Írta mary60gold gazdi (DODÓ), 2009. August 31. 12:10:11 #1862

2009.augusztus 2. 1 év telt el azóta.....

Kicsi Kutyám! Dodika!
Ma egy gyertya ég érted itt mellettem és Spanyolországban vagyok ahova Te is készültél velem. Másfél évvel ezelött. Mindent megbeszéltünk, hogy mit fogunk csinálni itt a Nővéremnél, emlékszel? Most Most ott vagy a szivárványhídon túl, ahova én nem mehetek és Te sem jöhetsz hozzám........ Rettenetesen hiányzol, csendesen sírok és rád gondolok......aztán hangosan felzokogok amikor a nővérem kisírt szemmel,hozza a kedvenc nyuszidat, amit akkor hozott el tőled amikor kijött ebbe a gyönyörű országba. Te nem is akartad oda adni neki mert az a tied volt. Mikor olyan nagyon beteg voltál egy éve akkor a nővérem a telefonon keresztül suttogta a füledbe, hogy gyógyulj meg Dodika! Szedd össze magad! Tudod, jöttök ki hozzám! Látni akarlak! Napról napra jobb lett én ugy láttam és hittem, hogy velem maradsz még egy picikét. Annyira akartam, hogy még itt legyél velem!! De te valamiért feladtad és indultál a szivárványhíd felé és amikor átértél, néztél vissza, hogy soha de soha nem tudsz visszafelé jönni.Visszafelé már nem vezet ut!.....Velem is csak akkor találkozhatsz ha ott állok közvetlenül a híd előtt. Meglátsz és futsz felém és én feléd!! A farkincádat csoválod, kitőrő örömmel.Szinte reszketünk! Alig várjuk, hogy ujra találkozzunk! Felkaplak ahogy szoktalak és össze-vissza puszilgatlak. Majd .....záporoznak a könnyeim a boldogságtól és a te szemedben is ott fog csillogni a könycsepp, tudom. Hidd el tudom! Aztán örökre együtt leszünk. Soha nem hagyjuk el egymást! soha......