Írta Minipes gazdi (Mini), 2010. November 27. 18:04:45 #12136

Mit gondolnak a szüleim?

Igen, néha nagyon szeretném tudni, mit is gondolnak. Sokszor tudom is, sőt, gyakran meg is mondják, de én azokra a gondolatokra lennék kíváncsi, amit rólam gondolnak, de nem mondják ki.
Mint például ma.
Ültem az ágyon a nagyi mellett, és hagytam, hogy nyunyorgasson. Anya tudja, hogy nem szeretem annyira a nagyival a bírkózást, mert néha túlságosan izomból húzza a bundimat... de szeretetből teszi, hát hagyom. Néha nyüsszenek egyet, másképp helyezkedek, aztán már bújok is újra hozzá.
Anya nézett minket -a nagyit és az ő négylábú unokáját- és közben teljesült a kívánságom... szinte hallottam miket gondol. Ilyeneket:

"Ez a kis kutya olyan drága és jóságos kis lény, ki menne oda hogy hagyja magát cibálni, ki? Ő odamegy, mert ezzel örömet okoz.
Otthon is nagyon jól viselkedik. Ő jó kutya, jó akar lenni, sőt, mostanra nagyrészt sikerül is neki. Még véletlenül se tenne olyat amivel szándékosan bosszantana minket.
Tudja, hogy szeretjük, tudja, hogy megteszünk érte minden lehetségeset -és ő ezt viszonozza. Pontosabban túl is teljesíti a dolgot.
Tegnapelőtt odabújt az apjához, mert még álmában is érezte, hogy idegeskedik... a vállára hajtotta a fejét, és ott aludt tovább. Rendben is lett minden, ennek a drága kis tüneménynek köszönhetően.
Vagy mikor az én könyököm alá fúrja be a kis fejecskéjét... olyan kis aranyos.
Soha nem jön, mikor nem kell jönnie. De ha jól esne egy kis szeretgetés, szólnom se kell, ő már ott van.
Csupa jóindulat, csupa kedvesség.
Most éppen a nagyiját vidítja fel, akkor is, ha a nagyival-birkózás kellemetlen.
Nincs több ilyen nagyszerű lény a világon.
Úgy szeretem! "

Hát ezt gondolta az én anyukám.