Írta Kisfiucska gazdi (Lennox), 2012. April 04. 20:36:49 #20194

Memory of Lennox

Soha senki felé nem tudnék adni annyi önzetlen,feltétel nélküli szeretetet adni,mint amennyit Te adtál nekem.Az életem gyökeresen megváltozott amikor hozzám kerültél,sokat játszottunk.Nevettem az ügyetlenkedéseiden,hogy mindent szét rágsz.Hogy mindenről azt hiszed hogy a tied.Adtál rengeteg szép emléket,és ezekkel együtt ragaszkodást.Amikor haza mentem mindig bearanyoztad a perceimet avval hogy elém jöttél,csóváltad az egész tested hogy mikor simogatlak már meg.Szerettem benned azt is hogy mindig vártad a szót...megyünk...ez volt a legkedvesebb szó számodra.És én tudtam hogy evvel mindig örömet tudok okozni neked,mert ezt a szót a sétálás követi,amikor végre ki mozdulhatsz otthonról egy kicsit.Nagyon megszerettelek,a családom tagja voltál,és ragaszkodtam hozzád.Most valami eltört bennem...elhagytál örökre.Tragikus hirtelenséggel feladtad a harcot.A szívemből a távozásoddal elvittél egy hatalmas darabot,és már nem érzem a ragaszkodásodat.Már nem játszhatunk többé a Dunán hatalmas faágakkal,nem labdázhatunk,nem ugathatod meg a macskákat.Ahová indultál,ott már kutyák és macskák barátok,sok a labda,és rengeteg szétrágni való faág van.És szabad vagy.Szabad a lelked,a szíved sem szomorú azért mert nem találkozhatunk sűrűbben.Most már mindig velem vagy,velem maradsz,a szívemben őrzöm az emléked,amelytől annyira más most minden.A hiányod fel őröl,úgy érzem megbolondulok.Nem látom a kiutat,nagyon fáj...Lennox,köszönöm hogy voltál nekem,hogy szerettél és hogy szerethettelek téged,elfogadtál mindig úgy ahogy vagyok,hogy éreztetted milyen valakit rajongásig szeretni.Mind örökké a szívemben élsz...hiányzol.