Írta Vacak-Vackor gazdi (Vacak), 2010. November 13. 15:56:12 #11863

Viszontagságaim a gerincem körül

Amikor a gazdiékhoz kerültem, olyan pici voltam, hogy egy pohárba belefértem volna. Ezért lett a nevem Vacak. Hát ez van, pedig én egy előkelőbb nevet szerettem volna. Mondjuk Alfréd gróf, vagy valami ilyesmi.

Hát én egyedüli kedvenc vagyok. Mivel a gazdimnak előttem egy németjuhász kutyája volt, nehezen barátkozott meg az én tacskó öntörvényeimmel. Viszont lassan azért már tud fegyelmezni és van amikor már nem nevetem ki, a -Vacak, nem szabad! felszóllításait.

4 éves vagyok és egyszer már költöztünk is, az ólamat természetesen elhoztuk és még építettek nekem egy nagyon klassz tágas kutyakenelt is, amiben soha nem tatózkodom, mert a házban sokkal jobb, és a lábtörlőket mindig kinevezem a kutyafekhelyemnek.

Szóval, boldog és kiegyensúlyozott életem volt eddig egy szép családi házban. Aztán kb három hónapja kezdődő betegségem nagyon megviselt, de nem csak engem, hanem a gazdijaimat is.

Ebben a blogban szeretném leírni a gerinsérvem viszontagságait.
Hátha történetemből erőt merít egy pár tacsi tulajdonos.