Írta ketlin gazdi (SÁBA BUCI), 2009. November 25. 14:43:15 #3471

ÉG és FÖLD KÖZÖTT Testőr kalandj.34.rész

34.folytatás

Ahogy a házból kilépett, kicsi fia azonnal meglátta apját és rögtön hozzászaladt. Pár pillanat múlva BESSZY is megérkezett . SÁBÁRA nézett könnytől csillogó szemével,s megnyugodva látta kis DOKI jelenlétét. Újult erővel ,kavargó gondolatokkal a fejében, lépdelt BUCI oldalán. SÁBA váratlanul neki iramodott és kis kölykével a hátán, rohantak saját otthona felé.
A Börzsöny csodálatos hegyei, a kanyargós erdei utak, számára a hazai tájat jelentették. Megjárta egy párszor édes gazdáival, ismerte valamennyi hegycsúcsát. Rohantak, szaladtak a hegyoldalon, BESSZY nehezen tudta tartani az iramot. Egyre fáradtabban, többször lemaradva SÁBÁTÓL, próbálta követni őt.
BUCI nem érzett fáradságot, hajtotta a szíve, a vágya, a lelke, hogy végre, most már ő is boldog lehet még egyszer utoljára. Ismerte a házhoz vezető valamennyi erdei utat, s úgy döntött, nem megy a házak között,- hogy a kis DOKIT ne kelljen letennie,- hanem a hátán ültetve rohanhat vele hazáig.
A kert hátsó kerítéséhez értek, a fehér kis fa kapuhoz, ahol a gazdával minden áldott napon, erdei sétára indult. Összeszorított foggal, remegő lábakkal állt meg a kapu előtt.
BESSZY, lihegve oda lépett és leemelte hátáról a csöpp kiskutyát. Azonnal átléptek a kerítés kicsiny kapuján, a kölyök a lécek alatt préselte át pici testét.
SÁBA ránézett és elmosolyodott! Mintha magát látta volna, 15 évvel ezelőtt. Körülnézett, látta a csodálatos börzsönyi hegyeket, a mesés virágos kertet, a hatalmas fenyőket, a kis aranyhalas tavat, a gazdik imádott pihenő helyét.
Nem hitte, nem akarta elhinni, hogy újra e földet érezheti lába alatt.
DOKI, mit sem törődve apja ábrándos emlékével, azonnal a kert felfedezésére indult. Emlékeztette őt a mesés BIRODALOM látványára. SÁBA elindult a házhoz,a kerten keresztül lefelé.
Eszébe jutott NUSI a nyúl, az egyetlen, akiről valaha azt hitte, hogy elveheti imádott gazdija szeretetét. Nem volt büszke tettére. Bűnbocsánatot kapott a drága az édes gazditól, amiért egyetlen egyszer ,nem tudott úrrá lenni féltékenységén, s megbosszulta őt. Beleszédült az emlékek feltörő képébe, s gyorsan elhessegette fájó gondolatát.
Ment lefelé a kertben le a lépcsőkön az alsó udvar felé a házhoz, ahol drága gazdáit remélte.
Megtorpant hirtelen, mert látta csöppnyi fiát,- a felfedező DOKIT,- BOGI, VISZKÁSZ ÉS LÜTYŐ cica vette körül. Szimatolták, szagolgatták, kedvesen ismerkedtek a kis jövevénnyel. DOKI láthatóan nem félt, boldogan figyelte, élvezte a macskák társaságát. Akkora volt mint ők, nem volt félelmetes a közeledő barátkozás.

BOGI hirtelen elfordult, a váratlan vendég társaságától ,és SÁBA felé indult. Nem látott semmit, de elmondhatatlan érzés járta át szívét. SÁBA BUCI szemébe szórta pillantása szikrázó fényeit és remegve figyelte, a felé közeledő, legkedvesebb barátját. - Én vagyok, itt vagyok újra, drága kicsi barátom, -mondta bársonyos hangján. BOGI nem hitt a fülének
! - Az nem lehet ,, Te vagy ?-tényleg Te vagy, édes oltalmazóm! -kereste , figyelte a hang irányát, de nem látta őt sehol.
Ebben a pillanatban, nyílt a ház ajtaja és a mélyhangú kétlábú GAZDA lépett ki rajta.
Megállt és nem akart hinni a szemének. A Rá jellemző higgadt, nyugalommal , vissza fordult és visszaszólt az ajtón feleségének.
- Gyere csak Szívem,- mondta!- s a terasz ajtajában megjelent a GAZDI is.

SÁBA felkapta fejét és minden ízében remegett
-Istenem, itt vannak, újra, újra itt állnak előttem, mellettem, velem -s boldogságában olyat üvöltött, hogy a hegyek visszhangozták ordítását. Odarohant eléjük és először a GAZDI, majd a GAZDA szemébe nézett, beleszórva szikrázó pillantását mindkét szempárba, hogy érezhesse, újraaz imádott érintést.
Odabújt a GAZDA lábához , majd két lábra ágaskodott és vállára tette hatalmas mancsait.
Itt vagyok, itt vagyok újra,tudom Ti nem érezhettek engem,de én igen, újra még egyszer ölelhetlek csókolhatlak benneteket.
Azzal átdőlt két hátsó lábán állva a GAZDA mellett álló GAZDIHOZ és nem tudta visszafogni szívébe hasító fájdalmas érzését.
- Itt vagyok, itt vagyok Neked újra, ezért a pillanatért küzdöttem értetek,amióta el kellett hagynom Benneteket, lihegte a GAZDI nyakába. -Tudom, érzem a Te szíved megsúgja, hogy itt állok melletted, láthatatlanul is mindig mindenhol engem látsz. Nem tudsz elfeledni, nem akarsz elengedni engem, -mondta, s csókolta ölelte közben, imádott édes gazdiját. Egymásért éltünk, egymásnak szenteltük mind a hárman életünket, olyan szép volt és olyan gyönyörű ,amilyenről minden kutya álmodik.
Sírt, zokogott, ahogy egy kutya sírni és zokogni tud, teljes szívéből fájdalmasan de mégis boldogan.
Nem tudta lefejteni lábait drága GAZDIJÁRÓL, aki mintha szíven ütötték volna a látottaktól, szívéhez kapott. Ekkor újra érezte SÁBA az ismert kéz ölelését, átfonva vállát, nyakát. Szinte ájultan nyüszített édes gazdija karjaiban. Pár pillanattal később, engedett e kéz szorítása, és SÁBA is újra négy lábára ereszkedett... . folyt. a köv. blogban 35.