‹‹‹ vissza Krampuszka adatlapjához vagy blogjaihoz
Én vagyok a szegény kis elnyomott. Három nagymalaccal lakom együtt és úgy érzem nekem semmiből nem jut elég. Mindig utolsó vagyok az etetéskor, utoljára jövök ki a ketrecből és utoljára megyek haza. Engem mindenki csak bánt, és nem ért meg senki 
. Na jó, mielőtt mindenki sajnálna, ez azért ebben a formában nem igaz. Mert például, kaja van elég, csak én túl türelmetlen vagyok, hogy kivárjam, amíg az összes tányér bekerül. Az, hogy engem mindenki bánt, szintén nem teljesen igaz, mert bevallom egy kicsit hisztis vagyok, és mindjárt visítok, ha valami nem tetszik. Az, hogy utolsónak megyek ki az meg azért van, mert kicsit félek. Ma is, a gazdi elkapott és könyörtelenül megfésült, meg még a körmöm is levágta. Ki hallott már ilyet, hogy egy tisztességes kismalacnak ilyen szekatúrát ki kelljen állnia? Igaz, hogy földig ér a szoknyám és beleragad a széna, meg pisis lesz, na de akkor is!
Azt még nem is mondtam, hogy micsoda saját kuckóm van. Bizony, kenyértartónak hívják az emberek, nem tudom miért. Finom puha belülről, és olyan jó az oldalát rágicsálni. És csak az enyém! Mást nem is engedek be, na jó, csak Momot. Meg Rozsit. Meg Zuzit. De most kiosonsok egy kis szénázásra, de gyorsnak kell lennem, nehogy elfoglalják.
Hozzászólások száma: 0
