Tódi és Fidó...

Feltöltve: 2010. July 27. 18:34:20

Hozzászólások száma: 3

Írta kisjanka gazdi (Fidó), 2010. August 06. 20:09:55 #606782

Egy ideje már jobban odafigyeltünk rájuk...
Tódi már az én életemben is szívbeteg volt. 5 éves kora óta szedett gyógyszereket a betegségére. Megnagyobbodott a szíve, de nem szenvedett, csendben, nyugodtan élt a családdal. Mindig jó kutya volt.
Nagyon meleg júliusi napok jöttek.
Mi itt a SZIVÁRVÁNYBIRODALOMBAN megérezzük, ha egy szerettünk érkezik.
Azon a napon a földi családom nagyon szomorú volt. Jött az állatorvos és csendesen közölte, hogy Tódi menthetetlen, el kell őt engedni. Gazdiknak fájdalmas és nehéz döntés volt, ő pedig nem akart meghalni. El akart bújni az orvos elől, aki eddig mindig gyógyítgatta, és most a halál szagát hozta magával. Annyira rossz állapotban volt már az én öreg barátom, hogy közvetlenül a szívébe kapta az injekciót. Hamar megállt az öreg kutyaszív.
De mi már vártuk Őt, ugye Jennykém?
"Tódi, Tódi, nézd itt vannak a papucsok , nézd ez még ehető is! Hogy hol a gazdi, gyere széthúzzuk a felhőket, ott van lent, látod?! Szlörp, jaj de régen nyaltalak képen! Füleid? Tiszták? Nagyszerű, azért én kinyalogatom, biztos, ami biztos? Hű de klassz labdád van! Addnekemaddnekemaddnekemkérlekkérlekkérlek! Jóvanna' legfeljebb ellopom, ha nem figyelsz! De örülök Neked! "
Így volt!

Írta kisjanka gazdi (Fidó), 2010. August 06. 19:54:15 #606747

Vártalak Tódikám, ha már nekem kellett előre jönnöm! Pedig gazdi a betegségem előtt azt hitte, Te hagyod el előbb. Aztán másként alakult. De én vártalak a szivárványhídnál.