Egyedül maradtam...

‹‹‹ vissza Spagi adatlapjához vagy blogjaihoz

Írta Valimami gazdi (Spagi), 2011. August 27. 21:16:26 #17610

Nem tudom, mi van nálunk mostanában. Tavasszal Maya lett beteg, elvitték az orvoshoz, de másnap anya egyedül jött haza és nagyon sírt. Mayát többé nem láttam, pedig minden neszre kiugrottam az ágyból és körbe rohantam a lakást, hátha Maya jött haza. Most meg öreg barátnőm, Alexa tűnt el, pedig én mindig nagyon vigyáztam rá, vezettem, követtem, nem hagytam egyedül. Anya megint sokat sír, pedig minden nap kimegyek, hogy megkeressem neki Alexát, de nem találom. Nem tudom, hogyan vigasztalhatnám meg, amikor még én is nagyon szomorú vagyok. Pedig ki kellene találnom valamit, mert már csak én maradtam neki, meg Nyau cica.
Talán most csak annyi kell neki, hogy hozzábújjak. Ő megérti ezt...

Hozzászólások száma: 5

Írta hoffmannsaci gazdi (Pamacs), 2012. February 23. 09:07:43 #1204778

Drága Spagi!

Ez nagyon szomorú blog! Tudod én is átéltem már ezt kétszer.
Mi anno a kezdetben hárman voltunk. Én, Jenny+ és Gina+. Vagyis először csak egyedül voltam, aztán jött Jenny+ és Gina+ kétlábúkám új kapcsolatával, az ottani kétlábúkával...Sok évet töltöttünk együtt...Mi voltunk A HÁROM TESTVÉR....
Először Jennykét vesztettük el. Nálunk is úgy volt, hogy egyedül jöttek haza a kétlábúkák. S szinte tudtuk, megéreztük a gyászt. Jennykét könnyebben fel tudtuk Ginával dolgozni, mivel még ketten voltunk. De amikor Gina másfél éve elment tőlem örökre, azt már nem tudtam feldolgozni. Amikor kétlábúkáék Gina nélkül jöttek haza, én hátat fordítottam, bevonultam a kosárkámba, s még enni sem jöttem ki napokig. Amikor kétlábúka meg akart simizni, képzeld rámordultam. Haragudtam rá azért, mert Ginát nem hozták vissza nekem. Én! Képzeld én! Én rámordultam arra, akit mindennél jobban szeretek.
Látták kétlábúkák a depressziómat, a kedvetlenségemet. Hamar arra a döntésre jutottak, hogy új kistestvért kapok. És kaptam. Csibikét. 6 hetes, mentett, menhelyi kiskutyát. Nem akartam elfogadni. De Csibike olyan édes, olyan kedves volt, s olyan játékos, hogy egy hét múlva már játékra bírt. Igaz csak 2-3 percre. Aztán nap, mint nap közelebb kerültünk egymáshoz. Ma már a legjobb kiscsajszi a világon számomra. De Jennyt és Ginát soha nem fogom elfelejteni.
Ma már sokan úgy ismernek: A NÉGY TESTVÉR!

Ölel barátod: Pamacs