Írta hoffmannsaci gazdi (Csibike), 2020. December 23. 20:18:02 #25724

Ez egy kiskutya gyásza...

Már semmi sem a régi... Nem dobod a labdát..., nem őrjítelek meg a sípolós labdámmal... mami is csak párszor dobja el, már nem százszor, legfeljebb tízszer..., pedig én mindig visszahoztam, letettem, a vártam a következő kört... a labda eldobálását... s annak visszahozatalát feléd drága gazdi... Mindez megszűnt idén június 28-án. Felfoghatatlan.

Nagyon visszafogott életet élünk Papa-gazdi elmenetele óta... Nem búcsúzott el, nem volt rá ideje.. a halál elragadta... Minden hirtelen ment... Tőlünk sem búcsúzott, pedig imádott... Sokat kiültünk a kapuhoz, a bejárati ajtóhoz, de már hiába. Sem Nekem, sem Machónak nem ment, hogy újra ott termett volna. Ő elment. Örökre. Őrjítően tudtam sírni az Emlék kertjénél, ahol a barátok hoztak évelő virágot. Ma sem tudom megérteni, hogy miért nem jön. Pedig várom... nagyon várom...