Írta potya gazdi (Grizelda), 2009. December 05. 19:46:03 #3674

Filemon és Lola emlékére

A testvéreim voltak. Először Lola ment el 26 naposan, három hétre rá Filemon is feladta.
Gazdi összeszedett minket a kertből, ahová egy másik kétlábú dobott be. Én végigsírtam az éjszakát, ők csak hallgattak és dermedten feküdtek, ez már előrevetítette a szomorú jövőt.
Lolával kezdődött, nem akart enni, a végén az állatorvos mondta ki a végszót: életképtelen. Fájdalmai voltak, de csak bújt hozzánk és gazdihoz, ha kivette mellőlünk. Végül elvitték őt és nem láttuk többé (elaltatták).
Ezután kitört rajtunk a macskanátha, ez a leselkedő gyilkos. Kigyógyítottak belőle. Sajnos Filemon egyre jobban lemaradt. Gyenge volt ő is. Kicsi, pislákoló élet. A végén legyőzték a macskanátha idegrendszeri szövődményei. A halála előtti estén kezdődött epilepsziás rohamokkal. Kihűlt a teste, ami a halál közvetlen hírnöke nálunk - hiába melegítették őt. Kivették mellőlem őt is, de mindketten sírtunk, visszatették hát. összebújva aludtunk el, ő örökre...
Sírtam, jajgattam, még akkor is, amikor Filemon már el volt temetve. Az az ember, aki kidobott minket, biztosan aznap is nyugodtan aludt, és már nem is emlékszik arra, hogy sorsára hagyott három kiscicát, akik nem kérték, hogy erre a világra születhessenek, de ha már megszülettek, joguk lett volna az élethez.
Legyen szép az álmotok kicsi testvéreim, odaát már nem fáj semmi.
http://www.youtube.com/watch?v=x2sd8UMUaIk