Írta hteniko gazdi (Saci), 2010. April 29. 22:58:06 #7602

Időm lassan lejár

Drága Tappancsos Barátaim!
Mindig készültem, hogy sokat-sokat mesélek nektek, csak a gazdim mindegyre halasztotta gondolataim lejegyzését, mert a Kölyök Jelessel volt elfoglalva. Tudom, hogy engem is nagyon szeretnek, hiszen mindig is nagy szeretettel mondogatta mindenkinek, hogy én vagyok az első kuvasza, nekem köszönheti, hogy egy életre megszerette a fajtámat és elkötelezte magát a kuvasz fajta mellett. Nem régen is azt írta a honlapunkra, hogy soha nem okoztam csalódást. Most, hogy már 12 és fél éves leszek lassan meg azt mondogatja, hogy bölcs vagyok.
De amit most el szeretnék mesélni nektek, az a mai nap. Valami történt már reggel a gazdim azzal kezdte a napot, hogy kimentük hátra a kertbe Jeles, a gazdink és én. Gazdim hozta a fényképezőgépét is. Gyönyörű, napsütéses reggelre ébredtünk, az égen alig volt pár fehér felhő, Jeles élvezettel rohangált a fűben, még a tegnapról maradt marhacsontját is magával cipelte és kér kör rohangálás után nekifeküdt és nagy beleéléssel rágta. Én meg csak figyeltem csendesen. Gazdim nem győzött fényképezni. Majd egyszer csak elment dolgozni. De amint hazajött délután, megint csak hátramentünk a kertbe és tovább fényképezett, de már a naplemente fényeiben tündökölt a kertünk, ami már szinte arborétummá nőtte ki magát, amióta itt lakunk. Orgona illat, vöröslő, lemenő nap, alatta egy öreg meg egy fiatal kuvasz.... az Öregnek, azaz nekem, lehet ez az utolsó szép estéje.... különös nap volt ez, mint mondtam, valami végig azt súgta, hogy a gazdim is így érzi, hisz egész nap fényképezett, mikor csak otthon volt, és én is így érzem.... közeledik a vég.... rosszul vagyok... ma nem vittem a rongyomat eléje, hogy játszodjunk, kedvtelen és szomorú voltam, és fájdalmaim vannak.... nehezemre esik a felállás. Tizenkét év nagy idő egy nagy testű kutyus életében, és tudom, hogy nagyon szeretnek, nehéz lesz megválni egymástól. Gazdim egész este mellettem ült az udvaron, simogatott és sírt. Jeles is mintha érezné hogy baj van.... csodálkozva bámult...