Írta Melike23 gazdi (Angie), 2012. June 16. 21:59:00 #20825

Horkantás-hálavers Angyal kutyámnak

Első éjjel nyüszítve bújtál tenyerembe, azt hitted konokul elhagytak újra. Barnasárga füled hajolva búsult, kövér bőröd alatt szipogott tanácstalan az ebfájdalom. Kutyasors, kutyaélet, ember csinálta kór! Első sétánkkor sárgaarcú szeptemberben bóbiskolt a lakónegyed, vén, nyárlangyos levélszagot szippantott be feketegomb orrod, idegen kutyalábak kémiáját firtattad a póznatövében, ütemesen kopogott aprócska mancsaid alatt a ráncos beton, nyelvedet lógattad, nem tudtad mi végre ez a nagy sietség, s hogy a lakásban miért nem lehet megtenni ügyes-bajos dolgokat. A félhomályos télelőkön, amikor emberbundámba kóstol rendszerint az egyedüllét, a húson a vakolat már szúette szőrme csak, ínyencként falja fel a kedvem, kajánul vigyorog, jóllakott bendőjét simogatja Ilyenkor unicumokkal végzem el a szokásos heti lélekmosást, csak úgy, öblítő nélkül, hogy hamarabb marja ki a fölösleges könnyingert a szemből. A részegség centrifugáját makacsul kapcsoltad le rólam, szénfekete szemed mintha kacsintott volna akkor, s a sarokból a sárgaszivacs labdát hoztad. Rámancsoltál a papucsomra. Ezüstszürke prémed elűzte a lokálórák bűzös érzékiségét, a pillanatokig felejtés borgőzét. A hajnali villamos nem zörgött be többé a gondolatokba, ahogy volt ez sokszor, ismétlődött volna most is: a parketton csönd, nem csoszognak feléd, fölöslegesség-érzet, senki sem igényli a lélegzésed. Belehorkolsz a szürkületbe ott szöszmötölsz a könyvespolc alatt folyton, összeszuszogod a szőnyeget, sétálunk képzelt körforgalmakban. Ketten, hat lábbal belakjuk a Földet.