Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs), 2013. December 17. 13:20:24 #23692

KARÁCSONYRA BARÁTAIMNAK! - 2013.

Drága Barátaim!


Én egy kedves kis mesét hoztam Nektek...


A szerelmes hólapát... Egy nagy családi házban, Hátul egy sötét garázsban, Élt egy nagy szürke hólapát, Ki várva várta nagy napját. Mikor hideg szelek fújtak, A levelek lehullottak, Tudta ő, hogy nemsokára Szerelmét ismét láthatja. Hisz ennek a hólapátnak A szemei megakadtak A szomszéd házának És annak garázsának Legszebb szerszámán, Tündérszép hólapátján. Tavaly csak nézegette, Munka közben figyelgette, De a hosszú nyár alatt Tett egy fogadalmat. Ha eljön végre a tél, Lesz kemény fagy és jég, Reméli a sok-sok havat, Mely beteríti az utat, Megkéri a lapát kezét, Legyen végre feleség. Ahogy így gondolkodott, A garázs ajtó becsapódott, Jött a nagy háznak ura, A hólapátot odébb rakta, Jól be a sötét sarokba. Lerakott egy nagy csomagot, Kicsomagolta a pakkot, Egy fehér műanyag valami Kandikált a papírból ki. Volt neki hosszú nyele, Megdobbant a lapát szíve, Mikor meglátta az új lapátot, Mely hoz reá szörnyű sorsot. Szomorú lett a hólapátunk, Most mi lészen, nem tudhatjuk, Hogy fog ő most találkozni, Szerelmét meghódítani? Teltek-múltak a napok, Keményebbek lettek a fagyok, Végre aztán az egyik este, Sűrű, sötét, vastag felhőből, A várost fehérség lepte be. Nyílt csendben a garázsajtó, Betoppant a hókotró, Kiválasztja az újabbat, Jobban tolja majd a havat. Hólapátunk a sarokban, Fejét búsan lógatta, Nem volt azonban ideje Lelkét a bánatnak átadni, Hisz nyílt az ajtó megint. Egy hólapát repült itt át, Nem értette az okát. Hólapátunk felnézett, A szeme elkerekedett, Csak azt vette rögtön észre, Lapát a nyelét eleresztette. Dühös volt a gazda nagyon, Körbe nézett, sürgött-forgott, Kereste a régi hólapátot. Megtalálta, megfogta, kivitte, Édes szavakkal illette. Miket már ő nem hallott, Távolban egy lapátot látott. Ő volt, igen, a szerelme, Életének az értelme,T olták-tolták a sok havat, A gazdik is elfáradtak. Míg a két gazda beszélgetett, Hólapátunk nagy erőt vett, Oda araszolt szerelméhez, Hogy a kezét megkérje. A lány-lapát szíve dobbant, Igent mondott azon nyomban. Ekkor a két gazdi rájuk nézett, Valamit egyáltalán nem értett, Mintha mozogni látták volna A két lapátot a nagy hóban. Ám ráfogták a két felesre, Oka az ő képzetükre, Így ment ez tavaszig, A nagy hóolvadásig. Ekkor a gazdik úgy döntöttek, A hólapátok egybe kelnek, A garázsban együtt élnek, Napjaik is jobban telnek, Egyszer majd megöregszenek.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!