Oksa, nem csigázlak tovább titeket, eme állattal volt képes összehasonlítani a buta robot: LAMANTIN
Ugye, így még nem is vészes. Nekem sem tűnt annak. Előkaptam az Ebciklopédia Galaktikát és rögvest rákerestem. Az arculcsapás pedig csak itt ért, miszerint mi a lamantin köznyelvben elfogadott neve.
Ez: vízidisznó!
Na itt már agyelborulás szélés táncoltam, mint a pengén, mert még jó hogy nem már mindenféle malacokkal von párhuzamot ez a műveletlen robot. De a képzésem nem volt hiábavaló, mert higgadt maradtam, ugyanis mérlegeltem, hogy nem a robot hibája, hogy nem készítették fel ilyen lény ismeretére, mint én, Ő megmaradt a disznók szintjén.
Összevontam szemöldököm:
- Engem... senki nem nevezhet nyu...ööö... malacnak!
Egy szemvillanás, és a robot feje már gurul is a lábaim előtt:
- Nem haragszom rád, Robot!
p.s.: Vegyétek szemügyre a képet alant és lássátok mekkorát tévedett a robot!
kommentek száma:0tovább
Első blikkre rögvest utalt a súlyomra. Miszerint dagadt vagyok... Mivel irigyeim hangját, már-már megszokással fogadom, szinte már meg sem hallottam. Nem ám azt, ami eztán következett.
Ez a robi itten nekem elkezdte találgatni fennhangon, hogy ugyan mire, kire is hasonlíthatok? Itt azért megviláglott bennem, hogy ez még nem a legújabb szoftverű robi, nincs még felkészítve a magamfajta látványra, kicsit meg is értem, ha zavarban van, nem nagyon van feljegyzés ilyenekről, hogy: Mexi vs. Robot! 
(hogy miért nincs feljegyzés? Ugyan srácok... Mert amely robot összefut egy magamfajta, magasan képzett harcossal, jellemzően nincs már lehetősége ezután beszélni a taliról.)
Szóval ki is, mi is vagyok, folyt a találgatás. Nem feltételeztem, hogy e buta robi kitalálja, s csalódnom sem kellett, természetesen nem találta el, tévedett.
Na de mekkorát is tévedett? ÓRIÁSIT, már-már megbotránkoztatóan nagyot tévedett. Kicsit vonakodom közölni tévedése tárgyát, mert ennél jobban mellé sem nyúlhatott. Nem tudom honnan szalajtották ezt a robit, de tutter valami tengeri herkentyű lehetett, mert képes volt egy tengeri állatal párhuzamba állítani szerény személyemet. S még ha valamely kecses gyilkos bálnával vonta volna e párhuzamot, még tán' megtisztelőnek is érezném, mert szép, kecses, gyilkos. Tisztára mint én. De nem. E megátallkodott robi nem ahhoz hasonlított. Még a cápa is jöhet, mert a félelmetesség is igen komoly súllyal esik latba megítélésemkor, de nem. Nem cápa.
Tudjátok mihez volt arca hasonlítani ennek a robotnak? Tudjátok? Sosem találnátok ki! Na? Közelít már? Ugye nem, mert olyan távoli, olyan megfoghatatlan, a hasonlóság legapróbb jelei sem fedezhetők fel kettőnk között. Látni is fogjátok, mert ha igaz, egy kép is mellékelődött ide, hogy bebizonyítsa, bizony 0, azaz nulla a hasonlóság a robot által hasonlatosnak nyílvánított állat és köztem.
4.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20729/a-lamantin-4resz
kommentek száma:0tovább
Tehát kiérünk. Az utat nem részletezném, mert kb. így nézne ki: Suhanunk, oszlopok, autók, oszlopok, autók, oszlopok, autók, suhanás, oszlopok, autók, oszlopok, autók, oszlopok, suhanás... Na ugye, hogy túl eseménydús lenne hosszan kifejteni, nem is férne ki semmilyen blogba, ha mindet felsorolnám.
Szóval kiérünk. Már minden adott el bulihoz, a résztvevők már helyet foglaltak és felkészültek a fogadásunkra. Remek fiúk, ezt várja a Don!
Megfutottuk a szokványos érkezőköröket, puszi, puszi, pacsi, pacsi, kiss, kiss, bang, bang, SZEVASZTOK!!!
Féktelen futkorászás kezdődik, apáék balra el focizni, maradok, nem alacsonyodok le mindenféle labdakergetős játékhoz, nyomjátok fádre, ha néktek ez köll, leglább lehet rosszalkodni, nem szól rám!
De! És mint tudjátok, mindig ez a de! Volt ott egy momentum, ami nem kis árnyékot vetett a féktelen bulira. Volt ott egy robot. Igen feleim, jól olvassátok, egy robot, T1000, vagy mi a tök. (gy.k.: Terminátor, T1000, mimetikus polialoid, folyékony fém...)
Ki nem találnátok, hát persze, hogy a robotunkkal gyült meg a bajom a nap folyamán. Persze, mint kiképzett harci eb, felkészítettek engem mindenféle harci robotok elleni hadviselésre is, úgyhogy mondhatjuk, nem rittyentettem össze magam, mindenféle robotikától.
De meg kell jegyeznem, e robot rendkívül jól volt kidolgozva, mert teljesen olyan volt, mint egy ember, még beszélni is tudott, egyedül a jobb lábán lógott ki a belső fémváz. Terminátor ez én mondom: Élő szövet a belső fém vázon. De én kiszúrtam robot, engem nem dobsz át!
Szóval e robot belémkötött. Sérült lehetett, sejtem azért is látszott a belső fém váza, mert azt a lábát pihentette. Teljesen olyan volt, mint az emberek járógépe, még ezt is sikerült leutánozni, de nyugalom srácok, láthatjátok, én az ilyen finom trükköket is kiszúrom. Mivel nem tudott harcirobi módjára mozogni, verbélisan inzultált.
3.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20728/a-lamantin-3resz
kommentek száma:0tovább
Huh srácok...
El nem tudjátok képzelni, hogy mi történt velem nemrégiben. Skandallum!
De kezdjük csak az elején, mert e történet is olyan ártatlannak indult, mint a ma született barika, de hogy mi lett a vége... Lássátok feleim szümtükkel!:
A történetünk egy egyszerű szombattal indult. A részletektől annyit, hogy reggel ugye ébredés, mint bevett szokás, végrehajtva. Apa sétára bírása végrehajtva. Abszolváljuk is a sétát jól, ahogy szoktuk volt mindig is. Itt még meg sem lepődtök, mert ennél szokásosabb szokásos szombati nap indítást nehéz elképzelni.
De a folytatás bizony tartogatott némi meglepit. Rögvest szembesültem (neeeem, nem szemlesültem, Mexi olyat nem szokott) azzal a ténnyel, hogy megyünk kutyasuliba. Ez a tény nálam már nem veri le az ingerküszöböm lécét, otthonosan mozgok én már ott, s különben is... Nem miattam megyünk, hanem Nikita, a bérgyilkosnő miatt. Hehe, kis hamisok, csak nem hittétek, hogy nekem még szükséges a suli? Már-már én oktatok ottan jól...
Tehát suli. Jó. Természetesen ezt is abszolváljuk rendesen, ahogy az már lenni szokott, sőt... Még Panci is annyira, hogy egy fokkal lazítottak apciék a szigoron. Nem mintha szörnyülködve álltam volna ama tény előtt, hogy Panci szigorra van ítélve, mert gondolom olvastátok a merényletsorozatait, nem árt neki egy kis jómodor, csahogy ez kihat rám is, mert fárdéék azt hiszik, hogy én majd jól nevelem őt, besegítek nekik. AHHA! Na persze, majd én könnyítem meg a dolgotokat, mi? Ugyan szülcsik, emlékezetem a régi, rémlenek még nekem a sulis szigorok, nem bocsájtok meg!!
De mindegy is, megvolt a suli, jó volt, Mexit dícsérték, mint mindig. (hogy is lenne ez másként, ugye...) Bevágjuk magunkat a kocsiba, ablak le, fejem ki, autó suhan, RÁKKENRÓÓÓL! Közben fél füllel elcsípem a beszélgetések foszlányait, miszerint nem is hazafelé tartunk, hanem buláj lesz itten, mégpedig Horányban, haverok, buli fanta...sztikus. (neeem reklámozunk itten, nem fizettek érte.)
2.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20727/a-lamantin-2resz
kommentek száma:0tovább
- Gyerekek, hát nem látjátok, hogy én egy jó kiállású, már-már jóképű harci eb lennék, s mint ilyen, a kutycsajok egyik kedvence, marhára nem venné ki jól magát, ha így látnának, főleg, hogy mindnek mondtam, nem vagyok házas.
Próbáltam én kitörni a helyzetből barátaim, higgyétek el próbáltam, de apci oly kedélyesen elbeszélgetett kerigyeri-apuval, hogy észre sem vette, hogy drága ebe micsoda kínzásoknak lett kitéve. És ha nem csal szimatom, apci afféle kutyaütő-kutyamentő, tehát hivatali kötelessége lett volna a kínzásomat beszüntetni és komoly eljárást indítani, de nem tette. Csak beszélgetett, míg én nyáltól és ölelésektől tocsogva tobzódtam a két kerigyeri között.
Természetesen ez következményeket fog vonni maga után, de ott még korai lett volna ezen agyalni, inkább próbáltam minimálisra szorítani a veszteségeket.
Eme apró, ám nem elhanyagolható közjáték folytatásaként még hazáig is kísértük őket, mert apci még mindig dumált a másik apcival. Apci dumál apcival, jó ez... Nekik.
Viszont észre kellett vennem egy durva, égbekiáltó tiszteletlenséget a két kerigyeri részéről. Nem kevesebbről van itt szó emberek, mint a nevem nem tudásáról. Értitek, nem tudják a nevemet, ami a fentiek fényében még nagyobb, hovatovább már-már megbocsájthatatlan tett.
És végszóként, tudjátok hogy neveznek a kis...kis...kis... kerigyerik?
Így: Meszki. 
Bahh...
kommentek száma:0tovább
Apci is örül, gagyarászik nekik;
- Apci, már tudnak beszélni, mit gagyarászól nekik?
No, asszem nem kellett volna beszólnom, mert azzal a gondolatmenettel apci kitalálta, hogy jöjjenek ki Ők, hisz ott van kerigyeri-apu, apcinak spancija. Hmm... Lassan ugyan, de a vészcsengő mégis kezdi elnyomni a gyerekzsivajt a fejemben: Ha Ők bent, mi kint, köztünk a kerítés. De ha Ők bentről kijönnek, kint lesznek. Mi kint, Ők kint. Felállítottam a következő egyenletet:
(Én kint + Ők bent) - kerítés = Ők kint + Én kint
Mivel tanult kutty vagyok, gyorsan rájöttem, hogy ha a kerítés eltűnik, vagyis kijönnek, akkor ott lesznek ahol én és ez így már túllépi egy nyugis esti séta ingerküszöbi SI mértékét, s innentől már lehet nem nyugis sétának nevezni.
No, amíg én a matekon elmélkedtem elméletben és elméletben rájöttem, hogy nekem nem lenne annyira előnyös s fenti egyenlet, gyakorlatilag kijöttek.
Ezzel meg is kezdődött a címben meghatározott kerigyeri invázió. Tudni kell, hogy ketten vannak, Kitti és Ádám, 3 évesek és nagyon szeretnek engem. Ezt nem egészen tudom mire vélni, mert persze én is szeretem őket, de módjával, igyekszem azért nem kimutatni, még elcsöppennék. Nem úgy Ők. Ők kimutatják... Jönnek oda, apci meg csak a faterjukkal cseverészik, ügyet sem vet arra, hogy ebe micsoda terror alá került.
