‹‹‹ vissza Hajdu-Szuper Zsömle adatlapjához
Kedves barátom, Brúnó úgy tűnik apai örömök elé néz. Megmondom őszintén, megirigyeltem a sorsát.
Azaz: jóképű, fiatal, golden retriever kan keresi hű párját.
Elérhetőség a szerkesztőségben 
kommentek száma:3tovább
Először is BUÉKmindenkinek, aki olvassa!
Ez a szilveszter már jobban telt mint a tavalyi, lévén a gazdik itthon voltak, így alig hallottam a durrogásokat. Sőt még jöttek is hozzánk a Brúnóék -hogy a Brúnó hol volt, azt a mai napig nem értem-, a Szofiék, meg egy számomra ismeretlen pár, akiknek a nő tagját kicsit megg kellett puhítanom, mert állítólag egyik állatot sem szereti. Azért a végén már megsimogatott kicsit
Az este jól telt, még csülökcsontot is kaptam a vacsoraasztaltól, meg egyéb virslis, sonkás, sajtos dolgok is csurrantak-cseppentek az idő folyásával, leginkább a Gábortól. Ezt ezúton is köszönöm Neki
És hogy miért is voltam főzsűri? Az est folyamán úgy 0200 körül egyszercsak elkezdtek énekelni, de én ekkor már elég fáradt voltam, így lefeküdtem közéjük a kisszobába. Nagy békésen szunyókálok, miközben pont olyan hangosan énekelnek, hogy az még nem zavar. Egyszercsak valamelyik páros -hogy melyik azt fedje jótékony homály minekután a daluk elejét szinte egyáltalán nem tudta, csak a refrént, ezért arra aztán rágyúrtak, és beleüvöltötték az éjszakába, hogy "Kölyköd voltam!". Hát én erre úgy fölriadtam, hogy rájuk néztem, szép komótosan fölkeltem és elhagytam a helyiséget. Először nem értettem, hogy mitől van az az oltári röhögés a többiek részéről, aztán megértettem: pont ők mondták, azt hogy én vagyok a mérce: akinek az éneklését nem bírom, azt leléptetik. Hát erre szokták mondani, "Ha hallgattál volna...."
Az éjszaka többi része már nyugodtan telt, még ha énekeltek is még tovább Remélem jövőre -illetve idén- sem akarnak a gazdiék egyedül hagyni szilveszterkor.
Még 1 BUÉK mindenkinek!
kommentek száma:1tovább
Szóval a séta elég kiadósra sikeredett, mivel jó sokat mentünk felfelé, majd ugyanennyit lefelé. A gazdiktól hiába próbáltunk meg útközben kunyerálni azokból a vörös meg rózsaszín folyadékokból, csak vizet kaptunk tőlük. Pedig kipróbáltuk volna mitől van olyan jó kedvük. Viszont útközben kétszer is találkoztunk egy-egy goldi lánnyal, na ettől kicsit virgonc lettem, de ez nem tartott sokáig, mert kellett menni tovább. Amikor visszaértünk a kiindulási pontra, akkor kaptunk enni is, hát mit ne mondjak, jól esett ekkora séta után. A vonatozásra nem emlékszem, mert mindhárman végigaludtuk, de a gazdik közül is többen aludtak velünk. De persze amikor hazaértünk akkor kicsit feltöltődtünk, és játszottunk még egy nagyot Brúnóval és Judyval. Este pedig ismét hatosban aludtunk. Valamikor a sötétség kellős közepén Brúnó koma megkérdezte hogy felmehet-e a gazdijaimhoz, mivel ők sokkal alacsonyabban aludtak, mint az övéi. Természetesen megengedtem neki, de anya nagyon elcsodálkozott amikor felkelt: Brúnóka te mit keresel itt?, de persze nem tudott rá haragudni.
Másnap reggel nagyon jó időre ébredtünk, korán reggel le is mentünk sétálni egyet Brúnóval és apákkal. Hogy ekkor menni érdekeset láttam én a nagy vízben, de apa nem hagyta hogy belemenjek, valami drága fürdésre hivatkozva. Reggeli után pedig autóba ültünk és elindultunk. Leértünk a nagy vízhet ,apa felfújta azt a valamit, amiben majd én pihenek és bementünk mindannyian. Egy jó nagyot úsztunk, majd tényleg bele lettem rakva a csónaknak nevezett dologba, és apa is beült mellém. Így lebegtünk a vízen, mit ne mondjak, jó volt. A nap során még többször úszkáltunk, de este sajnos eljött az, amitől reggel féltem, haza kellett menni.
