Írta NyloveF gazdi (Rafi), 2010. April 07. 21:10:41 #7064

Agglegénységem kezdete!

2010.04.01
Reggel korán keltünk bár annyira nem 7 körül. Lementem a nappaliba ott bóklásztam, nézegettem kifelé az ablakon. Aztán olyan 8 körül csörög Apa telefonja. Letette és felkapott és beletett abba a Cicahordózóba - ezt is csak azért tudom, mert előző nap be lettünk egymásnak mutatva - és elindultunk valahova, beszálltunk egy kocsiba és mentünk. Kicsikét meglepődtem - nem is akár hogy - nagyokat nyávogtam mintha kínoznának - gondoltam így hátha kiszabadulok vagy kiszednek, de nem így lett- még az orromat is megkarcoltam az ajtóval, volt valami kis kiálló ízéke, ami felsértette a nózim. Aztán megérkeztünk egy házhoz nagy volt. Először egy fehér ruhás néni vizsgálgatott - nagyon tetszettem neki - utána egy Zöld ruhás nagyon magas ember - ő volt a doki - ő is megvizsgált, aztán jött a szuri, és kezdtem álmos lenni egyre álmosabb és álmosabb, még arra emléxek, hogy visszatettek a hordozóba, de aztán már semmi csak annyi, hogy otthon fexek és nagyon kómás nagy éreztem valamit. Ez a nap csak foszlányok vannak annyira emléxek, hogy valami átlátszó valami van a nyakamon. Volt, hogy hánytam. De főleg egésznap aludtam jól eset nem is tudtam mást csinálni. Néha felkeltem de akkor is botorkáltam, felakadtam mindenhova azzal a gallérral. Az estét anya vészelte át velem - ki más este 2 órától szerencsésen már nem félóránként kelt fel csak másfél így tudtunk főle 7 ig aludni - szóval reggel levették a gallért és elkezdtem nyalakodni és akkor látom csak nagy vágás a pocin és a zacsimon ÁÁÁÁÁÁÁ és akkor jött a felismerés, és ahogy hallottam rokonságom már csak Pucusnak hív és nem Tökinek. Szóval sikeresen most már nem lehetnek útódaim, pedig milyen jó lett volna egy jó kis csajjal együtt lenni, de most már mindegy ez van.
Azóta gyógyulgatok, bár nyugodtabbnak érzem magam, 2 hét is menni kell vissza a dokihoz.
Kb ennyi a történet az agglegénységem kezdetéről.