Írta skami53 gazdi (Battai Borzas Artur), 2010. January 30. 11:03:48 #5241

Borzi élete

Így indultam!!

B.B.A. kalandjai a gazdival!

1997. október 22-én láttam meg a napvilágot, mint apró pajkos kis szőrös kutya kölyök. . Mamám legnagyobb örömére volt még öt testvérem is. Testvéreimmel nagyon jóban voltunk, amíg Mamánkkal együtt voltunk. Papánkat sajnos csak rövid ideig láttuk, így akár félárvának nevezhettek bennünket. Szemünk alig nyílt ki máris elkezdtünk különféle csínytevéseket, melyeket Mamánk a megfelelő retorzióval jutalmazott. Szép csendben teltek napjaink, egyszer azonban elkezdődtek a zaklatások, melyeket nem nagy örömmel fogadtunk. Megjelent egy orvos, aki külöféle dolgokat müvelt testvéreimmel valamint velem, ami nem tetszett. Fülünkbe valamilyen szerszámmal valamit beirt ez kissé fájdalmas volt. Mamám csítitott minket, mi azonban meglehetősen vísítottunk. Pár nap múlva ez a rossz érzés elmúlt és mi apró kis mókákkal vidítottuk magunkat. Szépen lassan eltelt hét-nyolc hét és testvéreim lassan fogyatkoztak. Mamámmal hiába kerestük őket nem találtuk meg. Rengeteg idegen szagú, formájú, műveltségű ember járt ekkor a Mama gazdáinál! Nézegettek minket, fogdostak, gagyarásztak, amit nem is értettünk, hogy miért? Később a Mama mondta, talán ezért tűnnek el kistestvéreink is. Teltek - múltak a napok mi még négyen voltunk. Jól megértettük egymást, Mamával játszottunk rengeteget. Próbált minket megtanítani mindenre, amire csak lehetett ez alatt a nyolc hét alatt. Tanultunk, tanultunk, játszottunk, ettünk és rengeteget aludtunk! Semmi dolgunk nem volt. Szép napos időre ébredtünk, melegen sütött azon a decemberi napon. Csengettek késő délután, Gazdi ment ajtót nyitni. Két idegen ember állt az ajtóban, Mama nagyon izgatott lett és fel-alá kezdett rohangálni! Gazdi szólt a Mamának hiába! Mama csak idegeskedett! Gazdi ekkor megfogta a Mamát és elvitte a másik szobába, mi maradtunk négyen. Két idegen ember leült valami fotelba, ami a Mamánk kedvenc helye volt. Kihasználva az alkalmat mi megtámadtuk a két idegen egyik nő nemű tagját. Kicsit idegenkedve fogadta ténykedésünket, de lassan kezdett megbékülni velünk. Cipője nagyon jó illatokat közvetített nekünk, amit még nem ismerhettünk. Testvéreimmel közösen megállapodtunk - négyen -, hogy melyik cipőt ki intézi el. Nekem sürgősen aludnom kellett, így gyorsan kioldoztam a nekem jutó cipő fűzőrészt. Ezután elvonultam elégedetten és lefeküdtem aludni Mama kosárkájába. Onnét laposan pillantgattam az idegen nőnemű hölgyre és elkaptuk egymás tekintetét, ami meghatározta további életem irányát is! Halkan beszélgettek a Gazdival, és rám mutogattak miközben testvéreim, ott bohóckodtak még a hölgynél. Szemeim lassan kezdtek lezárulni, mintha ezer kis álommanó dolgozott volna rajtuk? Rettenetesen elfáradtam a nap eseményeitől, újdonságaitól. Elaludtam! Testvéreim később elmesélték mi történt elalvásom után. Gazdi még beszélgetett a két emberrel, ellátta Őket jó tanácsokkal és elbúcsúztak egymástól. Eltel pár óra felébredtem a Mama továbbra is izgatott volt! Éreztem jobban, törődik velem, mint testvéreimmel, nagyobb türelmet, szeretetet visel irántam! Jól esett, de nem tudtam mire vélni a dolgot. Nem sokkal később ráeszméltem mi történhetett az alatt az idő alatt, amíg aludtam! Testvéreimmel továbbra is játszottunk nagy intenzitással. Mama napról-napra izgatottabb lett. Néhány nap elteltével késő délután Mama izgatott lett közben kedveskedett nekem nyugtatgatott, nyalogatott, terelgetett a sarokba. Nem értettem a viselkedését! Testvéreimre is kezdett átragadni Mama izgatottsága! Gazdink is egyre sűrűbben nézte az óráját! Nem értettem mi lehet az oka? Pár perc múlva megtudtam miért volt különleges ez a nap mindenki számára. Megjött! Ki? Hát Ő! Rengeteg kérdés merült fel ebben a pillanatban, okos fejecskémben. Ki Ő? Mit akar? Miért akarja? Most akarja? Hova akar vinni? Miért akar vinni? Nem volt jó nekem itt? Nem szeretett a Mama? Mi lesz a Mamával? Mi lesz a testvéreimmel? Mit fognak nélkülem csinálni? Hiányozni fogok nekik? Fognak emlékezni rám? Hova kerülök? Lesznek pajtásaim? Mikor? Kik? Hol? Nem tudom a kérdések számát megfogalmazni annyi, bolyong kis fejemben! Mi történik velem és miért? Mama Gazdija beszélget a jövevénnyel! Miről? Ki érti ezt? Rengeteg gondolat száguldozik a fejembe! Egyre izgatottabban érzem magamat és látom testvéreimen az izgalom jelét. Az idegen ember barátságos. Mintha láttam volna már egyszer? Simogat, beszél hozzám nyugodt hangon, próbál megnyugtatni. Mamát azonban nem látom és megpróbálok elhúzódni az idegentől! Ő gyengéd kézzel és nagyon óvatosan húz vissza magához, nyugalma sokat segít nekem. Gazdám átad az Idegennek egy rongydarabot, amin a Mama szaga van. Idegen ember lassan fel áll és búcsúzkodni kezd a Gazditól. Gazdi még egyszer megsimogat és átad. Hallom a Mama sírását nagyon szomorú lettem! Vissza akarok menni Mamához! Nem akarok senkivel sem elmenni sehova! Világos? A Mamát akarom a testvéreimmel! Az idegen betesz a kabátja belsejébe, ott jó meleg van! Lassan nagyon lassan kezdek elfáradni, álmosodni, reményt vesztetté válni. Szinte már félni sincs erőm, megadom a sorsnak magam. Megbékélve elalszom pár pillanatra. Felébredve langyos meleget, halk duruzsolást érzek illetve hallok. Ilyenre még nem volt tapasztalatom. A kabát melegéből kikukkantva egy borostás arcot pillantok, meg ami nagy figyelmet fordít viselkedésemre. Gyorsan visszabújok a kabát melegébe, ahol érzem a rongy darabon a Mama szagát. Ez kellőképpen megnyugtat. Lassan zökkenőmentesen elindul alattam valami! Lágyan ringatózva megyünk valamivel valahova. Biztonság kedvért bebújok a kabát ujjába ott jó meleg, van, meg semmit sem látok a körülöttem lévő világból. Elalszom megint! Felébredve érzékelem nem mozog már alattam semmi sem. Megérkeztünk!