Írta turika10 gazdi (Gömbi), 2011. April 24. 12:57:10 #15155

Gömbi mesél magáról és aki édes testben egy ördög.

Hello!

Igaz ami igaz... egy tüncike édes testben egy ördög lakozik... Bár nem mindig tör elő. Valami láthatatlan erő kíváncsiságra ingerel, és így ami az utamba kerül mind felborítom... De a kézi lapátokat se szeretem! Csak úgy lehet alattunk kitakarítani ha kivesznek minket a ketrecből... Ami nem egyszerű feladat, igen makacs vagyok, nem engedem hogy kivegyenek a ketrecből, még ha sikerül is visszaugrom, ha meg nem engednek harapok! Nem fáj... de azé...izé.... ÁÁÁ csak megjegyzem Pelyhi barátom sokkal nagyobbat harap! Igen mozgékony vagyok. Kiengednek és már hűlt helyem... de ebbe nem vagyok egyedül, Pelyhi a kiköpött jellemmásom! Igen gyorsan futunk ám. Főleg ha valaki kerget... öhömmm pl Artur.... Szerencsére nem nyílik erre sok lehetősége... Egyszer volt hogy úgy megkergetett hogy a végén a gazdinak kellett kiszednie egy doboz fogságából.... én a mai napig nem tudom hogy szorultam oda be.... Na mind 1 az a lényeg hogy azért nem teszem ki magam ilyen sokkhatásoknak, és a gazdi se. Artur nagyon utál engem és Pelyhit. Irigység. Nagyon irigy mert ugye 8 éven keresztül csak az övé volt a kert és minden más, az ő birodalma...de amikor Füles megérkezett a családba... na ott elszakadt a területi cérna. Bár Füles messze volt Arturtól már a szaga is ingerelte... És amikor én is a családba kerültem... na az már a tetőpont volt. Artur ha engem vagy Fülit meglátta mint egy idegbeteg úgy viselkedett... Bár én nem tehettem róla hogy utál a mai napig is. Bár én nem igazán látom de azért igaza van.... Mert most megfosztottuk az uralmától... Nekem is rosszul esne... bár...nem igazán érdekelne... Na egyenlőre búcsúzom:Gömbike