Szóval tartalmas három napon vagyok túl, annyi új élmény ért, hogy a hazafelé utat végig aludtam, annyira fáradt voltam. Sajnos Brúnó haver nem volt ott velem este, ez miatt még másnap is eléggé letört voltam, de a gazdik bizonygatják, hogy hamarosan újra látom. Már alig várom!
kommentek száma:0tovább
Hát eljött, túl vagyok életem első nyaralásán!
Egész múlt héten már éreztem valami készülődést a gazdiékban, mert egyfolytában érdekes mondatokat öntöttek felém, úgymint, "na mit szólsz, hova megyünk?", "a Brúnó meg a Judy is ott lesz ám!", "azért kijössz majd a vízből" meg ehhez hasonlók. Péntek reggel pedig lázasan elkezdtek pakolászni. A gazdi még valami felfújható akármit is szerzett, azt hajtogatva, hogy majd ebben pihensz, ha elfáradtál. Telepakolták az autót mindenféle dologgal, de amikor csak a gazdi ment el vele, én pedig anyával mentem sétálni kicsit megijedtem. De hál isten nem akart apa itthagyni minket, csak a Szofigazdiékhoz ment át hogy betegye a plédet, és beüljön a Pati is hátulra. És ELINDULTUNK! 
Jó sokat autóztunk, útközben kétszer meg is álltunk, hogy elvégezhessem a dolgom, sajnos a második megállás után Pati már nem jött velünk, biztos máshová ment. Ennek nem örültem. De amikor legközelebb megálltunk már egy nagy víz mellett voltunk és itt jót fürödtem, apa dobálta nekem az új játékomat, én meg hoztam neki vissza. Aztán visszaültünk az autóba és amikor kiszálltunk már ott volt Brúnó és Judy is. Nagyon örültünk egymásnak, együtt is fürödtünk egyet, meg sokat sétáltunk. Este pedig legnagyobb meglepetésemre egy szobában aludtunk hatan Brúnógazdiékkal. De annyira fáradtak voltunk, hogy nem bírtunk játszani sem.
Másnap reggel kicsit borús idő volt így a gazdik kitaláltak valami Badacsonyi bortúrának nevezett dolgot. Vonatoztunk így egy jót 3 kutya 7 gazdival -jól megnéztek minket.
Amikor pedig leszálltunk jó nagy zsufi volt az utcán, de mi elindultunk felfelé. Összesen azt hiszem 7 helyen álltunk meg mire visszaértünk a kiindulási pontra, és a gazdik egyre kevésbé tudtak ránk figyelni, és azt is egyre vidámabban tették. Egyfolytában valami piros meg rózsaszin folyadékokat ittak, de nem kevés pohárral. Szerintem ez ugyanaz a folyadék lehetett, amit Brúnóéknál is ittak, mert a tünetek ugyanazok voltak.
kommentek száma:0tovább
Már jó régóta rágom a gazdi fülét, hogy írjon a blogomba, most végre rá tudtam venni
Szóval ezelőtt 4 héttel, volt egy elég tartalmas napom. Kezdődött az egész azzal, hogy a reggeli séta után a gazdiék elkezdtek pakolászni, meg öltözni. Én kicsit aggódva néztem ezt a folyamatot, attól félve hogy itthon hagynak, de ők meglátták a szmemben ezt, és kimondták a varázsszót: "Igen, Te is jössz!". Na ennek nagyon megörültem, annak kicsit kevésbé, hogy busszal mentünk, így sajnos fel kellett húzni a szájkosatat. Pedig hogy utálom...
Szóval a messzebb élő nagyszülőkhöz mentünk, itt szokás szerint végigjártuk a családot, a dédpapinál csirkéket is tudtam volna kergetni, de el voltak előlem zárva. És még a gazdik is bementek valami elkerített helyre, ahova én nem mehettem :-( Azt mondták, a kertbe nem szabad. Én eközben valami labdaszerű, zöld akármikkel játszottam, de amikor beleharaptam keserű volt. Kiderült, hogy dió volt.
Szokás szerint nagypapi hazahozott minket kocsival, de erre nem emlékszem, mert úgy elfáradtam, hogy végig aludtam.
Hazaérkezés után nem sokkal a gazdiék megint cihelődni kezdtek, de megint jött a bűvös mondat, így hamar megnyugodtam. Örültem nagyon, amikor elindultunk, mert nem volt náluk szájkosár! Nem is mentünk messze, és legnagyobb meglepetésemre Brúnó haverom jött velem szembe, amikor ajtót nyitottak. Gyorsan el is kezdtünk játszani, nem tudván meddig lehetünk eggyütt. Ekkor 2030 volt. Kb 2300-ig bírtunk egyfolytában játszani, miközben a gazdijaink egyik üveget nyitották a másik után, már-már énekeltek is. Nemis értettük, mi lehet azokban az üvegekben, de egyszer-kétszer megpróbáltuk ellopni őket, de sose hagyták :-(
Miután aludtunk egyet, ismét játszottunk, de ekkor már nem nagyon bírtuk, bezzeg a gazdik Végül 0330-kor jöttünk el a Brúnóéktól, mi ketten össze-vissza rohangáltunk, a gazdik meg csak kullogtak utánunk. Végül azért hazaértünk, és aludtunk egy jó nagyot. Aznap valamikor 1100kor mentünk le először.
