‹‹‹ vissza Marcipán adatlapjához vagy blogjaihoz
"A Kiskutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott Űrt a szívemben... Nincs benne irígység, rosszakarat vagy gyűlölet... Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre és nem leli örömét a bánatomban...
Az emberek néha mégis elfelejtik ezeket a dolgokat... és eldobják maguktól az Egyetlen Barátot, aki Önzetlen Szeretetet ad! Bántják, megkínozzák Őket... Érthetetlen, felfoghatatlan...
De miért?? Milyen jogon?? Milyen okból?? Kérdem én: Vajon méltó az ilyen ember az Életre??
A Kutya nemesebb lény mint az ember... A Kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a legirigylésre méltóbb tulajdonsága... Amit az ember SOHA nem tudhat magáénak...
Nyisd ki a szemed, és lásd meg a Valóságot..."
Hozzászólások száma: 4
A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: Órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.
Szép és igaz. Én találkoztam olyan enmberrel, aki azt mondta, hogy az ilyen kutyát mint én, csak meg kellene fogni a poráz végét és a fejünk felett kellene röpítteni. A Mamim, majdnem neki ment, de visszatartotta magát és szólt neki. Undorító milyen emberek élnek a földön. Ők nem tudják meg soha, mekkora kötelék van a kutya és a Gazdája között. Bánhatják, mit hagynak ki.