Odajön Kitti és megölel. Na jó kiscsajszi, én is örülök, de ne örömködjük túl magunkat. Erre megpuszil. Hinnye, há' nyálas baba, mit teszel? Puszi megint. No-no, hátrább az agarakkal Kittike, én itten egy komoly harci kutya vagyok, nem valami plüss! Odasöpör Ádi, megölel. Szijja kiccsávó, persze, öröm neked is... Csattan a következő puszi! Áááádiii!! Én is pasi vagyok, ráadásul harci, meg kutty is, szóval... Cupp megint. Most már ketten ölelnek, pusszantanak, odabújnak, rámhasalnak és ezt sokszorosítját majd végtelenbe kapcsolják. Szóval ölelés, puszik, csókok, rámhasalások, és nyáladzás minden fokon az, ami elkezdődött. És mindezt velem, Don Mexilone-val.
3.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20636/kerigyeri-invazio-3resz
kommentek száma:0tovább
Kívánok!
Srácok, el nem tudjátok képzelni, hogy milyen kemény megpróbáltatásokat kell kiállnia egy magamfajta ebnek.
Történetünk egy ártalmatlannak induló esti sétával kezdődött. Már-már unalomig ismétlődő események tanúja lehettem volna, mint séta, szaglászás, jó idő, ebek, ilyenek. Telt is, múlt is a séta, mind időben, mind távban, egyre inkább közeledett a cél, végrehajtani a sétát.
Ballagunk apcival nagy nyugalmunkban, épp egy Máltai Játszótér felé vezetett utunk, mikor is hangoskodást hallok. A hangok, mint információ jutnak fülembe, és máris kezdődik az elemzés: Milyen hangok, honnan jönnek, ki a hang gazdija, miért is hangoskodik? A hangfeldolgozó processzorom dolgozik rendületlen, mikor is meglátom a hangok forrásait. Két gyerek a Máltai játszótéren...
Agytekervényeim mélyéről szépen lassan csorognak az adatok a felső memóriába, mindjárt vége az elemzésnek ééééés, MEGVAN!!! Igen, ők a keresztgyerekek. Ill. apci kerigyerijei. Ez utóbbi rendkívül fontos a továbbiakban!
Persze megörülök nekik, mert régen láttam őket, hozzájuk sajnos én nem mehetek, mert bármilyen szépen ápolt eb vagy, sajnos itt-ott hullatok szőrszálakat és kerigyeri-apu nem bírja.
Szóval: - szevasztok kerigyerik, de örülök nektek, régen taliztunk, mizu veletek?
(no, csak néktek megsúgom, hogy a fenti kis örömködésem azért tudott ilyen őszinte lenni, mert a két kerigyeritől elválasztott a Máltai kerítése... )
Tehát örülök, meg minden, de csak módjával, jó ez így nékem keritésen keresztül.
- Bemennék én kerigyerik játszani veletek, de saaaaaaajnos egy hatalmas kutya van a kerítésen, pirossal áthúzva! Szépen türelmesen elmagyarázom kerigyeriknek, hogy ez ugye azt jelenti, hogy én oda saaaaaajnos nem mehetek be, pedig úúúúúúgy játszanék én ott veletek, de a szabály az szabály. Magunk között szólva idegeimre való tekintettel nem is nagyon szorgalmaztam e kérdést, hisz én csak egy szimpla nyugis esti sétára készültem, nem köll nékem a feszkó.
2.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20635/kerigyeri-invazio-2resz
kommentek száma:0tovább
Bár három a magyar igazság, de kínait nem tudjátok mennyi, ezért hozok még egy merényletkísérletet, hogy lássátok a gonoszt teljes valójában. Ez a pszichológiai merénylés. Ez a legmelegebb pite, mert csak hosszútávon van látszatja és rendszerint akkor már késő. De még korai örülniük az ellenzőimnek, ugyanis nem lennék én én, ha nem tudnám a veszélyt felismerni még idejében.
De vissztérve a merénylet kivitelezésére... Meg fogtok döbbenni miféle kifinomult módszereket vet be Panci.
Itt a játékaimat vette célkeresztbe, hosszútávon komoly lelki törést okozva nékem. Ugyanis következetesen szétszedi a játékaimat. Leginkább a plüssöket. Van (volt) nekem egy frizbim. (jaaaaj, nem Hajdú Péter, vele nem játszanék sokáig... ) Egészen pontosan egy lila alapon színes, sípolós, plüss frizbi. Mondanom sem kell, kedvencem. Első körben a sípolót kapta ki belőle, de ezt még méltóságteljesen elnézem. Eztán egyik reggel a pihiszőnyegünk (mert nekünk olyan is van ám) lila. Nocsak, itt a tavasz, kivirágzott, nőnek a krókuszok a szobában. Már-már lendületesen vetném bele magam a természet mélységeibe, mikor szembesülnöm kell azzal a puszta ténnyel, hogy az általam krókuszmezőnek hitt képződmény nem más, mint az én plüss friznim apró miszlikjei, amiket drága Panci miszlikbe tépett. OFF. 
De ha ez még nem lett volna elég, kaptam egy zöld plüss kacsát ajcsiba apcitól. Tudjátok: fej, tor, potroh... Ja ez másik történet. Szólva: fej, test, farok, szép zöld, sípol, fantasztis... Azóta már kibővült a kacsa neve, de ez nem vált előnyére: Fejnélküli Kacsa. Ha nem tudnátok levezetni (nem Gyuláig), elmondom, hogy természetesen Ő volt, Panci. A miszlik itt is játszott, kacsa feje, mint miszlik hevert szerte szét a szobában. Kacsa: OFF.
Tehát láthatjuk a hosszútávú, pszichikai hadviselést, lassan nem lesz játékom, amin levezethetném bődületes enerdzsit, be fogok golyózni...
De ha becenévvel kezdtük, fejezzük is be azzal. Ugyanis most én ötlöttem ki Pancinak egy rendkívül találó becenevet. S láthatjátok majd, hogy hosszútávon a Don mivoltához nem is áll annyira távol a beceneve, ill. a becenév által hordozott jelentőségnek még lehet jelentősége a jövőben, főleg, ha doni megbízatást is vállal.
És már szállt is szelek szárnyán a neve: NIKITA
kommentek száma:0tovább
Ugye barátaim, szerintetek is elég kemény az életem, de ha azt hittétek ezzel vége a merényletek sorának, tévedtetek. Ugyanis a csajszi mindenféle körmönfont módon próbál engem megmerényelni, rögtön láthatjátok is a következő merényletét, ami az emésztésemet célozza. Ugyanis a kajálásnál is beveti magát. Itt is komoly hangsúlyt kell kapjon a becenevem: DON. Ami ugye sugározza a méltóaságot, fennköltséget, madári magaslatokat. S ennek folytán ugye az én étkezési szokásaim méltosággal telnek íly' módon: Készül az étek, lehet méltóztatok kinézni, de nem vagyok hamari, türelmesen várom, hogy hozzák. Hozzák. Méltóztatok odafáradni, és ha nagyon akarják, méltóztatok leülni is. Leteszik és ha jól viselték magukat e folyamatban, méltóztatok odamenni és méltóztatok falatozni a kajcsiból. Csakis méltóságteljesen. Nem így Panci...
Ő már zsong, mint a méhkas, ha készül a kaja, rohand oda, levágja a valagát, hogy szinte az alsó szomszédnál seggalakú lesz a mennyezet, megkapja, rohanvást felfalja, kész.
És ezzel még csak gond sem lenne, ha nem akar méltóságosan kajafogyasztó Panci lenni, az Ő döntése, de! És mindig ez a DE! Miután sebtiben elfogyasztotta a számára megítélt táplálékot, gondol egyet a drága és rögtön elkezd pályázni az általam még mindig méltóságosan fogyasztott étekre. De nem ám mindenféle pályázati anyaggal, lobbival, ilyenek, hanem nemes egyszerűséggel elvenné. Előlem. Ezt má' nem tűröm szó nélkü:
- Há' éhen akarol halasztani éngem Te lyány?
Ebbből is láthatjátok a gyomormódszert.
5.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20618/a-bergyilkosno-5resz?megtekint
kommentek száma:0tovább
(másik gondolatmenet szerint, mert ugye én roppant komplex gondolkodású Keresztkutya (gy.k.. DON) vagyok, felmerült, hogy Panci beépített eb, mégpedig Tűzró... Anci beépített ebe, aki azt hivatott megakadályozni, hogy a fent említett eljárás keretében tengerré változtassam az előszobát. De ez lassan elvetésre kerül, mert nem hinném, hogy anyáék ilyet vetnének be, mert meglátásom szerint nagyon tetszik ez nekik, hisz oly' gyorsan pattannak fel a csepegtetéskor, hogy kénytelen vagyok tetszésüket acceptálni. )
Miután beláttátok, hogy a fenti probléma már-már kutyaölési kísérletnek minősül, következzék egy másik, de szintúgy komoly probléma, ami bár a hidratációmra vajmi kevés kihatással van, idegi téren hasonló veszélyekkel kell szembezénem. Ez pedig a pihenés problémája. Nem-nem, ott még nem tartunk, hogy az állandó szunyahelyemet (a fotelt) elfoglalja, de sosem lehet tudni mit hoz a jövő. Itt még csak az ideiglenes pihi helyemet igyekszik kisajátítani. Némiképp megértem a szándékot (a bátorságot (vagy botorságot?) nem), mert ez a hely nagyon hasonlatos egy trónhoz, (ablak alatt elhelyezkedő kanapé háttámlájának a teteje, ahonnan látom az egész territóriumot, ill. a szabadba is kilátást enged). Mint Don Mexilone trónja és mint tudjuk, a trónnak rendkívül sok az irigye. Így Panci is beállt az irigyek sorába, de a szokásoktól eltérően Ő tevőlegesen is kimutatja irigységét. Teszi mindezt rendkívül arcátlan módon. Én fekszem ott nagy méltóságomban, elmélkedem doni létem nagyságán, amikor is odalibben Panci és nemes egyszerűséggel elkezd megtépni. Bizony feleim, fektemben megtép. De én sem cukorból való vagyok, lereagálom, leugrom, felveszem a harcot. Igen ám, de vajon észrevettétek-e a harc felvételével szükségszerűen járó, kellemetlen következményt? Persze, hogy nem... A következmény pedig, hogy a trón őrözetlenül marad. KÖvetkező következmény? Ne már srácok, nem tudjátok? Az ebből következő következő következmény pedig, hogy simán oda tud feküdni a kiscsaj. Igen, értem a döbbenetet, hisz e következmény nem maradhat következmény nélkül. A újabb következmény eddig, hogy szimplán felfekszik oda. ODA, a trónomra. És fennkölten bámul befelé, kifelé.
Mivel ebből nékem rendkívül durva idegi rangsorproblémám kezd lenni, láthatjátok hogyan készül Panci drága idegileg is teljesen kicsinálni.
4.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20617/a-bergyilkosno-4resz?megtekint
kommentek száma:0tovább
A kezdeti problemeket ugrom, mert az az érkezési blogbejegyzésben olvasható volt. Tudjátok, kajamorgás, játékok, etc... aki kihagyta: ülj le, 1-es!