kommentek száma:1tovább
Szóval 0655kor keltettem őket. Kicsit duzzogva ugyan, de megkaptam a reggelimet és elindultunk a sétára és már lenn volt Brúnó haverom is. Csodálkoztam is a korai kelésén, főleg azon hogy nem nagyon akart velem játszani, mert mint mondta tiszta kómás vagyok. Kicsit azért megnyúztam, de amikor láttam, hogy tényleg nincs a topon, elkezdtem szokás szerint fát rágni. Amikoir jött a Samu, jól megmorogtam, hogy milyen alapon akarja elvenni az én fámat, de erre a Brúnót kezdte molesztálni, így meg kellett védenem a legjobb havert. Mostanában nem tudom miért, de nem nagyon szeretik ők egymást. Csak kibékülnek egyszer.
Miután felmentünk aludtam egy jót és a szokásos időpontban 1210 kor a gazdik elkezdtek öltözni. De ézertem rajzuk, hogy nem csak sétálni megyünk, mert plusz ruhákat raktak a táskájukba, és nem is lemenős ruha volt rajtuk. A sejtésem beigazolódott, amikor felszálltunk a buszra, majd még egyre. És kikötöttünk Laci nagyapuéknál, és Jani nagybátyóéknál. Mindkét helyen szokás szerint sokat játszottak velem, Juli anyu állandóan etetni akart, de ezt nem hagyták apáék . Jani bátyóéknál pedig valami kis szőrös, állanóan rám fújó, hátát borzoló, nagyon éles karmú lénnyel próbáltak összehaverkodtatni. Én benne is lettem volna, de ő egyre csak fújt rám a hátát domborítva.
Ezután kimentünk egy kertes helyre, ahol apu és anyu úgy eltűnt egy magas fán, hogy csak na. De szerencsémre a tönniek lent maradtak és valami cseresznyének nevezett ételt adtak nekem. Először nem tetszett, de aztán kinyitották, kivettek valamit a belsejéből és úgy adták oda. Na akkor már tetszett, annyira hogy ezután egészben is megettem. Nekem nagyon tetszett, de apáéknak nem, mert egy idő után mindig rámszóltak, ha ettem.
Aztán visszamentünk Laci nagyapáékhoz, és nemsokára elindultunk haza, de már azzal a négykerekű guruló valamivel. Annyira fáradt voltam, hogy el is audtam a gazdi mellett. De azért 2100kor még játszottam egy nagyot az én kedvenc haverommal.
Szóval ez egy nagyon jó nap volt.
kommentek száma:0tovább
Reggel a szokásos séta az átkozott eső miatt rövidítettre sikeredett. Még a Brúnóval sem hagytak túl sokat játszani :-( Feljöttünk, erre a gazdi játszani sem akart velem, hiába hoztam neki a labdát, megint csak ült a papírjai felett és mormogott magában. Amikor már nagyon tuszkoltam neki a a labdát, valami olyat mondott, hogy ha ez a vizsgája sikerül, akkor aztán bármikor játszik velem. Na mondom akkor békén hagyom!
Már épp mély álomba zuhantam volna, amikor felkeltett, hogy le kell menni. Hát ezt aztán nem tudtam mire vélni. 1230 körül szoktunk lemenni, nem 1115 kor. Na mindegy, lementünk. Persze havernak se híre, se hamva. És még ráadásul tök hamar fel is kellett menni. Ráadásul felmenetel után gyorsan itt is hagyott, de a lelkemre kötötte, hogy a falat megkaparni szigorúan tilos! Mivel nem akartam megtudni, mit is jelent az amikor megnyúzzák a kutyát, így jó fiú voltam. Anya -péntek lévén- szokás szerint hamar hazaért, de nem vitt le egyből, láttam is rajta hogy fáradt. Viszont egyszer csak telefonált apa, és megbeszélték hogy hamarosan lenn találkozunk.
Örültem a szokatlan időpontbeli sétának, még akkor is ha csak a Zafira és a Devil volt lenn. De ez a séta sem volt túl hosszú mert megint jött az az átkozott eső. Cserébe az esti séta az jó hosszúra sikeredett, és sokan is voltunk! Eleinte szokás szerint csak a husángomat akartam szétszedni, de aztán a gazdi elvette, így játszottunk a többiekkel.
