Írta Papi gazdi (Übi), 2010. March 04. 21:00:14 #6113

Tüskéshátú

Anyáék ma este arra lettek figyelmesek, hogy tőlem szokatlan módon, már régóta és kitartóan ugatok. És egyre mérgesebben. Végre vették a fáradságot, és kijöttek. Éppen ideje , mert már kezdtem elveszíteni a türelmem.
- "Itt van ez a szúrós valami, ami mozog, elindul, megáll , szuszog .És ha túl közel szimatolok , akkor megszúrja az orromat ".
-Na végre ! Gyertek ! ! Nézzétek meg ! Most találtam ! Megmutatom, de az enyém ! Ugye az enyém ? ? Ne ! Ne vigyél be , kérlek ! Légyszi' ! Légyszi' ! "
De minden hiába . Megfogták a grabancomat, és bevittek. A tüskéshátú meg kihasználta, hogy szabad a pálya, és huss ! Lehet, hogy nem pont így , de mindenképpen eltűnt a szemem elől. Hogy fogom holnap megtalálni, ha megint játszani akarok vele ? Vagy lehet, hogy soha többé nem jön erre ?
Most azzal töltöm az időmet, hogy ajtótól ajtóig, ablaktól ablakig rohangálok, közben könyörgőn nézek mindenkire, hogy engedjenek ki !Hátha mégis itt van valahol az én tüskéshátú barátom, aki igaz , hogy megszúrta az orromat, de mégis jó volt vele játszani.