Írta ketlin gazdi (CSICSIKE), 2011. January 14. 08:37:11 #13235

folytatás 2011.január 13.16 óra

Kinyitom a szemem, legalább is megpróbálom,- hol vagyok? Egy kicsit kitisztult a kép előttem, - hiszen, ez a mami itt a a mami ! -Most már nem vagyok olyan álmos, valahogy minden olyan furi .A mami hangja távoli, mintha nem itt szólna, pedig még simogat is engem.
-CSICSIKÉM felébredtél, itt vagyok kicsi pindúrkám ?! -tisztul ki a hang a fülemben. Megpróbálok a kanapémról feltápászkodni és erőt venni ahhoz, hogy leugorjak róla.Mire bármit tennék, mami két keze leemel és letesz a szőnyegpadlóra. - Jaaaj ! Nagyon fáááááj! Mami mit csináltál velem, nagyon fáj a pocakom ! Üvöltök, nyüszögök, visítok, is megpróbálom megijeszteni, hogy ha nem hagyja abba nekem ezt a fájdalom csinálást akkor .... akkkor kinyitom a szám és megh... ! -Na azért azt nem, őt nem ! Meg a papit sem! Akármit is csinálnak velem őket nem !
-Mami közben beszél valamit ,amit én most nem értek, csak azt , hogy drága, meg CSICSIKE.
-Megoperáltak, -kivették a petefészkeidet, még mielőtt nagylány lettél volna, - mondja ezeket a szavakat, de én nem értem. El akarok szaladni a fájdalom elől, -megindulnék, de nem szaladni, még menni sem tudok! A lábaimban és a pocakomban lévő fájdalom szinte elviselhettlenül hasít belém ! Akkorát sikítottam, hogy szegény mami, majdnem összepisilte magát. - Jól van, na- mondtam, vagy csak gondoltam, ne haragudj, de ez nekem nagyon fáááj! Ne is nyúlj hozzám én itt maradok, mozdulatlanul, mint egy szobor a szőnyegen, csak hozzám ne nyúljatok ! Így, ebben a pózban, most nem fáj, legalább is nem annyira. -Nagyon melegem van, a nyelvem a hasamig lóg, mami vizet hoz, de nem iszom! Biztosan szomjas vagyok, de nem iszom, biztosan az is fájna ha innék. Sőt,az is ha felemelném a fejem, ezért így maradok! - Még bírom, amíg bírom, nem mozdulok. Mami felém nyúl megpróbál felemelni .- Neeeeeeeeee, nem akarom, az fáj, itt akarok maradni! Visításomra letesz a szőnyegre egy fehér lepedőt, rá egy törülközőt . - Jól van, akkor maradj itt, majd én ülök ide melléd a szónyegre, csak nem sírj !