Írta Valimami gazdi (Spagi), 2012. November 29. 20:51:36 #21961

Túl vagyunk a költözésen

Kedves Barátaim!
Szörnyű volt másfél hónapig internet és az internetes barátok nélkül élni, de ma végre kaptunk telefont is meg netet is. Azonnal írok is nektek.
Visszaköltöztünk Pestre, pontosabban Imrére, itt is kertes házba. A radiátor és az üvegajtó között kaptam egy védett sarkot, kilátással a kertre. Egy kis fenyves van a kertben, (9 fából áll), oda járok pisilni a fák alá. Kár hogy nem fiú vagyok, emelgethetném a lábaimat. Anya első két nap pórázon vitt ki, hogy megtanuljam, hol intézhetem a dolgomat. Azt hittem, ez most már mindig így lesz, és jó pár napig nem voltam hajlandó póráz nélkül kimenni a lakásból Azóta ez már rendeződött. Viszont még mindig kétségbe esem amikor felébredek és nem tudom hol vagyok. Még hogy én, de anya hol van? Nyüszögve rohanok végig minden szobán, míg meg nem találom anyát. Ettől meg anya lesz nyűgös, mert arra riad fel az éjszaka közepén, hogy kivágódik a szobaajtó és én megjelenek nagy fújtatások közepette, aztán sarkon fordulok, és mint aki jól végezte dolgát, visszafekszem az ágyamba. Anya meg nem tud újra elaludni, csak az ijedt szíve kalapálását hallgatja. Most újabban kilincsre csukja az ajtaját, így csak az ajtórésen tudok jó hangosan beszuszogni. Most mondjátok, így kitolni velem!!!
Közben kiderült, hogy öregszem. Nem tudok lehajolni, ha valami leesik a földre, nem tudom felvenni és megenni, nem hajlik a derekam. Anya akart venni egy etető állványt, de olyan drága volt, hogy arra most nem telik így költözés után. Talált egy kisebb vödröt, éppen megtartja a tálamat, már csak azt kellene megoldani, hogy ne kelljen az egész lakáson keresztül tologatnom a tálat a vödörrel együtt, mire elfogy belőle a kaja. Majd biztosan kitalál erre is valamit anya.
Röviden ennyi történt mifelénk. Majd a télen, főleg karácsony után gyakrabban itt leszünk és egyenként megkeressük a barátaimat. Addig is legyetek jók.
Millió orrpuszi minden kedves barátomnak
Spagi