Írta Papi gazdi (Übi), 2010. May 25. 16:27:57 #8189

És még mindig nincs vége . . . .

Ott tartottam tehát, hogy nem akartam hinni a szememnek , amikor az előbbi macska,aki mint kiderült, egy intrika, tőlem alig egy méterre sétált el magát kelletve. Nekem se kellett több ! Kitéptem a póráz végét a meglepett Marcika kezéből,és már rohantam is rakétasebeséggel a macska után. Ezt látta meg Mami,amikor felsikoltott. Papi nem is kérdezett semmit,hanem már pattant is fel a székéről,és rohant . .. Elől a macska,utána én,magam után húzva a pórázt,és végül kicsit lemaradva Papi. Ez volt a sorrend, vagy a verseny állása. A főnök közben megnyugtatta Mamit,hogy a macsesz itt lakik nem messze,be fog ugrani a kerítésen, mindig így szokta, nem tart majd sokáig a flúgos futam.És így is lett. Ezzel az akcióval természetesen megint az érdeklődés középpontjába kerültünk,persze. Kíváncsi lettem volna, hogy a többség kinek drukkolt. Remélem, hogy nem a macskának !
Nemsokra rá fizettünk,és elbúcsúztunk.Mondtuk, hogy most egy darabig nem jövünk. Beültünk a kenukba,és elindultunk visszafelé.
Egy ideig megint semmi különös nem történt.Bár szűk volt a hely,ennek ellenére nagyon jól éreztem magam,jól elnézelődtem a hajóból.Láttam kacsákat,hattyúkat,mocsári teknőst,ahogy napozott egy vízben lévő fatörzsön,sőt még pézsmapatkányt is.
Aztán egyszercsak beborult,hatalmas felhők úsztak a fejünk fölé,és néhány perc múlva ránk szakadt az ég. Képzeljetek el engem,aki egy csepp esőtől is iszonyodom, ebben a kiszolgáltatott helyzetben.
-Rendben,rossz voltam,de nincs eltúlozva egy kicsit ez a büntetés? Követelem, hogy azonnal szálljunk ki ebből az úszó valamiből,és vigyetek száraz, meleg helyre! -próbáltam a nézésemmel ezt az óhajomat közvetíteni. De minntha senki nem vette volna észre, hogy szenvedek. Ekkor próbáltam Mami figyelmét felhívni azzal, hogy megpróbáltam többször is felugrani az ölébe. Ezért ő alig tudott tőlem evezni. Félő volt,hogy beborulunk a Dunába a nagy ugrándozásom miatt, meg attól, hogy . .
Még mindig nincs vége . .