Írta Orsolyka gazdi (Csuri), 2012. December 17. 15:50:42 #22073

Korai fájdalom...

Szomorú hír törte meg advent 3. vasárnapját. Drága, kicsi Csurika eltávozott közülünk, itt hagyott minket...
Minden egy átlagos nappal kezdődött: reggeli, játék, cirógatás, ebéd és ismét játék. Gazdiék mosolyogva nézték, ahogyan én és Győző pajtás mindent feledve játszunk. Ekkor készültek rólam az utolsó fényképek. 2 óra múlva gazdiék szánkózni mentek, de ehhez át kellett menjenek a Fő úton, engem meg itthon akartak hagyni. El is mentek, de okos kutyus létem révén egy kis résen kiszabadultam, a Fő úton átszaladva meg is történt a baj. Egyetlen vékony kis hang jött ki belőlem, aztán többet nem szólaltam. Elütött egy autó.

Belegondolni is borzasztó, hogy még egy egész élet állt előtte. Mennyi mindent meg kellett volna éljen és mennyi mindent meg kellett volna még tanuljon. Belegondolni is rémisztő, hogy egy pár órája még egy eleven, játékos kiskutya volt, aki az udvaron rohangált. Belegondolni is rettenetes, hogy milyen kiszámíthatatlan az élet: ami egyik percben a tied, a következőben már nem biztos. Éppen ezért fontos, hogy megbecsüljük azt amink van és soha ne legyünk elégedetlenek. Most is könnyes szemekkel írom ezeket a sorokat. Elmondhatatlan a fájdalom..... De akármennyit gondolkozok, fantáziálok, hogy mit kellett volna másként csinálni, hogy ez ne következzen be...semmi. Talán ennek így kellett történnie, talán nem. Talán azért keveredett hozzánk, hogy megtanuljunk igazán, önzetlenül szeretni. Talán így hozta a sors. De hiányzik. Hiányzik amikor kicsi, görbe lábaival rám csimpaszkodik, hiányzik amikor mocskos ki tappancsaival összekeni a nadrágom, hiányzik amikor hegyes kis fogaival beleharap az orromba.
Hiányzol Csuri! Nyugodj Békében!