Ezeken túllépve, némi időt adva Pancinak részemről, azért mégis szembesülök igen komoly problemekkel. Rögvest kezdeném egy igen neveletlen dologgal: ugyanis a kis "drága" azt szeretné, ha szomjan halnék, kiszáradnék. Miben is nyilvánul meg ez, kérdeznétek jogosan, s a válaszom nem is várat sokáig magára, kapjátok rögvest, csak leugrom egy cigire, de apcinak egy szót se! Emlékezzetek: Don Mexilone!
-
Na itt is lennék, de mielőtt félreértenétek és megkérdőjeleznétek Don-i mivoltomban, rögvest leszögezem, hogy nem azért nem szabad apcinak szólni, mert bármi módon is hatalmában állna nékem megtiltani a baggantást, neeeem. Pusztán azért e titkolózási felhívás, mert mint tudjátok a Don-ok szivart szívnak. Nem cigit. Ennyi. Értitek?
Tehát a kiszárítás: Történik ugye napjában többször is, hogy inni szándékozom. Egyszerű, de nagyszerű művelet, odamegyek a tálamhoz, belemártom barlangos pofámat (anci által nevezve így), és egy rendkívül jóízűt iszogatok belőle. Gondolom nem kell túlspiláznom eme eljárás technikai részleteit, biztos vagyok benne, hogy Ti is sokszor megteszitek e műveletet. Ha nem, hát sűrgősen tessen pótolni.
No, ugye eddig még csak gond sem nagyon lenne, de amint végeztem és jó érzéssel csöpögtetném tengerré az egész előszobát, a kis Panci ott terem és lelkesen elkezdi nyalogatni a pofimról a vizet. Azon még napirendre térnék valami módon, hogy bejön a személyes terembe, az aurámba, de hogy még meg is fosszon a hidratáló folyadéktól, az azért mégsem annyira helyes. Mert azért azt ne gondoljátok barátaim, hogy olyan ostobi lennék, hogy azt feltételezzem, pusztán szívjóságból, ne adj' Isten, behódolásból teszi. Neeem, ilyet doni regnálásom alatt még nem tapasztaltam!
3.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20616/a-bergyilkosno-3resz?megtekint
kommentek száma:0tovább
Tisztelt olvasóközönségem, drága feleim!
Mivel mostanság jóval intenzívebben belevontam édes tesókámat - nevesül Pancit - életem vonalába, hovatovább most már jelentős szeletet szakít ki blogom történeteiből, szükségesnek érzem, hogy a látszat ellenére említést tegyek Pancival való élet árnyoldalairól. Merthogy van ám feleim, van biza.
Kezdem is azzal a rendkívül megtisztelő címmel, amit ancitól kaptam mostanság. De nem árulhatjátok el neki, hogy itt dicsekszem ezzel, mert még a végén megvonja tőlem a becenévadó gyakorlatát és nem tudhatjátok meg a jövőben milyen megtisztelő beceneveket ad nékem.
Szóval a név: Don. Csak így egyszerűen: Don.
Már hallom is az irigykedő huhogásokat, füttyöket, de barátaim igen, jól látjátok, Don az új becenevem. Persze nem lennék Mexi, ha nem gondoltam volna tovább eme becses nevet és ilyetén kialakult a becenév teljes, fizetős verziója: Don Mexilone. Ha netalán vannak köztünk olyanok, akiket eme becses név nem emlékeztet semmire, nem kell megijedjenek, emlékeztetem én őket, bizony ám: Keresztapa utánérzés. Csak hogy a rangsorviszonyok már most tisztázva legyenek ugye.
(van ugyan egy másik becenevem is, de az majd esetleg egy másik blog keretein belül ecsetelem nektek, mert jelen bejegyzés hangulati dramaturgiájába nem férne bele. Most mit kérdezitek, hogy miért? EZÉRT: Mexikusz Tökfilkusz. Most jó, most örültök? No, ezért nem fejtem ki e bejegyzésen belül, rombolná az imidzsemet. De ígérem sort fogunk keríteni e becenév elemzésére is, csak győzzétek kivárni! )
Tehát fontosnak tartottam a becenevemet hangsúlyozni, mert ezen a gondolati vonalon fogom a problémák gyökerét megfogni. Csak a súlya miatt: Don Mexilone!!! Ízlelgessétek!
Miután látjátok már a rangsorbeli viszonyokat, fussunk is neki a problémák feltárásának. Először is helyezkedjetek el nyugodtan, lazítsatok, engedjétek el magatokat. No, most már akartok beszélni róla?
2.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20615/a-bergyilkosno-2resz?megtekint
kommentek száma:0tovább
Mire Tűz... Anyához visszahozta Pancit, már csak egy halálra vált arc érkezett, a kutya mögötte már sehol nem volt.
Igen. Gond van.
Sajnos Panci nem értette teljesen K ügynök nyomatékos kérését, hogy itt aztán normálisan tessen viselkedni. Biztos nem hallotta, ezért még többször elkövette a morgás vétségét a foglalkozás alatt, amit az állatképzési törvény 22. paragrafus, 3. cikkelye az alábbiak szerint hivatott büntetni: 1-4 hétig terjedő kizárás.
K ügynök vajszívű ügynök, mi tagadás. Peren kívül sikerült megegyeznie Anyával, miszerint Panka jelen viselkedését még betudja egyszeri elhajlásnak és csak egy 1 hetes csekket osztott ki Anyának, azzal a kikötéssel, hogy egy hét múlva, befizetve érkezzünk és ha jól fizetjük be az egy hetet, akkor nyerhetünk egy egy hetes nyaralást... Pill! Ez nem az a cikk, bocs! Szóval, ha az egy hét alatt rendesen fizetünk, akkor nem kapunk többet, de ha mégsem, akkor K ügynök kilátásba helyezte további kényszerintézkedés foganatosítását.
Persze itt is becsúszott egy számomra roppant kellemetlen bökkenő, miszerint Mexit (gy.k.: engem) is egy fokkal ridegebben kell tartani. Hellóka, és ezt így hogy? Végigcsinálom pedánsan, eminensen a szocit, erre ilyen ridegség éri meleg szívemet? MIÉRT? - kiáltom a pusztába...
De fura mód választ kaptam a pusztába kiáltott szavaimra, ami mondjuk ellentmond a szólás értelmének, de azt vettem ki, hogy ezt nekem tesókám miatt szükséges megtennem, elviselnem. Na jó, ha duzzogva, sértődötten is, de úgy döntöttem eleget teszek eme igénynek, mert mostantól ismét elmondható, ami már régen hangzott el:
A KIKÉPZÉS ELKEZDŐDÖTT!!!
kommentek száma:1tovább
De hogy az örömünk még véletlenül se legyen teljes, beszót' a kiképző csákó ám! Nem is egyszerű szinten tette mindezt. Bele orcámba közvetlenül. És tudjátok mit mondott az arc apának? Tudjátok? Neeem? Hát most majd jól megmondom. Azt találta mondani, hogy: DAGADT vagyok! Dagadt. Én! Hát én már kezdtem felhúzi a szemöldökömet, már-már a hátam közepéig húztam, hogy finoman kifejezzem nemtetszésemet, de nem izgatta túlzottan. Vártam, hogy apci majd jól lerendezi a bátor csókát, de majdnem hogy egyet értett vele. Hm... Végül valami olyasmiben maradtak, hogy jó lenne ledobnom pár kilót, de mivel abszolút hülyeségekkel nem szeretek foglalkozni, így nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagytam ezt az egészet, tutter, hogy rossz pillanatuk volt.
Szóval a kis dagadtsági közjátékot leszámítva, marha büszkén dagasztottam hasam...ööö...(megfetrőznek!!!) a mellkasom. Mexi, a mintakutya!
Nem így tesókám. Nagyon nem így... Én próbáltam srácok, kutyák istene lássa lelkem, próbáltam Pancit felkészíteni a képzésre, de rutintalanul falra hányt borsónak tartotta, még nem tudván, hogy mi kutyák igencsak ritkán fogyasztunk borsót, de rutintalan, no. Kiképző arc (nem lehet úr, miután ledagadtozott) ráles Pancira: -Mizu kiscsaj?
Itt azért ért egy kisebb meglepi: Panci e kedves köszöntésre fogta és simán nekitámadt a kiképzőnek.
- Hmm csajszi, van puca a véredben mi tagadás!
S mint rutinos képzéslátogató, már tudtam, hogy ezt nagyon, de nagyon elrontotta. A kiképző (innentől csak K ügynök) azzal a mozdulattal elragadta Pancit egy kis baráti csevejre. Füleltem és, mint a Transformers Fülelője, de nem hallottam a szavakat, de egy dolog megmaradt. Panci visszapillantott. (ha most azt gondolod KRESZ vizsgán vagyunk, nem figyeltél eléggé) Akkor esett le a drágámnak, hogy itt most rossz kétlábúval kezdett, mert K ügynök nem az a beszari fajta, és mint a seregnél, kicsit megrendszabályozta a kiscsajt.
5.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20603/a-kikepzes-elkezdodott-5resz?megtekint
kommentek száma:0tovább
DE! És mindig ez a de! Szóval megérkezésünk után a kiképző úr némiképp értetlenkedve kérdezte, hogy Ti még mindig itt? És ehelyütt realizálódott szerény személyem belsejében (gy.k.: bennem), hogy itten mi már szintet léptünk, mint egy jó szerepjátékban, és most már, mint a szocializáció bemutatócsoportjaként fogunk apcival tovább funkcionálni. Hízott ám a májam feleim, mint egy jó alkoholistának, nehéz is lenne szavakba önteni, mit érzett pici szívem. <3
Részemről egész jó volt, hűen új rangomhoz, mint bemutatócsoport-vezető, rendkívül szép szocit hoztunk le apcival és még Ő sem nagyon fickándozott, hozta a kötelezőt.
Megismertem egy Bull-t (terriert). Aranyos eb, s valahonnan ismerős volt. Megtudtam a nevét is, de mivel inkognitóban volt, így érjétek be ezzel: G. Volt egy pöpp afférunk azért, mert amikor szoros egymás mellett elhaladás volt a feladat és mutattam G-nek a mikéntjét, de egy pillanatra lankadt a figyelme és odamordult felém. Persze nem vettem rossz néven, hisz kezdő még a lelkem.
A további feladatokat már lehoztuk rutinból, szó nem érte a ház elejét. Sőt! Az okító kétlábútól kaptunk egy hatalmas dícséretet, miszerint rendkívül jól csináltuk. Ez mind szép és jó kiképző őrmester csávó, de ebből még kenyeret nem kapok ám a bótban... Na mindegy. Láttam apcinak milyen jól esett és mint emócionalizmusra kiképzett eb, hagytam őt ebben az örömben fürdeni.
4.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20602/a-kikepzes-elkezdodott-4resz?megtekint
kommentek száma:0tovább
Hasítjuk a levegőt a pályán, kidugom kis fejem az ablakon, élvezem a száguldást. Hopp egy bogár, sebaj, fehérje, jó az!
Kisvártatva megérkezünk oda. ODA. Tudjátok, oda, a fészekbe. A Tűzró... hm... Szóval a Tűzr... ehh... Na, a TŰZRRrrrrrr.... Áááá. Na jó, kimondom. Anyához érkeztünk. ANYÁHOZ!
Itt tudtam meg azt a hírt, hogy a folytatás a kutyasuliban lesz. Hm... Kérdőn nézek apára, és ezt így hogy? Minek már az a hely nékem, mikor én vagyok a világ lejobban nevelt ebe? Kérdő nézésem lassan átvált vádlóba: - Apa! Mégis ezt miért? Mit tettem?
Bár nem kaptam egyértelmű választ, de jó megfigyelőként hamar kiviláglott, hogy itten nem én leszek pellengérre állítva, hanem Panka tesókám. No, így mán egészen más a leányzó fekvése ősök, Mexi bátor és nem tojik be attól, hogy Panci is kiképzést kap.
