Égi barátaimmal az Őszt köszöntjük...19.

Feltöltve: 2010. November 23. 15:26:51

Hozzászólások száma: 3

Írta hoffmannsaci gazdi (Jenny), 2010. November 26. 08:12:28 #747283

Köszönöm Nicó! Köszönöm az írást...., én biztos, hogy még nagyon sokszor el fogom olvasni....

Írta Thakyjoe gazdi (Takács Nico emlékére), 2010. November 26. 07:48:23 #747261

Jenny!

Köszönöm szépen, aranyos vagy!

Ne hidd, hogy a szép álmok, mind valóra válnak,
Mert a csalódások annál jobban fájnak!"
Nem azt kell sajnálni, ami volt és elmúlt,
Hanem ami lehetett volna de nem volt!"
Mikor a szemedből könnyek hullnak
Úgy fáj egy elmúlt pillanat.
Mikor úgy érzed, nem bírod tovább,
Gondolj rám, mert voltak szép napok,
Mit álmodhatunk tovább!"
Csak is az kedves nekünk igazán,
Akit félünk elveszíteni!"
Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van."

Írta hoffmannsaci gazdi (Jenny), 2010. November 23. 17:39:50 #744967

Takács Nic , Gina testvérkém és jómagam .

Minden képnél kértem, hogy írjatok valamit az őszről, vagy ami éppen eszetekbe jut, vagy esetleg emlék Nektek.

Most én írok, mert eszembe jutott egy történet. Hallgassátok csak:

Félelem

Egyszer csak elkezdett fázni a Nyár,
sapkát vett gyorsan, sálat tett a nyakába,
nagykabátba bújt és meleg csizmába,
majd kutatva körül nézett:
"Mi történt?
ki jött, ki hozott hideget,
sötét didergést, pengő jeget?"
A Nyár nem látott senkit,
mégis fázott,
szorosabbra húzta magán a kabátot,
pedig a levegő illatos volt,
virágok nyíltak mindenütt,
a fák lombjaim átsütött
a meleg nyári nap...
s akkor észrevette,
hogy csend van, körös-körül
mozdulatlanság,
a szél nem énekel,
a patak vize megdermedt
két csobbanás között,
a tücskök és a madarak
elmentek messzire...
a Nyár kétségbeesve körülnézett,
kereste a hangot,
a mozgást,
a dalt,
az Életet,
körbefutott a világban,
bejárt eget, s földet,
mindenkit megkérdezett,
akivel útközben találkozott:
"Mi történt?
Miért mozdulatlan minden?
Miért fázom?"
A kérdezettek
csak a vállukat vonogatták,
s még szorosabbra húzták
magukon a bundát,
mert ők is fáztak,
s a Nyár csak ment
hét világon át,
majd lassan elfáradt,
útközben elhagyta a remény,
a világ végén
egy zöldellő réten leült,
beburkolta magát a kabátjába
és elaludt...
A fákról lassanként
elkezdtek hullni
az első megsárgult levelek...

Hát ennyi Barátaim, nekem most ennyi, s ez jutott eszembe....