Írta Petra99 gazdi (Pepe papa), 2011. October 16. 19:09:18 #18259

Rest In Peace Pepe (L)

Pepe elhunyt:
2011. okt. 3.- án
Nyugodjon Békében!
Sok mindenki megsiratta, nagyon hiányzik nekem de nem csak én vagyok így vele.
Mindennap azt kívánom bárcsak még egyszer megsimogathatnám őt.
Bárcsak játszhatnék vele.
De el kell viselnem hogy ő már nincs többé..
Ez nagyon nehéz nekem
Mióta megszülettem végig mellettem volt.
Befolyásolta az életemet, nem egyszer
Megtanított szeretni
Elmondhattam neki az érzéseim
Megtanított mindenre, hogy legyek erős, és magabiztos.De ne a külsőről ítéljek.
Ezt köszönöm neki nagyon.
És szembesültem azzal a ténnyel hogy ő volt a legjobb barátom.
Neki mondok el mindent.
Nincs egy olyan barátom akivel ne lettünk volna ilyen kapcsolatban
Tudom ez más meg minden de...
Hiányzik.Nem tudom elmondani mennyire.
Hiányzik
Sokat sírtam.
Vannak jobb pillanataim, vannak rosszabbak.
Mindenki megkérdezi mi történt.
Nehéz elmondanom, fel sem bírom fogni.
De néha szeretek róla beszélni, nektek kiönthetem az érzéseim és ezt nektek köszönöm!
Ha sokat beszélnék sajnálom,de ti maradtatok nekem akiknek elmondhatok mindent!
Lehet most azt hiszitek sajnáltatom magam.
Nem érdekel.
Én tudom az igazságot, és a legjobb barátaim is tudják.
Sok blökis haver vállán tudnék sírni.
Minden percben tudnék.
Hiányzik.
De elmondom mi is történt:
2011.okt.2.
Láttuk Pepén hogy rosszul van.
A kezemből etettem.Örültem hogy még eszik.
Elmentünk itthonról.
Hazajövet hányás-és pisi.
Véreset pisilt.
Kétségbe voltunk esve.
Nem mozdult.
Nem csinált semmit.
Féltem nagyon.
A szüleim itatták, nem ivott sokat.
Nem is evett.
Tudtam mi fog jönni, de nem akartam vele szembesülni.
Azt mondták hogy reggel elviszik az állatorvoshoz.
90% hogy Pepe nem fog hazajönni.
Megijedtem és sírni kezdtem.
Elköszöntem tőle mert most akartam meg reggel.
Sírtam elmondtam neki mindent, hogy nem volt púp a hátunkon, hogy nagyon szeretem és megígértem neki hogy állatorvos leszek.
Nem nagyon tudtam elaludni.
Arra ébredtem fel hogy sírnak a szüleim.
Nem akartam odamenni inkább tovább alszok.
Utána felkeltem ott feküdtem és egyszer csak hidegebb lett a szoba a szüleim felzokogtak.
Kimentem és apukám mondta el.
Bőgtem ha lehet így fogalmazni.
Nem bírtam elviselni.
A szüleim azt mondták éjszaka felugatott néhányszor.
Anyukám az utolsó szívdobbanásig ott volt vele.
Biztos lepergett maga előtt az élete.
Az utolsó szavam az olt hozzá hogy :
Szeretlek!
/Gazdám: köszönöm hogy elolvastad/