Szó ami szó, rá is fér, mert néha már kezdem azt hinni, hogy nem tiszteli képzett eb-béli mivoltomat. Odaperdülök mellé, és amolyan kissé bíztató, kissé gunyoros sztájl-ban tudtára hozom, hogy kisanyám, azé' ne tojj be!
A fenti kis közjáték után nekiveselkedünk és útrakelünk a suli felé. Én a legtermészetesebb nyugalmamban bámészkodom, hisz itt most már jó megfigyelőként veszek részt, és alkalomadtán felhívom tesókám figyelmét, ha netán rosszul csinálna valamit.
Megérkezésünkkor ért az első csapás, miszerint nem hogy jó megfigyelőként osztanám az eszet egyik sarokból, de még részt is kell vennem a foglalkozáson. Mi tagadás, nem voltam felkészülve, hogy nekem még kell ilyen megalázó szertartáson részt vennem, hisz abban a tudatban éltem gondtalan kutyaéletemet, hogy a kiképzési szamárlétra lefelső fokán állva már nem érhet képzési meglepetés, de mint oly' sokszor, megint felülírták magasfokú elképzeléseimet a kétlábúak.
3.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20601/a-kikepzes-elkezdodott-3resz?megtekint
kommentek száma:0tovább
Szép jó napot!
Nos kedveseim, ismét hoztam néktek szemezgetni valót. Mivel voltak történések hétvégén, ráadásul nem is izgalmatlanok, úgy döntöttem saját hatáskörben (mert én ezt is megtehetem már, minnyá' megtudjátok miért), hogy most nem a régmúlt eseményeit öntöm blog formájába, hanem a hétvége eseményeit.
Pénteken apci dolgozott, így galád módon nem jött értem, hanem mamáéknál töltöttem eme estét. Nem eresztem bő lére, mert szokásos hepajkodás volt. (tudjátok, kajcsi, falcsi, játszcsi...
Másnap, miután jól kipihiztem magam, érkezik fádre. Megfutottuk a szokásos köröket, persze kapott megrovást, hogy csak most érkezett, ilyenek, mert nálam már nem lehet csak úgy kimaradozni éjjelente mindenféle következmény nélkül.
Megjött, indulunk, kapom magam, éljen, séta, apcival, legjobb... Nem esszük ám azt olyan forrón, közli apci, de én művelt ebként felhívom a figyelmét: - Apci, "Van aki forrón szereti"!
Miután szembesültem ama ténnyel, hogy édes jó apám nem olyan művelt, mint én, nem értette eme klasszikus célzásomat jött a hidegzuhi: Kevés séta, gyors indulás. Ehh...
Be a kocsiba, dög meleg van. Nocsak, apa mégis érti a forrós célzásomat, csak a kis bolond rosszul értelmezte, amire gyorsan fel is hívtam a figyelmét:
- Apa, látom érted a szavakat, de az, hogy én forrón szeretem, nem azt jelenti, hogy meg akarok főni egy kocsiban.
Mellényúltál apci!
Mivel érezte a nyomatékot szavaimban, rögvest intézkedett is, beüzemelte jól a manuális klimát, letekerte az ablakokat. Szeretem apcit, nem akartam már zavarba hozni azzal, hogy felhívom becses figyelmét az ablakletekerés és a manuális klíma közötti nem elhanyagolható különbségre, még szegény szénné égett volna, s mivel a kocsi hőmérséklete amúgy is hordozta e kockázatot, nem akartam mégjobban kísérteni a sorsát szegényemnek!
2.rész:
http://www.bloki.hu/berczy04/mexi/blog/20600/a-kikepzes-elkezdodott-2resz?megtekint
kommentek száma:1tovább
De akkor mégis miért van nekem négy, ha apának és anyának kettő-kettő? Látjátok kedves olvasóim, hogy milyen rettenetes paradoxonokkal kell megközdjön egy magamfajta négylábú? Négy... No igen, amikor ezen gondolatok cikáztak a fejemben, elkerülhetetlen volt az a nagyszerű felismerés, hogy 2+2=4. (itt most nem térnék ki arra, hogy mi van akkor, ha néha öt, így is többet gondolkodtam már ezen, mint az normális lenne.)
Amikor a fenti brutális diferenciál-egyenletet sikerült értelmeznem, elkerülhetetlen volt látni az összefüggést, hogy valahogy csak kijön a két lábból négy... Igen, kijön, éljen! Tehát apcnak és ancinak együtt négy lába van, mert 2+2=4! Éééés, nekem hány lábam van? Ugye: négy! Látjátok már feleim mi következik ebből? Csakis az, hogy az én négy lábam hordozza, mint anya, mind apa örökségét. Kétszer annyi lábam van, mint nekik, örököltem minden jó dolgot tőlük. Ez ám a törzsfejlődés emberek, az örökség, négy láb! Köszi apa, köszi anya!
De örömömet némileg árnyákolja, hogy Tűzrókát, az ellent anyának szólítom. Most őszintén srácok, passzol ez egy ilyen harciebhez, mint én?
Természetesen nem ez az egyetlen változás, amit az idő eszközölt az életemben, mióta nem írtam, de egyelőre elég volt ezt kiizzadnom kajcsi előtt.
De ne keseregjetek feleim, történt még ez meg az, s ezeket írott formába is öntöm néktek hamarosan, de most vár a kajcsi!
Jó étvágyat!
kommentek száma:1tovább
De ezzel csak azt akartam mondani, hogy örömmel vagyok itt újra, imádok írni Nektek! (persze a kaját is!) Egy gyors szabadkozást is elsütök ehelyütt, miszerint szinte sanszos, hogy az új első blogrész nem kicsit izzadtságszagú lesz, de Ti mit tennétek, ha kajamegvonás terhe mellett kellene írnotok blogot? Megmondom én, izzadnátok rendesen....
Nos! Vágjunk is bele, mert éhezem... Kezdem azzal, hogy rengeteg dolog változott mióta nem írtam. Meg lesztek lepődve!
Az új jövevény érkezését még blogba tudtam önteni, arról tudtok. A Panka, ugye. No, de Panka gazdájával, a hírhedt Tűzrókával már merőben más a helyzet. Ugyanis mostanság új neve lett. Én nem értem ezt a világot, hogy az emberek ripsz-ropsz váltogatják neveiket, mégis mi ez? Kinek van több neve verseny? Ne má', ez nem tetszik. Gyorsan odatoppantam apci mellé, mert ha már verseny, akkor legyen, de tudnom kell, hogy nekem még hány nevem van.
- Fáder: A Mexi-n kívül nékem még mik a neveim, hány van még?
- Semmi Mexi!
Ok, legalább ezt is megtudtam. Semmi Mexi. A semminél több.
De visszatérve exTűzrókára. Ki nem találnátok mi mostanság a bevett neve és ahogy lassan már nekem is szólítanom kell. És akkor a leleplezés: Anya.... Na, már hallom is a nagy felszisszenéseket... Igen: Anya! Ne higgyétek drágáim, hogy nekem ez olyan óriási nagy öröm, mert az öröm a Söröm, de ez más kérdés.
Itt egy bökkenőt vélek felfedezni, miszerint addig még rendben is van a dolog, hogy van nékem egy apci, aki kétlábú ugye... Ezt még bevette a kis pocim, no de két kétlábú szülőnél már felmerül az az egyszerű kérdés, hogy akkor én mégis ki vagyok, mi vagyok? Mert higgyétek el, megszámoltam számtalanszor, de lábaim száma sosem lett se több, se kevesebb, mint négy. 4!!! A kétlábúaknak meg kettő, és ugye a név kötelez, a kettő az kettő, nem négy.
folyt. köv.
kommentek száma:0tovább
Sziasztok kedves barátaim!
No, hun is kezdjem? Persze rögtön rávágnátok, hogy az elején, de mivel már magam sem tudom hol az eleje, ezért belevágok ott, ahol épp eszembe jut.
Némi kihagyás, és apával történt egyeztetések sorozata után az a döntés született, hogy Mexi, azaz én, folytatom a blog írását. Nem részletezném kedves olvasóim, hogy micsoda viták, egyeztetések, szervezés eredményeként született meg ez a döntés, mert egyrészt én sem nagyon értem, másrészt a kulisszák titkait megtartjuk magunknak. Ha jó sokat olvastok, akkor lehet kiadok egy Behind The Blog of Mexi kiadvány, de a kiadómmal ez még nincsen leboxolva, meg angolul is nehezen értek, tekintve, hogy Sweet home China!
Szóval ismét itt. Apci homályosan utalt rá, hogy valami arcos könyv nevő weboldalon (bár tudnám ezek mit jelentenek...) többek jelezték, hogy tetszett nekik amiket írtam. No persze, mint kő kemény harci eb, ne higgyétek, hogy ez engem meghatott, vagy befolyásolt bármiben is, mert NEM! Én szinte az összes mítingen keményen kitartottam azon álláspontom mellett, hogy nem állna már jól az imidzsemnek, ha mindenféle írói vénát villantanék, mert az mégis hogy áll már egy harci kutyának? Ugye srácok, Ti is érzitek ezt a bődületes paradoxont... Azonban olyan történt az utolsó megbeszélésen, amire még képzett harci kutyaként sem voltam képes számítani. Pedig... Szóval egyeztetünk, egyeztetünk, ellenállok, ellenállok, egyeztetünk, ellenállok. Látom apci kezd kifogyni az érvekből, hogy miért is kellene, mikor, egyszer kivágta a tutifrankót: Mexi nem kap kaját, amíg nem ír blogot.
No, ez volt az a pont, amikor szinte hirtelen, mint villámcsapás világlottam meg, hogy hát én írónak születtem apci!!! Milyen egyszerű is ez, látjátok! S az eredményt gondolom nem kell magyarázni, olvassátok. (gy.k.: Az eredmény eme blog folytatása)
fojt. köv.
kommentek száma:0tovább
Szavaim, mint a mennydörgés hasították végig e nyugodt estét. Beleremegett még a föld is.
- Te tetted ezt Róka!
Ismétlem el, mintegy nyomatékosítva szavaim.
Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik,
Félre az útból kicsilány, most Mexi érkezik.
Panka már nem tudjuk ki. Ill. tudjuk, mert Panka, de nem az a tudjuk ki, kinek nevét nem mondjuk ki. Tudjuk kit ismerjuk, hisz tudjuk ki. De panka már nem tudjuk ki...
Nos, mivel nékem is nehezemre esik értelmezni eme értelmezhetetlen gondolatokat, meg sem próbálom, Ti se tegyétek, mert az elmeosztály nem egy szívderítő hely.
Maradjunk annyiban, hogy Panka megváltozott. Kinyílt a csipa, (nem a Hooligans énekese, dehogy) nem is akárhogy.
Csak, hogy értsétek:
Külön eszünk, mert nehogy már egy tálból cseresznyézzek egy újonccal. De elfogyasztja gyorsan a tápot, habzsol. Én persze jó szokásomhoz híven, méltóságteljesen falatozom, mire fogja a kis...kis....kis... Panka és rámmorog. Váccáp?Ránézek, összevonom minden szemöldököm és jelzem, hogy azért ezt így nem kellene.
