Írta Papi gazdi (Übi), 2010. May 11. 15:52:45 #7864

Minden rosszban van valami jó is !

Szép tavaszi nap volt.Papival elmentünk arra a helyre, ahol a barátaimmal szoktam játszani.Ez egy beépítetlen nagy füves rét a házak között.Sajnos, mikor odaértünk nem volt ott egyetlen kutya sem.Talán egy kicsit korán érkeztünk,mert én "már nem bírtam otthon magammal",olyan mehetnékem volt már. Papi hirtelen ötlettől vezérelve, levette rólam a pórázt,hogy szaladgáljak kicsit szabadon.Pedig az eddigi tapasztalatok alapján tudhatná, hogy soha nem végződik jól, ha szabadjára vagyok engedve. Most is így lett.
Néhány perc elteltével,amit én szimatolással töltöttem,hirtelen észrevettem a távolban egy nagy kutyát,akit pórázon vezetett a gazdája.
Végre ! - gondoltam, és már rohantam is, hogy üdvözöljem őt.
A póráz végén lévő gazdi, aki egy középkorú nő volt,rémülten kiabálni kezdett Papinak.
-Ne engedje ide a kutyáját,mert az enyém harap!
Papi erre ijedten és idegesen elkezdett kiabálni nekem,hogy menjek oda hozzá. De mindketten tudtuk, hogy semmi eredménye nem lesz az erőfeszítésének, hogy engem behívjon.Én az ilyen helyzetekben soha nem fogadok szót ugyanis. Így hát odaértem a nagy kutyához.Mire bemutatkozhattam volna neki,ő egyszerűen rámrontott,elkapott a nyakamnál fogva,felemelt,rángatott,és morgott. Mire papi odaért,ez volt a tényállás. Papi ijedtében felkapta a nagy kutyát velem együtt,mire az elejtett engem.De nekem sem kellett több ! Hogy elégtételt vegyek a barátságtalan fogadtatásért, szüntelen felugrálással igyekeztem harapdálni ellenfelem lábát ahol értem. A hölgy pedig,aki közben valami oknál fogva a földre került ( lehet, hogy Papi lökte fel véletlenül, miközben engem mentett szorult helyzetemből ) folyamatosan kiabált, hogy Papi azonnal tegye le a kutyáját.Papi azt válaszolta, hogy nem teszi le, mert akkor megint megtámad engem. Sakk-matt helyzet alakult ki, miközben én továbbra is aktívan próbáltam minél több kárt tenni a vetélytársamban.
Aki kíváncsi a történet végére, mindjárt írom a másik blogban, ott olvashatja ,mert ide nem fér.