Írta berczy04 gazdi (Mexi), 2010. November 03. 13:02:37 #11652

Ébresztő!!!

Szép jó reggelt!

Hú a ma reggelem jó volt. Bár apát nagyon nehezen sikerült felkeltenem, kicsit nyűgösnek tűnt. Beletelt vagy egy órámba, mire rávettem, hogy keljen ki az ágyból, pedig gondolhatjátok, hogy mindent megtettem. Először is melléfeküdtem. Gondoltam ez finom célzás. De semmi, meg sem moccant. Kicsit váltottam, gondoltam a nyöszörgés majd hatásos lesz és leesik neki, hogy ne aludjon amikor már én sem tudok. De valami olyasmit motyogott, hogy Mexi hagyjál. Úgy tettem, mintha nem is hallanám. Ugatásra váltottam, de ekkor már hangosan szólt rám, már nem lehetett úgy tenni mint ha nem hallanám. De persze én nem adom fel... Odakúsztam hozzá és jó hangosan az arcába ugattam, hogy tessék felkelni, hasadra ül a kutya!Itt kicsit megijedt aminek következtében én talán még jobban. Felugrott. Én aranyosan néztem rá, csóváltam a farkam, hogy örüljön nekem, de nem örült annyira, biztos rosszat álmodott.

Utána irány a séta, már alig vártam. Szeretek sétálni, na!Jó nagyot sétáltunk, de valahogy ma reggel nem akadt játszópajtim. Már hazafelé tartottunk, én kicsit szomorúan, mert szerettem volna játszani. De a kutyaszerencse mellém állt, az útról látom, hogy a dombon sétál egy spaniel, olyan kis játékosnak tűnt. Elkezdtem rohanni, ill. csak kezdtem volna, mert gazdi nem engedett, csak lassan. Pedig már annyira, de annyira be voltam sózva. De azért végül csak oda értünk. Kicsit távolságtartó volt velem a spaniel, nem mert közelebb jönni, engem is csak lassan engedett apa, pedig már.... Aztán szépen összebarátkoztunk és játszottunk egy hatalmasat. Ő is korombeli volt, így hamar megtaláltuk a közös hangot, ugráltunk, futkostunk, harapdáltuk egymást, nyalakodtunk, fetrengtünk... Jajj, nagyon jó volt. Megtudtam a nevét is, Orpheus, egy 11 hónapos spániel.

Sajnos menni kellett, mert apa ment dolgozni. Nem is értem én az embereket, minek megy el, nem kényelmesebb neki otthon és még velem is lehet...