Apciék a hálóban (18+), gondoltam tiszteletemet teszem. Ott van Panka. Hm... A helyemen fetreng. Na jó, megvárom, míg leesik nekije a paírtantusz. Hát barátaim, lassan esett le neki, de a lényeg, megvolt. Elment. Odafekszem, mert megtehetem. Jön vissza, mellémfekszik. Ezt még elviselem. Vakarózik és közben dől rám. Ne már csajszi, most mi van?Dől. Mi vagy Te, fa?Dől. No felpattanok, ennek a fele sem tréfa, há'rámdől már, mi ez itt?Odafekszik, ahol én bemelegítettem. Skandallum.
Kedzem elveszíteni a türelemem. Mi jöhet még, talán befekszik az ágyamba?Kezdek picit elgondolkozni, hogy ez így nem teljjesen klafa, mert azért mégis csak tűrhetetlen, hogy egy hete érkezett kis Panka átvegye itt az irányítást.
Gondoltam összeszedem magam és érvényt szerzek akaratomnak. Hogy ez hogyan és miként sikerült, megtudhatjátok a folytatásban.
kommentek száma:0tovább
Nos kedveseim, miután kiveséztük Panka (ez lett a neve)érkezésének történéseit afféle Panka:Begins stílusban, akár rá is térhetnénk a folytatásra. Mert folytatás az van barátaim, az aztán van.
Mint megtudtam, Pankát Tűzróka fogadta örökbe, minek következtében ugye az otthona Tűzróka fészkében lesz. Persze erről nem kérték ki szerény véleményemet, de utólag rábólintok, persze, jó gyerek vagyok én.
Elteltek a szürke hétköznapok, már-már minden visszatért a megszokott kerékvágásba, amikor eljött a péntek.
Szokásos eljárás, héderezek nagymuteréknál, jön apa este, megyünk haza, felérünk, ajtó nyílik... Megint itt van. Hm. Itt van Panka.
Jó legyen, végül is nem rossz arc, kis csendes, elleszünk. Már-már némi öröm is úrrá lett rajtam, de gyorsan lecsillapítottam magam, há' má'ne lássák rajta kérem.
De a világ megváltozott. Érzem a vízben, érzem a földben, érzem az illatát a levegőben. Valami nem olyan, valami véget ért.
Nos, miután a színigyakorlat végére értem, lássuk inkább a tényeket, mert azok ugye makacs dolgok és magukért beszélnek.
.........................................................................................
Mégsem beszélnek, elmondom hát én.
Panka már nem olyan volt, mint egy hete. Valami kinyílt. Neeeem, itt még nem a bicska a zsebemben, az még váratott magára, hanem a csipa bizony, Panka csipája. Mintha magabiztosabb lenne. No sebaj, gondoltam, ne is legyen félénk, az oldalamon nem lenne kelendő ez az imidzs.
Na, de azért ez....
Elmondom feleim, elmondom, mert azért ilyet nem minden nap él át a falka megbecsült vezetője. Ez a kis izé, tudod ki... Panka már teljesen otthon érzi magát. Gyors eligazítást tartok neki:
- Kisanyám, nem úgy van az ám, hogy aki előbb ér ide azért a korona, na!Neeem, enyém! Én vagyok a vezér!Hm... Mintha hatástalan lenne.
Tudom már honnan fú a szél. Rókalyukból fúj ám, tudom én. Vádlón nézek Tűzrókára. Beszédre nyílik a szám:
- Te tetted ezt Róka!
kommentek száma:2tovább
Kedves olvasóim, ezen a helyen nem szeretném részletezni, hogy a hallgatóságban milyen reakciót váltott ki, mikor felolvastam tudjuk ki új nevét, de ha egyszer ez a management óhaja, természetesen én fejet hajtok előtte.
Maradjunk annyiban, hogy tudjuk ki neve Panka lett, s ezt tiszteletben tartva, ezentúl én is így fogom hívni. (Annak taglalásától, hogy ez most mennyire jó, ill. rossz, tekintsünk el, mindenképp jobb, mint a régi)
Tehát tudjuk ki, akarom mondani Panka átneveződött. Tudjátok, az F6 a fájlmenedzser progiban.
Panka immáron új nevével ismerkedik a hellyel. Gyere Pannika, Mexi lesz az idegenvezetőd eme új világban, bízd csak ide kicsilány, jó lesz ez. Mivel a drága picit meg volt szeppenve, igyekeztem feldobni a hangulatát, de én emócionális eb lévén, hagytam neki idő, hogy oldódjon.
(gyorsan szögezzük le, hogy az emócionálisból nem következik, hogy EMÓ-s lennék, még mit nem, valamint az oldódást sem sósavval képzeltem ám el.)
Nocsak, séta... Innye, erre nem számítottam, azt hittem e nap már eseménytelenül telik, de nem. Még egy séta, juhé!
Apci készül, menés leszen, de ácsi. Mivan?Jön tudj... izé, Panka is?Apa, én vagyok az ebed, tán' csak nem meg akarsz csalni?
JönŐ is. Velünk, hármasban.
Némi kényszeredett mosoly kíséretében vettem tudomásul, hogy e szakrális eseményre velünk tart Panka is, édeshármas lesz. Hm...
De legyen, ilyen még úgysem volt.
Eltelt feleim, eltelt maradjunk ennyiben.
Hál' Istennek, a kis Panka tudja hol a helye, nem veszélyezteti Mexipapa jól bevált alvóhelyeit, így nyugisan hajtom álomra kicsi fejem, gondolva, hogy holnap folytatom a beavatást.
Másnap reggel kutyafuti. Öröm, bódottá, futkorászás. Jön Pankesz is, ám legyen, legalább jól megkergetem, érezze a törődést a kis drágaszág.
De várjunk csak... Micsoda tempó ez kérem?A kis Panka tud futni, szó se róla, tisztára, mint Forrest Gump.
De jót játszunk, kezd tényleg feloldódni (mondom, hogy nem savban!), örülök, hogy örül.
kommentek száma:1tovább
Miután tisztáztuk az igazgatótanáccsal a projekt szükségességét, térjünk vissza a gyakorlatra.
(e helyütt jegyzem meg, hogy a névváltoztatásig Őt nem nevezzük nevén)
Nagymuteréknak nagyon tetszett tudjuk ki, örültem én is, hogy nem kell nagyszülőktől védeni.
Itt jött az első sokk. Bizony sokk ebtársaim, abból is a durvább fajta.
Ugyanis nagymama hívott a konyhába, a legszentebb szentélyembe, s mint jól nevelt ebadta lévén, tekertem is kifelé. De ott volt tudjuk ki is. Hm... És tudjátok mi történt?Kapott falatot. Nagymamától. Én csak utána.
No, de nagymuter, mégis csak én vagyok itt a rangidős rangos kutya, ezt így mégis hogyan gondoltad?Hát így gondolta.
Na jó, ezen sokkkon túltettem magam, legyen, áldásom adom rá, mégiscsak jó fej vagyok.
Elindulunk haza. Apci, Tűzróka, én és tudjátok ki. Itt már azért némi galád vigyor kiült orcámra, mert az otthon mégis csak Mexi terepe, ott majd minden a helyére kerül.
E nap hátralévő részében esemény, mint olyan nem volt sok, leginkább az adjunk nevet tudjuk kinek projekt szellemében telt.
Utasításomra a management összeült (Tűzróka és Apci), hogy nevet adjon ennek a kis... Na, tudod kinek.
Hosszas keresgélés és tudományos megfontolás után előálltak egy névvel. Helyes, ezt várja az igazgató úr. (Én) Megkapom a borítékot, amiben benne van a név. Jujj, de izgatott vagyok, mi lehet az, milyen nevet adhattak tudjuk kinek?
Persze még csigázom a kedélyeket, hadd legyen már pattanásig feszült, izgatott a közönség.
- Szakad a boríték.
- Felhördül a tömeg.
- Még csigázok... (nyugi, nem vagyok frencs, nem eszem csigát)
- Belenyúlok, itt van.
- Szépen lassan húzom kifelé, a közönség örjöng.
- HALLJUK!HALLJUK!HALLJUK!szól kórusban.
- Már előttem van, de még nem pillantok le.
- A hangulat a tetőfokára hág.
- Éééés lepillantok... KHM...fbvhhkle...shgvok... öhömm...asvgfrbire.
- MIEZ?????
- Technikai szünet.
A színfalak mögött:
- Apci, ez komoly, lincselés lesz?
- Komoly.
Ez volt a papírra írva:
Panka
kommentek száma:1tovább
Túlestünk az ilyenkor szokásos protokolláris dolgokon, jól bemutattam mindenkinek a kicsilányt. Úgy döntöttem, hogy szárnyaim alá veszem a drágát, hogy gördülékeny legyen a beilleszkedése.
Körbevezettem, elmagyaráztam neki, hogy ez itten a nagyszüleim háza, ami minden földi jónak forrása is lehet egy eb számára. Persze sietve szögeztem le a kicsinek, hogy mindent csakis sorjában és a sorban Mexi az első. Megértette, ekkor még úgy tűnt.
No, de jól nevelt eb lévén, gondolhatjátok, hogy a nevét megkérdeztem a kislánynak. Oh, bár ne tettem volna, mert mégsem szép dolog rögvest kinevetni a jövevényt a neve miatt, de ez a név.... Lássátok feleim Ti is szümtükkel:
Mucurka .
Khm... hihi... hm... hah... alig bírom fojtani, de fojtani kell, muszáj, nem tehetem. Nyet barátaim, nem az amire gondoltok, nem fojtogattam én a kis drágát, dehogy. Kizárólag a zsigerből feltörő nevetésem elfojtására tett kísérlet volt, de nem jött össze:
HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHA......
Szóval az elfojtás nem jött össze, de úgy is azt mondja a tudomány, nem szabad elfojtani, mert a kitörés így sokkal nagyobb lesz. Gondoljatok csak a petárdára, ha nyitott tenyérben robban, akkor megpörköl, de ha összezárod, kvázi elfojtod.... De hagyjuk is a tudományt, nézzük csak szépen sorban.
Szóval név. Mucurka a neve... Még mindig nehezemre esik komolyan gondolkodni, de próbálok, Isten lássa eblelkem, próbálok!
Mucikám! (jó, most hogy hívtam volna, de komolyan?)
Ez így nem lesz jó. Ilyen névvel csak nevetség tárgyát fogod képezni drága, de mivel én is ott leszek, rajtam is nevetnek majd, az meg aztán már végképp skandallum, lássuk be gyorsan, ezt nem hagyhatjuk. Kemények vagyunk Mucikám, kő kemények!
Ehelyütt a management-nél kezdeményeztem egy projekt indítását, renameMucika néven. Értő fülekre talált, projekt kick-off meeting ma este.
kommentek száma:2tovább
Miután magamban jól kipuffogtam magamat, érzem, hogy jön egy érzés. Igen, jön. Megjött. Eme érzést kíváncsiságnak hívja a szaknyelv.
Félretettem falkavezéri büszkeségemet és a kutatást helyeztem előtérbe, mi szerint mégis csak ki kell derítsem eme helyzet miértjét.
Nos, régi követőim tudják, hogy apával közös nyelvsuliba járás okán, már szinte metakommunikációs kommunikációt sikerült kialakítani, s mint ilyen, sokkal könnyebb kommunikációt tesz lehetővé kommunikáló felek számára. Nos, miután kikommunikáltam a kommunikációs nézeteimet, lássuk is rögvest mi az eredmény.
Szóval apcit kérdem, ki ez.
Apci mondja, örökbe fogadtuk a kislányt. Na apci, látod szót tudunk mi érte.... Áááááálllj! Micsoda, örökbe?Az olyan örökre érvényes dolog?
Fogadtátok?Mi ez itt, valami fogadóiroda?Bet&Mexi?Ne má'!
De. Pont.
