Írta stellablue gazdi (Merlin), 2011. July 23. 18:49:51 #16867

A sheltie :)

A shetlandi juhászkutya a Shetland szigetekről származik (ugyanonnan, ahonnan a shetlandi póni vagy a kisméretű juh).
A viking uralom alatt (700-800 as évek) a szigeteken élő juhászkutyák keveredtek a vikingek spiccszerű kutyáival, később a holland kereskedők kutyáival is.
A szigeteket 1707 -től hivatalosan Nagy Britannia részei lettek, és a britekkel érkező colliek keveredtek az állománnyal. A colliek nagyon erőteljes hatást gyakoroltak ezeknek a kiskutyáknak a küllemére.
Szintén a britek jóvoltából a fajtába belekeveredett a King Charles Spániel, és egyes leírások szerint a Border Collie is (valamint akár más fajták is gyakorolhattak jelentéktelenebb hatást a fajtára), de alapvetően a mai sheltiek küllemére igazán a collie az, ami rányomta a bélyegét.
A fajta az 1800 as években a britt flotta jóvoltából kezdett népszerűbb lenni, és a shetland szigeteki parasztok megörülve ennek a népszerűségnek elkezdték tudatosabban is tenyészteni a kutyáikat. Ekkoriban a tenyésztési cél valójában csak annyi volt, hogy a kölykök minél aranyosabbak legyenek, és könnyebben eladhatók legyenek ez által.
1908-ban megalakult a szigeteken a Shetland Collie Club, de a skótok, akiknek ugye megvolt a maguk collieja, ezt nem igazán vették jónéven, és megtiltották a Collie név használatát, így lett a fajta Shetland Sheepdog.
A háborúk sajnos a fajtára is rányomták a bélyegüket, és a két világháború alatti tenyésztésről nincsenek számottevő információink. Fennmaradását csak a fanatikus tenyésztőknek köszönheti.
A standardot 1965-ben egységesítették, és egy elegáns collie benyomású kiskutya lett a cél. Ennek egyik hátrány az, hogy a tenyésztés kezdeti szakaszában sokszor kisméretű colliekat is sheltie néven törzskönyveztek. Sajnos ezáltal a mai állomány méretét tekintve nagyon heterogén, és nem egy alomban fordulnak elő erőteljesen collie típusú kutyák.
A Shetlandi juhászkutya egy apró termetbe zárt igazi juhászkutya.
Az emberek hajlamosak lenézni a fajtát, és együtt kezelni az ölebekkel (33-39 cm), de a sheltie nem öleb, hanem egy vérbeli juhászkutya, és eszerint kell kezelni, és kielégíteni igényeit.
A sheltie rendkívül dekoratív munkakutya, alkalmas nagyon sok kutyás sportra, és apró mérete ellenére a fajta nem egy tagja igazán ügyesen helyt áll a birkák mellett is.
A teste teljesen arányos és leginkább egy miniatürizált skót juhászra hasonlít, durvaságoktól és aránytalanságoktól mentes.
A fej felülről, valamint oldalról nézve hosszúkás és tompa ék alakú, fültől az orrig vékonyodik. A koponya lapos, fülei közel tűzöttek. Stopja egyértelműen látható.
Az arcorri része hosszúkás, szeme enyhén vágott, fülei vége előrebillen. Egészében véve az arckifejezése nagyon bájos, kedvességet sugároz és nagyon kifejező tud lenni. Szemei körül és az orra mindig fekete (még a blue merle példányoknál is).
Szeme a legkívánatosabb esetben sötétbarna, de a merle példányoknál elfogadott a kék, kék foltos szín is (ez nem befolyásolja a látást).
Mozgása harmonikus, járás közben a farkát felemelheti, de soha nem a hát fölé és nem kunkorodhat.
A sheltie igazi éke a szőre. A bundája kettős, hosszú fedőszőre durva tapintású. Az alsószőr rövid, nagyon puha tapintású és télen meglehetősen sűrű. Látványos sörényt (szőrgallért) növeszthet magára, ami nagyon elegáns benyomást kelt a szemlélőben. Mellső lábain hosszú zászlókat növeszt, a hátulsó lábakon a csánkok felett dús szőrzet található, a csánkok alatt rövidebb a szőr. A fangon (az arcon) a szőr rövid.
Színei: gold-sable (aranyszínű), trikolor (fekete, fehér, cser), blue merle (ezüst fekete foltokkal, cser és fehér jegyekkel), bi-blue (blue merle, csak nincsenek cser jegyei), bi-black (tricolor cser jegyek nélkül).
Mindegyik színváltozatnál előfordul több vagy kevesebb fehér rajzolat. Általában a gallér részben vagy teljesen fehér, lábak és mancsok, valamint a farok hegy lehet fehér. Az orrháton és a koponyán előfordulhatnak fehér foltok.
http://www.kaleidokennel.hu