Lady kutyám napjai.

‹‹‹ vissza Lady adatlapjához vagy blogjaihoz

Írta szokolijuli gazdi (Lady), 2012. November 03. 15:32:33 #21843

Sziasztok kedves Barátaim!

Nagyon régen jelentkeztünk már,de most,hogy be jöttek a hűvösebb napok,több időnk van!Nagyon sokáig volt jó idő,amit én nagyon szerettem,kivéve nyáron a 40 fok meleget.Jól vagyok, egy kicsikét híztam, és hogy ne legyek kövér kutyus, a gazdimami csökkentette a kaja adagomat.Mi tagadás ,mikor elmúltak a nagy melegek,megjavult az étvágyam és bizony jó kis adag kajákat kaptam.Mivel nem vagyok hajlandó kimenni az utcára /rossz emlékeim vannak az utcáról/ , ezért az udvarban rohangálok,de az nem olyan mintha a réten futkároznék.Már beülők az autóba,de csak otthon az udvarban vagyok hajlandó kiszállni a kocsiból.Tudom,hogy a gazdi és a gazdimami nem olyanok,akik elhagynának,de tudjátok a rossz emlékek azok rossz emlékek.Nagyon jól megvagyunk hárman.A gazdimami mindig azt mondja,hogy mi így hárman egy család vagyunk.Imádom őket,de ők is engem.Mindenem megvan, És ami számomra nagyon fontos,SZERETNEK!A gazdimék tudják,hogy minden kutyus egy egyéniség,és ők eszerint kezelnek.Tiszteletben tartanak,szeretnek,megbecsülnek és én mindhalálig ezt meghálálom nekik!Vigyázok rájuk, vigyázok az otthonunkra és szót fogadok.Lesem a kívánságukat,és ők ezt a szeretetükkel hálálják meg.Annyira szeretem őket,hogy soha de soha elhagyni nem fogom őket míg élek.De ez szerintem kölcsönös!Most megyek,mert dolog van.Boldog vagyok , csak ezt szerettem volna elmondani nektek kedves Barátaim!

Hozzászólások száma: 2

Írta szokolijuli gazdi (Lady), 2012. December 10. 15:21:09 #1343327

Igen,ez így van.Sajnos sok ember csak kutyának tekinti a kutyust és nem érző léleknek.A kutyusok nagyon tudnak szeretni és ha te szereted őt tiszta szívedből soha nem fog bántani,mert megérzi rajtad a szeretetet amit feléje sugárzol.Egy kutyus addig míg él csak a szeretetet és a hűséget adja neked.Nevetni fogsz,ahol én lakom sok kutyus van a házaknál, mikor megyek valahova,mindig minden háznál megállok és beszélgetek velük.Ha látnád azt az értelmes kis pofijukat,ahogy figyelnek /szerintem értik,hogy mit mondok,csak válaszolni nem tudnak emberi hangon/ és nem ugatnak.Enni valóak!Van közel hozzánk egy gazdi,három kutyája van és mikor este megyek hazafelé a melóból,szinte ki követelik maguknak, mikor elmegyek a ház előtt ,hogy meg álljak és beszélgessek velük.Olyan cukik,hogy azt elmondani nem lehet.Én például szavak nélkül is megértem a kutyusom mondani valóját,mert szeretem,ismerem és tudom,hogy melyik mozdulata mit jelent,vagy éppen mit szeretne mondani.De ő is szeret,ismer és ő is tudja,hogy mit akarok tőle,vagy mit szeretnék mondani neki.A férjem sokszor kérdi,hogy honnét tudod mit akar a Ladyke,válaszom csak annyi,hogy imádom és megértem a mozdulatait,,vagy a vakkantását,nyüszögését.pedig látod,ő egy menhelyi kutyus és már az első látásnál egy hullámhosszon voltunk.A férjem a falka vezér,én vagyok a minden többi.Én adok neki kaját,én játszom vele,én simizem,én beszélgetek vele stb.Ő ezt a szeretetével és a hűségével hálálja meg.Egy nagyon kedves kiskutyus.Ő egy csupa szív!

Írta szokolijuli gazdi (Lady), 2012. November 14. 21:05:16 #1336669

Kedves Betty,rosszak az emlékeim,de nem emlékszem teljesen tisztán.Az autó úton csavarogtam egy hozzám szegődő szintén németjuhász kutyussal,de ő elszaladt,én megálltam mikor egy autó megállt mellettünk és szóltak hozzánk! Én már nagyon éhes és szomjas voltam,talán ezért álltam meg.Egy középkorú úr felvett a kocsijába és be vitt a menhelyre!Ott kaptam inni és enni.És végre tudtam egy nagyot aludni.Talán két napot voltam a menhelyen,mikor jött egy nő és egy férfi,kutyusokat nézni.Nem tudom miért,de annyira szimpik voltak,hogy elkezdtem a magam módján kérni őket,hogy vigyetek magatokkal,legyetek az én gazdijaim.Mintha megérették volna ,felém fordultak és azt mondták,ő kell nekünk.Mondanom sem kell,hogy rögtön kaptam finom kaját és volt szálláshelyem is rögtön.Az egyik egy klassz kutyaól,a másik meg a bejárat mellett közvetlenül.Én azt választottam.A lakásba nem mertem bemenni,mert valahogy az volt bennem,hogy mintha engedélyre mehettem volna be az előző helyemen a lakásba!Rögtön megtaláltam a nekem való helyet,és én olyan boldog voltam,hogy végre van nekem is egy igazi családom,hogy az leírni nem lehet,azt érezni kell!Aztán jött a doki bácsi és adott szurit,de olyan kedves volt,hogy nem i féltem tőle!Aztán sajnos a gazdáim mentek dolgozni,sokat voltam egyedül,de mivel már volt családom egy igazi otthonom én rendületlenül vigyáztam mindenre.A szomszéd néni sokszor odajött a kapuhoz és beszélgetett velem,ugye mondani sem kell,hogy milyen jól esett.Később meg tudtam,hogy a gazdimami kérte meg őt,hogy többször nézzen rám.Aztán mikor meg jöttek a gazdiék este olyan szeretettel és boldogan fogadtam őket,hogy azt sem tudták mit csináljanak,hogy a kedvemben járjanak.Egy pár nap múlva a gazdimami szólt,hogy menjek be a lakásba és nézzek körül,mert ez az én otthonom is.Bementem,körbe néztem,körbe szaglásztam és a nappaliban az asztal alá feküdtem,és képzeld azóta is az a kedvenc helyem .Aztán a gazdim elment nyugdíjba és végre nem voltam egész nap egyedül.Ez az én történetem!