Nos kedveseim, itt eltekintenék annak kifejtésétől, hogy ez engem lelkileg hogyan érintett, ill. hogyan reagáltam, mert nyomdafestéket nem biztos, hogy tűrné.
Nos, ha már így, akkor mérjük fel a terepet. Neeem barátaim, nem hívtam földmérőket, semmi tudomány. Pusztán ösztönszintem következett a méricskélés, minek eredményét nektek is közzéteszem, de olvasható lesz az Ebtalálkozások Tudományos Folyóirata c. tudományos havilapban.
Következtetések (szigorúan tudományosan):
- Kutya (EB).
- Kicsi (4-5kg).
- Barna, vörös, barna, nem tudom, színvak lettem.
- Hosszúkás.
- Nagyok a fülei.
- Hosszú az orra.
- Fiatal.
- Róka formájú (itt már sejtettem, hogy Tűzróka felől fú a szél)
- Zászlós a farka (neeeem, nem az a farka Te kis huncut...)
- Lány...
Micccsoda?Lány?Hoppácska, így már nem is rossz a felállás. Egy lány. Lány mindig jöhet!
Itt próbáltam kedves is lenni vele, de mi tagadás, kiscit félénk volt a lányzó, mondom nem lesz itt gubanc, Mexipapa bevezet majd a szépségekbe.
(meg ahogy azt Móricka(Mexi) elképzelte...)
kommentek száma:1tovább
De... Ácsi! Mi a lóf... Ezmiez? Picit a talaj felé tekintve körvonalazódik egy... egy... egy nem is tudom mi, de olyan barnás-vöröses. Isten lássa eblelkemet, jóindulatú eb vagyok, de nem tudom hová tenni, nézek kérdőn apcira, mi ez? Tán' felmosórongy? Apa ingatja a fejét, nem. Leesett Tűzrókáról a rókabunda? Nem. Neee, apa, ugye nem szőrmesál? Nem.
Asszem még Vágó Pista is büszke lett volna rám, annyira jól nyomtam a barchobázást, de nem találtam ki, ami persze nem az én hibám, hogy is lehetne. Nehéz volt a feladvány, na!
A válasz durva volt, már-már velőtrázó: Ez egy EB!
Nos, azért egy átlagos napon egy ilyen esemény nem kellene, hogy felzaklassa amúgy nyugodt harci kutya lelkemet, mert látok ám én ebeket minden felé, de ez most ott volt, ott nagymuterék ajtaja előtt. Biztos valammelyik szomszédé, láttunk már ilyet, ez sem olyan nagy cucc. Aranyos vagy rókica, de apciék már jöjjenek be, hadd örüljek nékik.
Bejönnek, de nyomukban az EB is. Mivanmi? És ezt így hogy? Szólok mán' apcinak, hogy ez így nem pálya: - Apci mi ez? Bejön?
A válasz rövid volt és lényegre törő: - EB. Be.
Bár sokat látott kutya vagyok, de a helyzettel nem tudtam mit kezdeni, hovatovább, már szinte zavarban voltam.
Igen barátaim, bejött. Persze történt már ilyen az életben, nem is kellene ennek akkora feneket keríteni, mint ami lassan az én hátsó felem köré kerekedik, de e gondolatmenet nélkülözi azt a tényt, ami később kiviláglott előttem. Ugyanis mindenki feltünően kedves volt eme... EB-bel. Mire fel ez a kedvesség kicsiny falkám, ugyan magyarázzátok mán' el kedvenc falkavezéreteknek!? Mert lássuk be mégsem annyira szabályos eljárás egy falkarendben, hogy a boss-ot meg sem kérdik, hogy jöhet-e vendég.
Ehh, egyre inkább úgy fest, hogy falkavezéri kiváltságaimat nem engedik érvényre juttatni, nem kérdeznek meg most sem. Beülök apa elé, kérdezd már meg fádre! Na, kérdezd csak meg vezéredet! Semmi... Berágok:APA! KÉRDEZZ MÁR!
Nem kérdez. Beletörődöm, mi mást tehetnék?Galád falka!
kommentek száma:1tovább
Szervusztok Kedves Barátaim!
Mivel roppant régen tettem tiszteletemet ezen a helyen, pláne blog formájában, ezért illene valamiféle magyarázatot adnom erre, de mivel jó kifogást nem tudok, a rossztól megkímélném tisztelt olvasótáboromat. (már ha van még.)
Hogy mégis mi volt az az esemény, ami miatt ismét úgy hozta az élet, hogy írott formába öntöm az elmúlt hét eseményeit, alább tárom elétek.
A történet elejére nyúlunk rögvest vissza, ennek a történetnek eleje pedig jan. 8-ra nyúlik vissza. Történt, hogy egy kellemes szombat esti nagyszülőknél héderezés után elkövetkezett a vasárnap, ahogy az már ebemlékezet óta meg esik így hetenete. Vasárnap szép nap, jön apa értem, mert valami szombati elfoglaltsága volt, ezért voltam nagymuteréknál. Nem rossz az, mint tudjátok: jutifali, kutyafuti, bundasimi váltják egymást, arany élet feleim, már-már gyémánt.
No, vasárnap. Kora délután tájban már épp kezdtem apának húzni a rosszpontokat, mert csak nem jön, pedig majd' be várom már. Nem jön. Ránézek nagymuterra, nem jön. Ránézek nagyfaterra, nem jön. Oké fádre, jobb ha az ellenőrződdel jössz rögvest, mert ez már lassan egy intővel ér fel, hát illik ennyit késni kedvenc ebetől? Ugye-ugye...
De mint mindig, várakozásom nem volt hiábavaló egyszer csak csengetnek. Jessz, itt van apci, végre. Próbálom örömömet palástolni, mert azé' má' mégse higgye ez a kétlábú, hogy ennyi késlekedés után is örülök nekije. De azért csak odaoldalazok az ajtóhoz, mert azért mégis, na! Jaj nagyi, gyere már, nyissad már! Nyitja. Nyílik, de még csak résnyire. Dugom én az orrom a résbe, dugom, de nem fér, nagy duda. Jobban nyissad, nyissad már!!!
Éééés, szezám tárulj, ajtó kinyílt, szeva apci!!! Látom Tűzrókával érkeztél, nem baj, elnézem, örülök, hogy jöttél!
kommentek száma:0tovább
Ez meg milyen név öcskös? Nem épp egy germán istenség neve sejlik fel bennem ennek hallatán
Kiskölyök némiképp pironkodva jegyzi meg, hogy apukája ezt adta neki. Jól van falatka, szép név (khm...) , csak ne reklámozd!
Mivel rendes eb vagyok javallottam neki, ahogy a dokik szoknak javallani, hogy valami frappáns nicknevet használjon.
- Neeem, Boldika, ne azt hogy Nick, becenév, tudod, bece.
Hát tudjátok, amikor másodszorra a Bece becenevet akarta felvenni, gondoltam hogy hagyom, van még mit tanulnia.
Mivel viszont nem vagyok egy szőrösszívű ebadta, gondoltam kiötlök néki egy jó kis becenevet ami mentes mindenféle Nick-től és Bece-től.Ám ez nem volt olyan egyszerű feladat, mint elsőre hangzik, össze is hívtam a Eb-Becenévadó Bizottság tagjait, hogy ennek a kis Germán vizslának legyen már valami használható neve.
Nos kupaktanácsoltunk mi lelkesen, de igen nehezen született meg az eredmény. BoldiGer !
Mint látjátok rendkívül tudományosan közelítettünk a kérdéshez, mert ugye valahogy utalni kellene az eredetire, mert mégsem árt, ha tudjuk kiről van szó, ellenben utalást kellett elejteni a származására is.
gy.k. :Boldi ugye a Boldizsárból következik, ha nem esett volna le, valamint a Ger tag utal a germán származására. Sőt, ha franciásan ejtjük, akkor ugye:"boldizser", ami még inkább utal rája!
Na, milyenek vagyunk?
Sajnos nem jöhetett át játszani velem, mert még hiányzott egy oltása, amint nem is annyira értettem, de ígéretet kaptunk a feletteseitől, hogy legközelebb igen. Behajtom germánok, úgy éljek!
(a legközelebb nincs is olyan messze, jelesül most szombat.)
A nap további részében apciék bográcsoztak, ette, ittak... Számomra a nap hátralévő része már nem tartogatott extra élményeket. Hacsak nem teszünk némi említést az itt-ott asztalról leeső falcsikról...
Büszkén vágtunk neki a hazavezető útnak, hogy egy kis friss flekkennek sikerült egy hozzája méltó nevet adni, ráadásul rendkívüli tudományos alapokon nyugvót.
kommentek száma:3tovább
Sziasztok kedves barátaim!
Elég sok időre eltűntem kedveseim, ne haragudjatok, rengeteg dolgom van így mostanában, ezért is volt némi szünet, de feltöltődtem és újult erővel itt vagyok!
Rengeteg mesélni valóm van, kezdjük is egy kis horányi kiruccal!
Történt, hogy kb. egy hónappal ezelőtt apával kiruccantunk Horányba egy barátunkhoz egy kis bográcsozásos, rohangálós napra.
Reggel még volt némi fenntartásom, hogy ismét a kutyaiskola padsorait fogjuk a mai nap is koptatni, de az élet és Mexiszerencse úgy hozta, hogy nem.
Sőt, igencsak jó bulinak ígérkezett a mai nap, valahogy apci is feldobott volt.
- Mission:Horány! adta ki az ukázt apci.
- Sir, yes sir! vágtam rá rögves, hisz én nem olyan ebcsaládból származom, ahol bármi ellenvetéssel élnének egy buli kapcsán.
Meg is indulunk nagy dirrel-durral, csörtetünk Horány felé, mint egy megvadult ménes. Vágtázzunk is fádre, kell ebednek némi felszabadult rohangászás.
Kiérünk, mint az ilyenkor lenni szokik, hisz kiérés nélkül Horány projekt sem lenne. Most itt nem térnék ki ezen fizikai szükségszerűség taglalására, legyen elég annyi, hogy szükségszerűen kiértünk!
Jujj, de régen láttalak titekel spanok, de hun van Suzy?Meg jön az anyukája!
- Suzymama, hol van Suzy?
Valami emberi hablatyból azt szűrtem ki, hogy nem jön. => Mexi szája lebiggyed...
Ám, de mi is van itt?Hoppá-hoppá, úgy néz ki, mint egy ebtárs a szomszédban. Kölyök! Hoppácska, ezt látnom kell, és azzal a lendülettel tekertem is a kerítéshez alaposan szemügyre venni.
(egyébként tudja valaki, hogy a szemügyre vételezésnél milyen ügyre is vesszük fel? Tisztára, mint a bíróság... )
Mint az Ebciklopédia Galaktika lelkes forgatója, hamar beazonosítom az ebet:Német vizsla. Uhh, ismét a németek...
Mi a neved Germán?Kérdem tőle.
És megtudom. Kicsit nehezen bírtam röhögés nélkül, mert németeknél mégiscsak valami Franz, Hans stb.-re számítana az eb, de nem.
A neve: Boldizsár !!!
kommentek száma:0tovább
Helló-Halló!
No srácok, az elmúlt napok sulis felhangjai után, a napokban sikerült végre egy kis hepiségre akadnom. Bár apci még mindig olyan, mint egy leszerelt főtörzs, de elengedem a fülem mellett, nyugi!
