Írta trickybulls gazdi (Zolika), 2009. June 30. 20:35:42 #638

Milyen édes!

Milyen édes!
Milyen édes!

Mondta reggel anya. A legkedvesebb hangján Szerintem nem sütit eszik, mert azt nem szokta dícsérgetni. Akkor biztosan engem.

Résnyire kinyitottam a szemem. Anya ott térdelt és mosolygott. Jé, ma apánál aludtam? Nem szoktam. Mindig anyával alszom. A haján. Most mégis ott volt kényelmes. Apa arca jól megtámasztotta az orrom, és megsimogatta a hasamat.

Milyen édesek vagytok! - Anya hangja újra - és még ott térdelt felettünk.

Nagyon megörültem és rengeteg puszit adtam neki. Aztán hirtelen feltűnt a TAKARÓSZÖRNY!!! Rávetettem magam. Anya felsikított, amikor sikerült végre elkapnom a szörnyet. Jó erőset fogtam, de kicsúszott. Anya közben a lábát fájlalta. Sajnáltam, néha odanyaltam, de éreztem, hogy ma elkapom. Újra és újra ráugrottam. Anya kiabált, apa kivitt és lerakott az udvarba. Még annyit hallottam anyától, hogy megharapott a kis mocsok! Megharapta a takarószörny? Mondtam, hogy ott van. Berohantam. (Apa ilyenkor úgysem tud szólni a röhögéstől. Nem vicces!!! ) Nem volt ott senki, de ahogy a takaróra néztem megláttam. És megtámadtam..

Sajnos lecsúsztam róla, eltűnt. Pont amikor anya felkelt. ?

Délelőtt a Zserbivel voltam. Ebéd elött kinyílott az ajtó és - miután kirohantam játszani, elintéztem a gumit, megkergettem az udvar lakóit, - megjöttek anyáék. Anya hozott nekem egy egész doboz tölcsért. ( ennek nevezte ) Bevitte, de kihozott nekem párat. Kár, hogy szétdobálta őket az udvarban, mert kint voltak a többiek is és nehéz volt mindegyiket összegyűjteni. De nem volt gond. A kuvasz védte egy kicsit a sajátját, de elvettem. A többiek vagy nekem adták, vagy kicseleztem őket és elszereztem. A Zserbi nem adta oda. Ő mondta is, hogy nem adja. Elég mérges volt. Ő az anyukám. Ő a legkeményebb. Nagyon szeretem. Azért ottmaradtam mellette. Vártam, hogy adjon, de nem adott. Végülis nem volt baj, mert eszembe jutott, hogy szereztem egy csomót és még egyet sem ettem meg. Megettük a Zserbivel. A többiek is kaptak. Azokra a tölcsérekre azt mondta anya, hogy az nem az enyém. Hát volt ami abból is az enyém lett.

Jól kifáradtam. Ettem. Mindjárt megyek anyához. Reggel a De édes-nél hagytuk abba. Szétpuszilom. Ő meg szagolja a fejemet mert szerinte nekem van a legjobb illatom a világon. Nagyon csikiz, de jó. Sokszor megnyalom érte, és néha meglepiből megbolhászom a nyakát, vagy a kezét, ilyenkor mindig megsimogat és mondja, hogy fejezzem be .Jó. .. Most ő jön. Olyan jó hozzábújni. Nem zavar. Még annyit mond, hogy halkan, hogy "...Milyen édes..." Másra nem szoktam emlékezni.