Írta Landerra gazdi (Marcipán), 2010. June 10. 13:46:13 #8501

Szomorú napból a legszebb-2

Szóval Anyának haza kellett jönnie megfürdetni a kisemberkéket, majd vacsit készíteni.. Potyogó könnyekkel tette amit tennie kellett. Amikor a gyerkőcök elaludtak, Apa is hazaért.. Ekkor Anya folytatta a keresést... rohant tovább amerre csak a szíve vitte..
Lehúzott ablakkal autózott és közben a nevemet kiabálta.. Végigjárt minden erdőt, mezőt, utat, szántót Egyszerűen nem tudott belenyugodni hogy elveszítsen engem egy pillanat alatt! Olyan volt neki, mintha egyik gyermeke kóborolna kint a hideg téli éjszakában egyedül elhagyatva Éjfél körül ért haza összetörten, rémülten.. Ekkor Apa ment újra Anya pedig elkezdett szórólapokat gyártani.. Szórólapom még ma is megvan és a legszebb mondat, ami rajta állt:
"Marcipán nélkül semmi sem az... ami..."
Mire Apa hajnalban hazaért, már minden készen állt.. És ahogy pirkadni kezdett, már indult is vissza, s minden fix dologra ami az útjába akadt, 1-1 szórólap került..
Hazaért.. Itt kezdődött a borzalmas várakozás... Csak szellemként lézengtek ide-oda, és a szívük egyre fájdalmasabban vert..
Várták, hogy csörrenjen a telefon, és meghallják a legszebb szavakat! Nem érdekelte őket, hogy mindenki más ünnepel hogy ez az év utolsó napja.. Nekik csak egy valami adhat ma boldogságot: ha hazatérek
Féltek, mert még sosem voltam egyedül az utcán, féltettek a hidegtől, a rossz emberektől, az autóktól mindentől..
És ekkor telefoncsörgés rázta meg a dermedt fájdalmas levegőt! Igen, rólam érkezett a hír.. Anyáék azt mondták, ha a Világ másik végére kell értem menniük, akkor is indulnak azonnal!! Utolsó kis pénzükön is üzemanyagot vesznek, és rohannak értem!
Szóval itt derül ki, hogy hová is keveredtem...
Folytatom tehát a törénetet
A sok-sok fénylő ablakos házikó közül egy nagyon megtetszett nekem Odagubbasztottam tehát az ajtó elé, és vártam mikor mehetek be