Írta lakatgabor gazdi (Kevin), 2009. June 23. 09:44:34 #494

Harci kutya

No, nem kell megijedni... Tudom én, hogy az ábrázatom félelmetes, de amúgy szelíd, jámbor jószágnak tartom magam, amit a reakcióidőm is igazol. A cím egy kalandomat fedi, amikor is...
Amikor is épp bent szundikáltam a nappaliban (no nem mintha el lennék kényeztetve, de ez nekem jár), amikor a gazdám kiment valamiért a konyhába. Az ilyen dolgokról nekem bizony elsők közt kell értesülnöm, úgyhogy pár perc leforgása alatt felpattantam és elindultam az ismert irányba, amikor is... (tudom ám a feszültséget kelteni, mi?
Amikor is az ágy mellett megláttam egy hatalmas szőrös vadállatot. Hirtelen nem tudtam mit kezdjek, egy dolog lebegett a szemem előtt: a gazdáimat és persze magamat megvédeni minden áron. Így hát felborzoltam a "sörényem", és morogni kezdtem, majd ugatni is (kis mellékinfo: ilyeneket nem szoktam, általában mondanivalómat nyüszögésbe öntöm). De csak nem mozdult a bestia. Végre gazdáim is észlelték a veszélyt, de nem tűntek annyira izgatottnak, sem rémültnek, pedig csak pár lépésre volt a szörny.
Egy idő után nevetni kezdtek (rajtam?), és nyugtatgatni simogatni kezdtek, ami persze jól esett, de egy pillanatig se vettem le a szemem a szörnyről. Ekkor a kisebbik gazdám, felemelte a földről a Brumi nevű plüssmedvét,ami így e tehetetlen formájában (még a kisgazdi is félkézzel legyőzte), nem tűnt annyira félelmetesnek. Kicsit eltöprengtem a dolgokon, és hogy menyire is kell vigyázni a mai világban, aztán visszakucorodtam a helyemre, mert az nekem jár...