Írta trickybulls gazdi (Zolika), 2009. July 03. 23:27:41 #694

Elválaszthatatlanok

Mivel a mai napon nem történt semmi különös / csak szétszedtünk egy szőnyeget, a kuvaszt inzultáltam, meg a csajokat. A vendéget nem is láttam. Apa magával vitte. Remélem, hogy az állatorvoshoz. Én meg itthon maradtam az anyukámmal.

Anya szokott néha segíteni írni, de dolgozott a gépen, ezért amikor megjött apa, megkértem, hogy segítsen. Ő nagyon jól tudja, hogy mennyire fontos nekem az anya és én neki. Az apát is szeretem, mert szereti anyát. Ezért Apa segít most leírni, hogy miért vagyunk anyával elválaszthatatlanok.

Hát én őt annyira szeretem. Tudjátok ő az én igazi anyukám. Amikor megszülettem, nem szoptatott az anya. Nem tudom miért. 2 naposan ismertük meg az mostani anyukánkat. Éjjel, nappal velünk volt, az ágyat átalakította az apa, hogy odaférjen a helyünk. Én mindig néztem az anyukámat. Szerintem nagyon szép. Nagyon sokat bámultam őt amikor cumiztam, amikor kakiltatott és pisiltetett. A többiek meg csak játszottak, én meg néztem. Le sem vettem róla a szemem. Sokat mosolygott ezen és úgy mégszebb.

Késöbb amikor az 1 hónapos bulink volt, akkor anya szerint én voltam a legbunkóbb. Ez a legszebb szó amit hallottam. Olyan sokszor mondják és olyan jó, hogy még mindig én vagyok a legbunkóbb. De jóóó!

Sokat balhéztam a tesóimmal. Mindig ők kezdték, de én megvédtem magam. Az elején kaptam, de - anya szerint későn érő típus vagyok, mert későn lett 2 golyszim, a fülem meg sokáig csak lógott. - tehát, késöbb lettem igazán kemény. Mindenkinél erősebb voltam és rájöttem, hogy nem a védekezés a legfontosabb, hanem a megelőző támadás. Anya szerint sok baj volt velem. Én is sokszor megsérültem ám. Anyáék pikk-pakk úgy helyrehoztak, hogy mehettem kicsit vissza lakni. 4 hetesen kiköltöztem a tesóéktól.

Még mindig néztem az anyát. Nagyon szerettem már akkor is. Nagyon sokat pusziltam és anya szerint én voltam a világ legjobb gyereke. Persze, hogy az voltam. Ő nekem az ANYUKÁM. Azóta nem volt olyan nap, hogy ne lennék vele. Azt mondta megőrülne nélkülem. Mindig vele alszom. A haján. Azt már kiskoromban felfedeztem és azóta engedi. Néha kicsit igazít rajta,, hogy ne nyomja a hasam. Hát nem aranyos?

Este, ha mozgok, vagy anya mozog, mindig ad nekem puszit. Én nem mindig tudok mert túl álmos vagyok. Nagyon szeret engem. Én meg őt. Én is megőrülnék, ha valami baja lenne. Éppen ezért mindig mellette vagyok. A nap 24 órájában. Nagyon vigyázok rá. És úgy érzem, hogy én olyan vagyok neki mint valami csoda, egy kincs. A ZOLIKÁJA! A kis Bujkája!

Nem nagyon szeretem, ha piszkálják. Még otthon sem. Mondjuk otthon tisztában vannak, hogy ki-kicsoda az udvarban. Hát én vagyok a kicsoda Gondolom a kis csoda rövidítése.
Ezt azért mondhatja, mert mindig meglepődik azon, hogy ha valaki piszkálja őt akkor milyen gyorsan ott termek és mielőtt megkérhetne, hogy vigyem, vagy ne vigyem a támadóját, már viszem is, vagy elkergetem. És akkor láthatja, hogy mindig ott vagyok mellette és figyelek rá. És látja, hogy mennyire szereti őt a ZOLIKÁJA!, KISBABÁJA.

A legsűrűbben hallott szavak a lakásban. Tényleg nagy a szerelem. Anya és én ,Apa még a gyerekek születése előtt megfogadtuk, hogy nem leszünk szerelmesek egyikbe sem és nem nő a bull-tábor. Valóban nem volt kérdéses egy percig sem, hogy marad-e a Zolika. Természetesen maradt.

Zolika és Apukája.