‹‹‹ vissza Dolly adatlapjához vagy blogjaihoz
2004. december 31. Szilveszter. Tudtam, hogy elérkezett az idő, bár nem akartam elfogadni. Dolly 2 műtéten volt túl, de a rák legyőzte a szervezetét. Láttam a szemében a fájdalmat, ahogy éjjel a lámpafénynél mellette ücsörögtem az udvaron. Buksiját az ölembe tette, én pedig csak annyit kértem, történjen valami csoda, hogy ez az egész rémálom a múlté legyen. Ő már tudta, hogy elmegy. Csak arra várt, hogy én is megértsem, ennek így kell lenni. El kell engednem. Nóziját a tenyerembe dugta, mint minden alkalommal amikor hazaértem, vagy szeretetét akarta kifejezni. Ez a nap és éjszaka a kettőnkké volt. Hideg éjszaka volt, de ő úgy melegített mint egy meleg takaró. Összekucorodtunk és én meséltem neki. Arról, hogy milyen érzés volt amikor hozzánk érkezett, hogy mennyire szeretem. Az összes csínytevését említettem,a vidámságot, ami megszépítette a napjaimat,azokat a felejthetetlen pillanatokat, élményeket amiket ő hozott az életembe. A meghitt sétákat, a napi "szeretlek gazdim" bújásokat és azt az alig hét évet, amit együtt töltöttünk. És a legfontosabbat, hogy ő a legjobb barátom. Aki mindig meghallgatott és megvigasztalt, ha szomorú voltam. Ő csak figyelt, néha sóhajtott, de tudom, hogy minden szavamat értette. Az idő olyan gyorsan szaladt, hogy már az éjféli tűzijáték fényeit néztük az égen. Akkor, utoljára még körbeszaladt az udvarban, megugatta az "égi csodákat", majd mint aki jól végezte dolgát,visszafeküdt a kedvenc plédjére, ahol én is elgémberedett tagjaimat próbáltam helyre tenni. Örültem, hogy egy kicsit elaludt. Addig sírhattam. Nem látta. Végtelenül hosszúnak tűnt az éjszaka további része. Döntenem kellett, mert az állatorvos várta a hívásomat. Bízott az emberi ész józanságában, hogy félre tudom tenni a saját fájdalmam, hogy azon segítsek, aki lassan mozdulni nem tud a kíntól.2005.január 1-én , délelőtt 10 órakor eljött a pillanat, amikor felemeltem a telefont és az orvos segítségét kértem. Azóta több,mit 4 év telt el. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Nem szégyellem, hogy most is könny szökik a szemembe. A kutyám nekem ajándékozta a szívét, aki" úgy őrzi koldus gazdája álmát,akárha egy hercegé lenne."
Hozzászólások száma: 22
Anya könnyei potyognak.................. fájdalom mardossa a szívét....
Gyönyörűségesen leírtad az érzéseidet............ és sugárzik minden mondatodról, hogy nagyon szerettétek egymást........................ Dolly biztos nagyon szép Életet élt Melletted, és rászolgáltál arra, hogy Neked adja a szívét.............................
Ami azóta is csak a Tiéd, és mindig is a Tiéd lesz!
Ez a mi küldetésünk
Anyának és Apának adni a szívünket, és hagyni hogy ők elfogadják azt, és viszont szerethessenek minket...
Enélkül nem is Világ a Világ.................
ASzivárványbirodalomban pedig megvárjuk egymást, bármelyikünk is menjen el előbb.............. És ott újra egymás karjába és ölelésébe borulunk majd..................
Drága Dolly... egyszer majd Veled is találkozunk
Marcipán és az ő anyája
Szia!
Tudom h nem vagyok a barátod de nézegetem álatokat és meg talláltalak el keztem olvasni a blogod elején nem sírtam de utána negyon elkezdet sírni a gazdni belle gondolt abba h az ő kutyusa is végezhetné igy nagyon sajnálom
Én is most vesztettem el az egyik állatkámat...:Tudom sokan azt mondják "csak" egy hörcsög.De ő is tudott annyit adni mint egy kutya.Mindegy mit vesztel el egy kutyát macskát madarat egeret hörcsögöt vagy egy hangyát.Ha szeretted ugyanúgy FÁJ!Részvétem
Én is nagyon sajnálom, könny szökött a szemembe nekem is amikor olvastam soraid és még mindig gombóc van a torkomba.
Annyira sajnálom! És azt is hogy neked kellett meghozni a döntést!
Dolly, most hirtelen előtörtek gazdiban az elvesztett kutyusainak utolsó percei, sok szenvedést éltek át az elődeim is, de gyönyörű életük volt remélem most jó helyen vagy és boldog vagy
Szívszaggató történet!
