‹‹‹ vissza Marcipán adatlapjához vagy blogjaihoz
Ajtót nyitottak és én berontottam Mivel már volt egy pici kutyájuk, azt mondták... én sajnos éjszakára már nem férek el így annyit mondtak menjek szépen haza..
Hát mennék én, de hol lakom???
Így visszaugrottam hozzájuk a kerítésen Mikor látták, hogy nem tágítok s maradok segítettek nekem szállást keresni Volt egy vadász kétlábú ismerősük, aki lejött értem a messziségből Ráadásul egy szép vizslalánykával érkezett Elautókáztunk a lakhelyükre, ami tőlünk olyan 15-20 km-re van, és kaptam egy házikót Igaz nem volt olyan mint az enyém, és kint kellett aludjak a szabadban, amilyet még sosem tettem de rám figyelt valaki.. nem voltam egyedül...és végre aludhattam.. Viszont ahogy lecsuktam a szemem... egy borzalmasan szörnyű érzés telepedett rám a hiány.
Reggel egyedül ébredtem, és el kellett hinnem, hogy ez az egész nem csak álom volt... Nem tudtam hol van Anya, hol van Apa... Hogy találnak meg engem itt... mi lesz velem?
Már elég sokat rágtam magam, amikor egyszer csak ismerős négykerekű zúgását hallottam... A szememnek sem akartam hinni, ahogyan Anya és Apa szinte egyszerre kiugranak a kocsiból... és felém rohannak! Ezt az örömteli találkozást leírni sem lehet.... csak annyit árulok el róla, hogy mindannyiunk szívébe örökre beleégett a pillanat....
Így lett nekünk a tavalyi év legutolsó napja... a legszomorúbb napból, a LEGESLEGSZEBB!!!!!!!!!!!!!!!
Hozzászólások száma: 7
Édes Kincsem! Most ünnepeljük együtt a legeslegszebbet.... nagyon szeretünk!
Nagyon szép történet,jó hogy happy and lett a vége!!!
De hogy tévedtél el???
Nagyon szép történet Marcipán! Megható volt a vége! Örülök hogy megtaláltak Téged és nem kell már érezned a hiányt!
Annyira megtetszett a történeted, hogyha Te is szeretnéd, legyél a barátom.: Luluka
Ugyehogy a legkártékonyabb tud lenni sok kétálbú!Azokra gondolok, akik világgá kergettek a buta játékukkal, de vannak másmilyenek is közöttük, olyanok, mint akik nem hagytak sorsodra, és hááát a csúcs a jéghegyen, apaanyagazdik, meg a mamapapagazdik !!!
Orvosság volt az írásotok beteg lelkünknek, köszönjük, hogy megosztottátok velünk ezt a fájdalmasan gyönyörű történetet.
Jaj de jó,hogy megtaláltak és újra hazamehettél szeretteidhez!
Kicsi Marcipán örülök hogy happy end-el végződött a kis szökésed ismerős nekem is ez a helyzet.mi is utáltuk a petárdákat.