Mivel azonban a nap folyamán csak egy sétám sikeredett a kellő hosszúságúra, így este 0100 kor azt gondoltam, hogy játszok a gazdival. Vittem nekik a labdát, csapkodtam a farkammal az ágy szélét, odatoltam a képem az ágyra, de ők úgy tettek, mintha aludnának. Persze én éreztem, hogy nem így van, így folytattam a próbálkozást. Erre mi lett a jutalmam? Kizártak :-( De én reggel 0655kor visszaadtam a kölcsönt, felébresztettem őket. De ezt legközelebb
kommentek száma:1tovább
Ekkor apuval maradtam, aki adott nekem enni finom tejecskét, meg egy kis kenyeret. Utána szépen elaludtam. Mire felkeltem, már apu is azon a magas valamin feküdt ütemesen szuszogva. Mint később megtudtam az ágyban aludt. Mivel ismét rámtört a magány, így őt is felébresztettem, de ő sem örült, sőt még egy dobozba is betett. Na több se kellett nekem, egyből elkezdtem kimászni, de ez a doboz csúszott! De nem adtam fel és nagy nehezen sikerült! Viszont ebbe a nagy erőfeszítésben annyira elfáradtam, hogy elaludtam, és mire felkeltem, már anyu is itthon volt.
kommentek száma:0tovább
Azon a napon, amikor anyuékhoz kerültem, ölben vittek az új otthonomba, legalábbis először azt hittem, hogy az, de mint kiderült ez csak apu szüleinek otthona volt. De itt is két nagyon kedves ember lakik, rögtön kaptam tőlük tejecskét, amit annak rendje és módja szerint rögtön ki is pisiltem. Ezután vittek a végleges otthonomba, és itt is minden jóval elláttak. Egész nap velem foglalkoztak, 2-3 óránként levittek. Viszont egyszer csak apu itthagyott minket, anyu szerint valami munkahelyre ment. Így ketten maradtunk. Jó elvoltunk így is, de anyu egyszer csak lefeküdt valami magas, puhának látszó tárgyra és ellezdett ütemesen szuszogni. Én is így tettem, mivel találtam az én méretemnek megfelelően magas, puha tárgyat azon a csúszós padlón. De egyszercsak éreztem hogy pisilni kell de füvet nem találván a padlóra kellett. Csodálkozva figyeltem, hogy szanaszét folyik a pisi, nem pedig mint a füvön. Ezután nagyon rámtört a magány így hát elkezdtem sírni, amire anya egyszercsak rámszólt, és ennek megörülvén rohantam is hozzá, és naylogatni kezdtem. Ez viszont nem tetszett neki, és visszavitt a helyemre és lenyomott a magas, puha tárgyra amit kutyaágynak nevezett. Amikor felemeltem volna a fejem, ő visszanyomta és azt akarta hogy maradjak. De én nem akartam maradni és folyton utánamentem. Ez egy jódarabig így ment, aztán elfáradtam és elaludtam. De nem alhattam sokat, mert még sötét volt és újra felébredtem. Az egészet megismételtük anyával, de valamiért nagyon mérges volt erre a játékra. Aztán egyszercsak, amikor már világosodott haza jött az apu. Nagyon örültem neki! Körbeugráltam, nyalogattam, ő meg játszott velem. Anyunak viszont teljesen karikásak lettek a szemei, meg is ilyedtem, hogy ha a sötéttől ilyenek lesznek az ember szemei, vajon a kutyáké is? Bíztam benne hogy nem. Sajnos azonban alighogy apu hazaért, anya elment. Hiába sikítottam, hogy ez így nem lesz jó, hogy egyszerre csak egy szülő van, ő elment.
kommentek száma:0tovább
Sziasztok!
Én Hajdu-Szuper Zsömle vagyok. 2008.aug.19-én, azaz nem az új kenyér, hanem az új Zsömle ünnepén születtem Jelenlegi szüleimhez 2008.október 5-én kerültem.
Az első pár napomban nagyon hiányoztak a tesóim, és az anyukám, de az új családomat is nagyon hamar megszerettem. Emlékszem, eleinte nagyon furcsa volt, hogy bármerre megyek csúszkálok valami fényes és még ráadásul hideg is valamin, amit a szüleim padlónak neveznek. Először elmesélem az első napon történetét, aztán majd szép lassan felelevenítem a jelesebb napokat.
kommentek száma:0tovább
Bella hozzászólt a Mi a kedvenc játékotok? fórum-hoz
1 napja
Bella új tagja a blöki.hu-nak
1 napja
Dancika404 bejelentkezett a blökire
1 napja
Norbikee bejelentkezett a blökire
1 napja
Orgonáskerty bejelentkezett a blökire
1 napja
Tomii92 bejelentkezett a blökire
3 napja
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
2024. April 28.
Bruno új tagja a blöki.hu-nak
2024. April 28.
