Írta MrsJackson gazdi (Nelly), 2011. December 14. 08:10:09 #18972

Meghaltam...

December 2. Ma estére nagyon beteg lettem, folyamatosan hánytam, és véres hasmenésem volt (szinte csak vér!), és enni se akartam semmit, pedig azelőtt mindig éhes voltam, és bármit megettem. Gazdi remélte, hogy a vemhességem miatt vagyok rosszul, mivel már bármikor érkezhettek a kicsikéim.
December 9. Még mindig beteg voltam, az elmúlt egy hét alatt 3 állatorvos is megvizsgált az ország különböző helyeiről, mégsem jutottunk előrébb. Kanül, és ezáltal infúzió folyamatosan volt bennem, gazdim 15 évesen, az anyukája segítségével gondosan cserélgette az infúziós zsákokat, és próbált mindenféle finomsággal etetni, hiába. Nem ettem. Testhőmérsékletem néha az átlagnál melegebb, néha hidegebb volt, és remegtem, a fogam vacogott. Ma reggelre megszülettek a kicsikéim, heten születtek, abból ketten rögtön meg is haltak születéskor. Tejem egyáltalán nem volt, és nem akartam a kicsikkel lenni, külön mentem tőlük, ahol egyedül lehettem. A kicsiket gazdiék etették táppal, cumisüvegből.
December 13. Ma estére "elromlott" a kanül a lábamban, így állatorvoshoz kellett mennünk, hogy kicserélje. Útban odafelé a kocsiban egyre rosszabbul lettem, beszálláskor már lábra se tudtam állni. Mikor az állatorvoshoz értünk, már nagyon rosszul voltam, nehezen kaptam levegőt, és vér folyt a fenekemből. Az asztalon már nem láttam semmit, a pupilláim a lehető legkisebbek voltak, és nem reagáltam semmire. Sárga volt a bőröm, és a szemem fehérje, és agyon kihűlt a testem. Fuldokolni kezdtem az asztalon, és az állatorvos úgy látta a legjobbnak, ha elaltat, és ne fulladjak meg. Gazdi nagyon sírt, és rosszul volt, és máig nem érti, miért küldte ki az állatorvos, amikor beadta az altatót.