Nagyon sjnálom,hogy ilyen rövid élet jutott neked a szeretteid körében.
Találkozunk az örök vadászmezőkön!
Drága Dollyka!
Én is rákos voltam, borzasztó volt számomra és gazdijaim számára is ez a tény!!!
Amikor már nagyon legyengültem, gazdijaim karjukban vittek ki engem az udvarra, hogy elvégezhessem a kis- és nagydolgaimat, úgy sírtak, hogy én ne lássam....
Mindig is hiányozni fogok nekik, soha nem felejtenek el engem...
Bobby
Nagyon szomorú..És átérzem..Nagyon sajnálom
Szomorú,ami leírsz,Mamim már akkor sírt,mikor csak olvasni kezdte az írást.Neki én vagyok az első kutyája,jobban már nem is szerethetne.De már elkezdett félni,hogy mi lesz,ha...
Tudniillik,kicsit meghíztam,már nehezebben kelek fel, mint kölyökkoromban.Már az újságkihordót sem ugatom meg.
Nem szeretné,ha itthagynám.
Tudod ezt amit csak az érti aki már vesztett ell igazi hüséges barátott,sajnos 20év alatt én már 3-csodálatos okosROTWEILERT.
"Egy jó kutyának,halála után,a legjobb helye gazdája szivében van.Mások nevezzék csak gyengeségnek az állat szeretetet,,gunyoljanak ezért-tesétálj csak nyugotan a kutyádal.Rossz társaság vagyaz is marac ezt az Isten is tudja."
Na!Anyám megint szét bőgte magát!!!!!!!!Sajna,tudja ő is,hogy milyen érzés ez a gazdinak is és a legjobb barátjának is!De Te már ott nem szenvedsz,mond a gazdinak!Ott csak boldogság van a számotokra,nincs betegség,nincs fájdalom,és föntről vigyázol rájuk!!
Szia!
Őszintén együttérzek Veled!
Nekem melldaganatom volt, négyszer műtöttek meg emiatt, és szerencsére tünetmentessé váltam. Azonban a sok műtét kimerítette a szívemet és a végén cserbenhagyott. Nem dobogott tovább.....
Puszika
Sajnálom és részvétem Dollyka miatt...
Mi idén, január 2.-án gondoltuk úgy, megkíméljük a további szenvedésektöl Rudikát, Zsebi szívbéli jóbarátját. 1 hónap különbséggel érkeztek a családba, együtt élték le röpke kis életüket. Rudika farkát háromszor mütötték daganattal, harmadjára le kellett vágni. Utána még élt fél évet, mikor átterjedt a daganat a veséjére. Menthetetlen volt. Mikor már kicsi teste csupa vérzö seb és tályog volt, mikor már a hátsó lábai lebénultak, és csontsoványra fogyott, végre megértettük, mit üzen a szeme...
Nyugodjanak békében e szeretett kis lények és találják meg odafent az örök boldogságot!
Zokogok!......és Nem szégyenlem! Elveszíteni egy állatot, maga a pokol! Nyugodj békében Te kicsi kutyuska! A szívünkbe örökké élni fogsz!
Az én Maffiám nagyon súlyos beteg volt és a hátsó része megbénult, ezért elvittem az állatorvoshoz. Tudta hova megyünk, hozzám bújt még bénán is, a szemében hála és szeretet volt. Vele voltam az utolsó utáni pillanatig, porhüvelyét hazahoztuk és egy jó barát kertjében temettük el. Ez 20 hónapja történt. Nincs nap, hogy ne emlegetnénk, mindenki nagy szeretettel beszél róla, az emléke mindig köztünk van. Szégyellem azt mondani, de tényleg úgy emlékezünk rá is, mint bármelyik közeli, már eltávozott , szeretett családtagunkra.
Bízom benne, hogy a szivárványhídon túl majd találkozhatunk szeretett jószágainkkal.
Az én gazdiimnak is pár napja halt meg a másik kutyusa ,a Nércsike.Olyan rossz volt látni hogy sír,én it sírdogáltam.Odabújtam a gazdihoz hogy ne legyen annyira szomorú. Sajnálom ami veled történt kutyuka.Nércsikét sajnos megmézgeték azért halt meg :(
czviktor bejelentkezett a blökire
kb 6 órája
kamela bejelentkezett a blökire
1 napja
Efike bejelentkezett a blökire
2024. May 13.
Efike bejelentkezett a blökire
2024. May 13.
Szulejmán bejelentkezett a blökire
2024. May 13.
kincseim2 bejelentkezett a blökire
2024. May 09.