Történt ugyanis, hogy összefutottunk Carlossal, régi nagy cimbimmel. Séta közben látom, hogy oson felém egy feketeség, lesem, lesem, s mit látok?Carlito haver!!! Te mi járatban errefelé?Régen láttalak cimbi! (ugyanis régebben elköltöztek legnagyobb bánatomra)
Örült nekem Ő is, egyből felvettük a régebben elejtett fonalat, s ott folytattuk ahol annak idején abbahagytuk. Elmondta, hogy épp dokihoz igyekeznek, de nem tűnt betegnek.
Azonnal egymásnak ugrás. Nicsak, ott van Carlos füle, ejj, végre megint megharapdálom. Nyamm füli... Carlos, mi van?Nem tetszik? Carlos fülel! Ne fülelj, lefülellek... Hamm!
Összeugrunk, morgunk mint régen, retrófíling, na!
Apci, a gonosz főtörzs gyorsan rendre int... Fujj!!!Rövid, de velős tali lett, nyugi, folyt. köv.
A másik hepiség ma reggel esett meg. Apával éppen a fegyelmezett séta küldetését igyekszünk teljesíteni (hol jól, hogy kevésbé), mikor is a távolban meglátok egy édes, fehér uszit! (neeem ebadták, nem uszály, uszkár!)
A kis drága meglát és odarohan! Legalább van némi hatása a sulinak, kezdenek tisztelni, már nem is nekem kell odamenni.
Egy jó kis rohangálás veszi kezdetét, természetesen a fegyelmezett séta küldetés keretein belül. Édes kis dög, tervezem, hogy jobban meg is ismerem. Csak legyen vége a kiképzésnek, olyan játék és ismeretség lesz itten, hogy évekig zengi majd Kaszás!(ez a kaszás nem az a halálos kaszával mászkáló csóka szinonimája, sokkal inkább a Kaszásdűlő lakótelep, sokkal kevésbé halálos szinonimája)
Játék után folytattuk küldetésünket. Tudjátok, a fegyelmezett séta küldetését.
Így tengetjük apci főtörzzsel napjaink sétáit. Bízvást bízom benne, hogy a nagy suliidőszak alatt is beakad némi gém, akárcsak a mai!
kommentek száma:2tovább
Másnap már sokkal jobban keltem, kicsit spanoltam Tűzrókával, míg apci felébred. Nézem a szemét, lassan kinyitja, bár a csipa még nyúlik a szemhéjain, de meglát, én is őt!
Szijjja apci! És azzal a lendülettel fel az ágyra, ugra-bugra, szija, szija, jó reggelt.
No, már megint mi ez?Leparancsol hirtelen az ágyról!Mi ez, mi? Eddig ez nem volt szokás minálunk.
Megint megyünk el délután. Gondolom belátjátok magatok is, hogy ma már messze nem voltam ilyen lelkes... Pedig még nagymama is elkísért, de valamiért azt éreztem, nem azért, hogy megvédjen!
Odaérünk, gumivontatás... Na neee!!! De.
Jól van, gyorsan levontatom a távot, de apci, gyúrásról nem volt szó, vagy gyúrj velem, egyedül uncsi.
Visszaértünk, bár nem szívesen, mert ha megint kannapüfölés lesz, akkor... akkor... Akkor nem tudom mi van, na, de ne legyen már!!!
Nem volt.
Helyette a sok kutyával voltunk, de a játék ma is elmaradt. Körben álltunk, elmentünk egymás mellett, morogtam, de ezt nem díjazták, rángattak, tömegben sétáltattak, ha morogtam kifordítottak, kaparnom nem szabad, másik ebet fikszírozni nem szabad, játszani nem szabad.
Mi van itt???Nem Szabad Klub?Nem tetszik, nyitnom kell egy Anti Nem Szabad Klubbot, ami neve alapján még Szabad Klub is lehetne, de itt ugye valami ellen jön létre, ezért is anti, nem Antal, kis butusok!
Véget ért, besértődök, nem szólok hozzájuk, durcizom. (jó, azért nagymuteréknál a finom falatokat elfogadom!)
Este még egy kis közjáték volt. Apci és Tűzróka becsukták előtt az egyik otthoni ajtót.
Kaparom, mert ezt azért már ne!
Kijön apci, erre felém lendíti a kannát. Megijedek, de annyira nem.
Visszamegy.
Kaparom megint.
Kijön apci, erősebben rázza, kezd nem zavarni.
Visszamegy.
Kaparás,
apa ki, kannarázás, én már játszom,
visszamegy.
Kaparom, de... ööö... Akkorát durran az ajtón a kanna, hogy Mexigatya azonnal tele. El is oldalazok...
Tudjátok mit?Kaparjon nektek a hóhér, de én nem, hát ilyet...
Mi van itt, mi???
És a kis hang, az a kis halk megsúgja:
Kutyaiskola
kommentek száma:3tovább
Itt már komolyan el kellett gondolkodjak a miérteken.
Íme akkori gondolataim:
1, apa megbolondult,
2, apci be van rúgva,
3, szólnom kell az állatvédő ligának,
4, ha ilyen jó a cucc apci, adj nekem is!
5, agyrázkódást kaptam,
6, súlyos agykárosodást szenvedtem,
7, apcinak nincs is agya,
8, tűzróka bűntárs,
9, ismeretlen emberre bérgyilkost fogadok,
10, utálok mindenkit!!!
Azért, mivel okos ebadta vagyok, lassan összeraktam, hogy akkor kólint fejbe apci, mikor odajön egy kutya.
No, de én mit is tehetek erről feleim?Hát én kérem, hogy jöjjenek oda???Eztán ennél is hangosabban morogtam, hogy ide ne gyertek ebtársak, mert még szétkalapálják nekem a fejecskémet egy kannával miattatok!!!
Persze ismét kaptam. Nem értem, komolyan nem értem!
Apci, Tűzróka és az ismeretlen még váltanak néhány szót, és eztán ha jól sejtem megyünk el.
Na, menjünk fater, nem jó ez a hely. Gumit kell vontatnom, kannával ütik a búrám, fegyelmeznek. Hát mi ez itt, a sereg kérem?Nem hinném, hisz harci eb vagyok, minek nekem plusz képzés.
- Apci, hát nem hallottad, hogy milyen jól nyomom a morgást, minek a képzés???
De tudjátok mit, ha ők így, akkor én is. Jól besértődtem. Nem is beszéltem velük aznap este már. Jó, mentünk még sétálni, de jól viseltem magam. Na nem ám önszántamból barátaim, neeem. Hanem azon sajnálatos tény miatt, hogy apci kezében, hogy-hogy nem, ott figyelt egy kanna a séta alatt.
Huh, ez mit keres itt?Jobb lesz jól viselni magam, mielőtt ismét orvul kannatámadást indítanak kicsiny búrám ellen.
Így telt el már ez a nap. Keményen nem foglalkoztam velük! Látványosan. Az én fejecskémet ugyan ne püföljék mán kannával!!!Pláne nem kelljen gumit vontatnom, hát honnan szalajtották ezeket?
Gyorsan nyugovóra tértem, mert ugye azért rettenetesen fárasztó egy nap volt, valamit ki is kellett pihennem a lelki sérüléseket, de ígérem holnap reggel az első dolgom lesz, hogy az állatvédőket értesítem!
Folyt...
kommentek száma:1tovább
Kiérve a kerítésen kívülre, megállunk egy halom, egymásra dobált gumiabroncs mellett.
Hehe, mégis csak jön a játék, szétrágok én minden gumit...
De nem, nem és nem. Olyasmi történik, amiért jobb helyeken lecsuknának néhány embert, de ez itt a balkán, balkán!!!!
Tudjátok miért???Ahelyett, hogy azokat a szép, ráható gumiabroncsokat szétrághatnám, tudjátok mit tesznek?Rám akasztanak egyet, egy vontatókötélen, és kiadják az ukázt, séta.
Vácc?Séta??? Apci!!! Pillázzá má mögém, nem sasolod, hogy egy nyomoronc, nehéz gumiabroncs van utána kötve? Hogyan sétáljak így???
De elindulunk.
Ehh, gyerekek, ilyet még nem láttam. Mi vagyok én, de komolyan, valami vontatóhajó?Huh, nehéz, de húzom... A francba, ezt miért kapom?
- Apci, nem igazán erről volt ám szó!Ez dög nehéz...
Nem igazán értettem jól, de valami fárasztás volt ez a foglalkozás. De itt némi ellentmondást vélek felfelé fedezni, mert ugye, hogyan fogok játszani önfeledten, ha itten lefárasztanak?Ugye, ugye....
Nagy gyötrelmek árán visszavontattam a gumi a kiindulási helyre, naívan gondolván, hogy ez volt a beugró a játékhoz.
De neeeem, nem, ez itt nem valamiféle stand up comedy, itt komolyság van.
Visszamegyünk a ketrecbe, (már csak így hívom). Jön egy-két kutya, jól megmorgom, de eztán olyan dolog történik, amire még nem volt példa.
Apa kupán vág egy boros kannával, aminek ráadásul még olyan hangja is van, mintha az ég dörögne.
Ugyan feleim, félre ne értsetek, nem félek ám én némi égi háborútol, de azért közvetlen a fejecskémnél dörögjön... Azért az már nem az igazi.
- Oké apci, elnézem most neked ezt. (gondolván, hogy szegény csak rossz felé lengette azt a kannát.)
Visszaigazodok (nyugi, csak amolyan Mexisen), ismét egy kutya. Gyere csak, gyere, van még morgás a tarsolyomban!
Püff, megint. Kupán vág a kannával.
- Innye faterka, ez így nem járja... Rettenetes hangja van!!!
Megint kutya, megint morgás, megint kanna.
- Mi van apci, megittad ami benne volt és nem tudod mit cselekeszel???
Folyt...
kommentek száma:1tovább
Autóztunk egy jó adagot. Már vártam a megérkezést...
Kisvártatva meg is érkeztünk a célunkhoz.
Apci rám dobja a fojtó nyakörvet.
No, de apa! Azt hittem ezt már lerendeztünk!
Csak rámteszi. Ám legyen apci, jövöl te még az én utcámba.
Elindulunk egy kerítés felé és akkor látom, hogy belül rengeteg kutya, gazdi, egyebek. Jujj apci, te egy úr vagy, hogy kedvenc ebedet elhozod egy kutyajátszótérre! Komolyan le a kalappal előtted!
Bemegyünk. Izgalmam a tetőfokára hág, látom a sok kutyit és olyan igazi Mexis morgással üdvözlöm is a csapatot.
- Hejj társak, ímhol Mexi, jöttem közétek játszani!
Furcsa volt, hogy olyan félmosolyok és féltekinteteken kívül nagy örömködést egyik sem vágott le. Mi a túró...?
- Király hely fater, itt aztán óriási játék veszi nem sokára kezdetét. Imádlak, hogy idehoztál!
Semmi...
- Na, apci, engedj már el!!!
Semmi...
- Jó van, értem én az etikettet, előbb megmutatjuk magunkat. Jól van.
Semmi...
- Apa, most már ne csigázz, még visszabújok házamba!
Semmi...
Nem értettem a szitut, de mondom türelmes leszek, mert a türelem rózsát terem, bár nem tudom hogyan passzol ez a közmondás most az esetünkhöz, de ez jutott eszembe...
Egyszer csak odajön egy ember. Elég jó fej, de apa, most komolyan, ne emberekkel spanoljunk már, mikor ennyi ebadta van itt, már tisztára ki vagyok éhezve egy kiadós morgásra.
De csak nem szabadulok. Elindulunk a terület másik irányába. Na jó, ezek szerint rossz irányból közelítettünk, de már érzem, hogy közeleg valami, valami...
Szóval közeleg. Reméltem valami óriási játék veszi lassan kezdetét, ereszd el a hajam, ill. bundám típusú!
