Ozzy egy szándékos keverékpárosítás eredménye, border collie apától és whippet anyától. a cél a border agyával felturbózott agárképességű kutya, ami abszolult jól össze is jött. az érkezését nem kevés vita előzte meg, tartottam attól, hogy túl érzékeny lesz a lelke az én kezemhez, de apja nagyon akarta, így elhoztuk. a félelmeim bizony jogosak voltak, a juhászkutyák érzékenysége, és szeszélyes kamaszkora jellemezte, nem volt egy könnyű időszak, de egy éves kora után már egész jól tudtam vele foglalkozni, másfél éves korára pedig egyik hónapról a másikra egyszer csak "kinőttek a tökei" és egy macsó agár kan lett belőle. akkor derült ki, hogy igazából egy nagyon agyas, veszettül apportos kutya (egészen addig teljesen hiábavaló volt minden próbálkozásom), adta magát a dolog, hogy elkezdjünk frizbizni. a frizbit követte az engedelmes, majd ahogy fejlődött az egyénisége jött a bikejöring is. apa hajtó-és patkányvadász kutyájából (merthogy ez volt vele a célja) szépen lassan anya kis stréber sportkutyája lett... Dani öcsémmel kezdtek el szólóban bikejöringezni (de azt elmondanám, hogy ez a 17 kilós kis állat engem is simán elhúz), tavasszal pedig egyik barátnőm felvezetésével beíratjuk egy agility tanfolyamra is.
Jellemét tekintve egy munkamániás, nem túl érzelgős kis állat, domináns, whippisen köcsögös, csipkedős kutya, de teljesen jól elvan falkában és idegen kutyák közt (leszámítva a csipkedést), időnként önveszélyes (futás közben ész nélkül megy, és néha ütközik, illetve képes felforralni magát a saját testhőjével), és túlzottan is vakmerő (felmászik a fa tetejére, hogy leszedje a macskát...), viszont kombinál, értelmes, figyel és ha off-on van (tehát a házban) akkor teljesen kultúrkutya.
kommentek száma:0tovább
