Írta zsu78 gazdi (Brutusz), 2010. November 17. 12:13:00 #11945

Brutuszom emlékére!

Rám dőlt a csend...

Rám dőlt a csend,
Nincs ugatás,
Nappaliban halk szuszogás.
Körmeidnek kocogását a kövön nem hallom,
Üresség van a szívemben, és nagy-nagy fájdalom!


Brutusom emlékére...

Nem tehettél semmiről,
mégis regélhetnél a bűnről.
A bűnről, mely Téged megölt,
s a halál karjába lökött.
Ártatlan áldozat voltál,
rossz emberek bosszúján!
Véred száradjon lelkükön,
halál üljön szívükön!
Mást sem érdemelnek
csak az a baj, hogy még élnek.
Nem engedték, hogy gondoskodjak rólad,
bárcsak annak száradna el a torka!
Nagy a lelki fájdalmam Irántad,
kérlek bocsáss meg, hogy hibáztam.
Nem ölelsz már át nagy testeddel,
nem bólogatsz okos fejeddel.
Hiszem, hogy már virágos réten sétálsz,
elfelejtve, hogy mennyit sírtál!
Sokat sírtunk egymásért,
de egyszer talán hozzám érsz.
A túlvilágon majd találkozunk
és újra együtt játszhatunk...