Kimentünk a területről. Mi a szösz?És itt most nem arra a kis izére gondolok, tudjátok, ami a takarón, a párnán...
Neeeem, ez nem olyan szösz volt, valami sokkal komolyabb szösz.
Folyt...
kommentek száma:0tovább
Sziasztok Kedves Barátaim!
Egy kicsit rég jelentkeztem utoljára, nézzétek légyszi el nekem, rengeteg a dolog mostanában.
De ez, ami most történt.... Ezt meg kell osszam veletek.
Hogy mi is ez a valami?Hát kérem szépen, ahogy a cím is sugallja:Kutyaiskola!!!! 
No persze itt rögtön lehetne örömtáncot járni, hogy Mexi iskolaérett lett, de ha tudnátok feleim amit én erről a helyről, akkor mindjárt másképp tekintenétek a dolgok elébe.
Kezdjük is mindjárt az elején.
Ébredünk ugye egy szép, napsütéses szombat reggelre. Bár a szél úgy tépi a fákat, mint jobb helyeken a vitorlát, kivéve persze a Kék Szalag versenyt, ott sosincs szél...
De itt tépi. No sebaj, gondoltam, így sokkal több szagot hoz a szél. Reggeli séta, yesss... Megvolt, szél volt, elmúlt.
No, de utána apci és Tűzróka (ja, Tűzróka egyre több időt tölt nálunk, már kérdőre is kell vonjam apát:mégis ezt így hogyan képzeli, de ez egy másik történet.). Szóval apci és Tűzróka kicsit furcsán viselkedtek, néztem is rájuk kérdőn. Nagy nehezen kibökik, megyünk lassan valahova...
Jajj, de megörül kicsi, gyűrött szívem, elmenés van, kaland, élmények. Persze az izgatottságomat nehéz volt leplezni, apáék látták is rajtam, de csak egy kaján félmosoly volt a reakció.
Később megértitek miért, de nekem itt már kezdtek gyanúsak lenni. De azért mégis csak öröm volt a kis szívemben, hogy megyünk el valahová!
No, és akkor elindultunk! Hejj, Mexi örömködik, jujj kalandok, szép idő, bár kicsit szeles, de nem rossz.
Előtte beugrottunk egy kutyaáruházba vásárolni, de mondjuk itt már kicsit gyanús volt a dolog, mert valamiért apáék szükségesnek érezték új felszerelést vásárolni nekem.
Hát gyerekek, nem tudom, hogy vagytok vele, de nektek gyanús lenne, ha egyszer csak új póráz, új nyakörv, éééés, szájkosarat kaptok? Mert nekem az volt, főleg, hogy az a szájkosárnak nevezett cucc, nem volt túl kényelmes.
Gyanús, felettébb gyanús...
Folyt...
kommentek száma:0tovább
Nocsak, a gerillatyúkok. Szevasztok tyukicák! Azt hiszitek megzavartok ebben a csodás időben?Hát nem, még a gerillák sem.
Hopsz, jöttünkre a rangidős rókák is előbújnak odujaikból.
Csősztök rókicák!Easy, easy, ma semmi nem hoz ki a sodromból, gyertek csak, gyertek hisz ma rohangálás van határok nélkül.
Na, itt egy kerítés. Héjj! MOndom határok nélkül!
Apciék eltűnnek, feltűnnek, eltűnnek, de mit sem zavartatom magam, ritka az ilyen lehetőség, hogy szertelenül futkossak ahogy kedvem szottyan!
Nédda, komposzt! Megvagy komposzt, megjelöllek. Eztán a neved:"Jelölt komposzt by Mexi"
Tuja??? Nekem, megjelölöm. Neki nem adok nevet, csak az első jelöltnek jár.
De mit látnak szemeim?Aha. A harci macska. Na itt függöny le, iszkiri a macsek után...
Haha, most már nem vagy olyan bátor mi?Fut a gyáva... De milyen gyorsan, alig bírom tartani a tempót.
Eltűnik...
Apci, nem jelezted az eligazításon, hogy lopakodó macskákkal is szembesülnünk kell itten. Nem is sejtettem, hogy a rókasereg alkalmaz lopakodó macsekot is. Már tudom.
Kis energiát még rászánok a keresésre, de feladom, annyit nem ér, hogy veszélyeztesse a futkosásom...
Esteledik. Mit mondjak barátaim, elfáradtam. Bár apcinak igyekszem úgy tenni, mintha most keltem volna fel a barakkban, de apci nem egy hülyegyerek, se nem hülye, se nem gyerek, tudja, hogy menni kell.
Indulunk. Bepattanunk a 'harc'kocsiba.
Hát gyerekek, írjátok és mondjátok, nem telt beléje sok idő, én már a kocsiban elszunyáltam. Harci eb ide, vagy oda, aludtam, mint a tej. Holott kocsiban ez nem jellemző, de aludtam.
Szinte ki sem akartam szállni, mikor megérkeztünk a bázisra.
Hazaértünk apával, véget ért ez a kellemes hétvége. Otthon még próbáltam egy kis ezt-azt, de be kellett lássam, hogy a fáradság már nem a legyűrhető kategóriában uralkodott el rajtam, ezért jobbnak láttam álomra hajtani a kis fejem.
Hát barátaim, emígyen telt ez a 'boldogságos' hosszú hétvége!
Sziasztok!
kommentek száma:1tovább
Az állati áruházból már hazafelé vesszük az irány.
Otthon kis kajcsi, s utána apci meglep egy jó nagy velős csonttal!
Köszcsi apci, ezt várja a szakvezetés és azzal a lendülettel bekotrok az ágy alá, hogy nyugodtságosan elfogyasszam a fincsi csontit. (hogy ezt milyen rosszul tettem, csak másnap világlott meg.)
És elérkezik a másnap. Én nem tudom mi történt, de reggel megint éreztem, hogy valami menekül belőlem.
Megszámoltam, heten voltak, mint azok a bizonyos gonoszok. Hét csanda...
De fifikás voltam azért, mert az ellent jól szétszórtam a lakás zugaiba.
Elsőnek a szőnyegre, másodiknak az ülőgarnitúrára.
De hogy én milyen egy figyelmes eb vagyok ám, az csak most derül ki. Ugyanis látom én, hogy az ülőgarnitúra le van terítve. Tudom én az illemet, ágyneműt nem hányunk le, ezért arra a részre tettem ki az ellent ami nem volt leterítve. Tisztán a garnitúrára. Ugye, milyen figyelmes vagyok???
Bár nem értem, apci ennek annyira nem örült. Pedig ha tudná milyen lelkesen irtottam az ellent.
Félfüllel annyit hámoztam ki, hogy a velős csont csont része simán visszajött. Csontdarabok mindenütt.
"Apci, rosszul látod, azok az ellen maradványai!"
Apci és Tűzróka jó házigazdák módjára összeszedték a maradványokat, immáron ismét tiszta béllel nézek a nap elé.
No, de ma mi is leszen a progi fádre?
Micsoda???Megyünk a Tűzrókafészekbe??? És én még azt hittem már kifulladtak a jóságok hétvégére.
Kisvártatva neki is iramodunk, csak a szélvihar, ami támadt utánunk, az maradt.
Megjövünk régmúlt csaták helyszínére, még hallom az ütközet hangjait. (gy.k.:Tűzrókafészek)
Be a kapun, póráz le, Mexi balra el...
Kora délután volt, a márciusi nap még magasan járt a házak felett. Friss, már-már tavaszi illat lengte be a kertet. Furcsa volt ez a hirtelen jött jó idő, de hazudnék, ha azt mondanám zavart a dolog.
Látom már a jóságot, egész délután kertben rohangálós programot választottunk mára.
kommentek száma:0tovább
A futi után elmentünk apa egyik barátjához.
Hát feleim, ez kemény volt... Felmegyünk és megcsapja az orromat valami... valami amit nem éreztem mióta... NYÚÚÚÚÚÚL!!!!!!!!!!
Nyúlszagot érzek!!!
Apci, áldás, áldásom rád, hát ilyen jót tenni egyetlen ebeddel!!!Vadászatra indulunk. Ha már a rókavadászattal befürödtünk, legyen nyúl!Imádom a nyulat!
No, merre, érzem, szimat, szimat... Nyuszi, gyere elő, nem bánt Mexi bácsi! (persze nektek elárulom, hogy ez egy taktikai csel volt, tanítják a West Point Katonai Akadémián!)
De vér(beli)nyúl lehet, mert nem eszi meg a csel...De nem lelem, apci, szabad a gazda, hol van a nyúl?
Hát lehangolnak szavai, ez egy házi nyúl. S mint hogy ezt is tanítják feleim, házi nyúlra nem lövünk, ugye...
Lógó fülű törpe nyúl. Engednétek oda Mexi apót, nem lenne itt gondja a csüngő füleivel, az tutter.
De nem hagyják, hogy bántsam. Szerencséd van nyúl, ez egyszer megúsztad, de résen leszek!
Búcsút intünk apci barátjának, s egyben a nyúlszagoknak is... Megyünk utunkra.
Úgy esik, hogy az utunk egy állati áruház felé esik (azért így, mert még nem küldték a reklámpénzemet!).
Bemegyünk. No, itten megint elöntötte agyacskámat valami. El tudjátok képzelni, hogy egy ilyen helyen mennyi szag van???Huh feleim, alig tudtam ennyi szagmintát elraktározni.
Jön egy eladó lány. Örömködök neki!
"Jajj, de boldogságos sharpi, ritkán látni ilyet, távolságtartóbbak"
Itt álljunk meg egy szóra!
1, Van nevem te nőstény!Légy kedves úgy hívni! Pl:Mexi a Boldogságos!
2, Nem azért örömködök neked, hogy utána lesárpizz!
3, Ne becsméreld a fajtámat nőszemély!
4, Ha örömködésemmel megtisztellek, ne jajjgass!
Erre hoz nekem valami jutifalit. No, tudja hun a helye, ezt már szeretem.
Ejj, de mi ez a... izé???Nem tudom szétrágni, kemény...
"Héjj, nő!Mivel akarsz engem megetetni, fadarabbal? "
Ott is hagyom.
Eközben apci vesz nekem valami fini vacsit, amit már azért sokkalta jobban tudok értékelni, mint a Nő fadarabját.
kommentek száma:0tovább
Ám, mint az előző bejegyzésből felsejleett, itt még messze, de messze nem ért véget a hétvége, mondhatnám úgy is, hogy a java (no nem a kismotor, hová gondolsz, Teee! ) még csak most jön!
Hallom apci és Tűzróka susmorog valamit. Nocsak fiatalok, engemet mán' ki ne hagyjatok a jóságból.
Valami indulásféle néz ki... Jujj, elborít az adrenalin, mint amikor ernyővel ugrottunk Korea felett. Hová topogunk apci? Valami jófajta móka van kinézőben?Sejtelmes tekintetek...
Jajj apa, gondolod, nem gondolom, hogy a gondolatodat olvasom? Dehogynem olvasom... Tudom, hogy jön a jóság!
Induljunk már, nosza, gyerünk... Na mi van már?
Kisvártatva nekivágunk.
Megérkezünk a helyszínre, ami nem más, mint a kutyafuti...
Jó idő van, semmi sár, nyomás futkározni.
Gyerünk, gyerünk már apci, érjünk már oda!!!
Odaérünk, apci teátrálisan lecsatolja a pórázt, én meg azzal a lendülettel lefutottam a 100m-t mínusz 2 szekundum alatt örömömben. Ezt még Ben Johnson is megirigyelhetné, asszem írok is levelet az atlétikai szövetségnek, hogy hozzák csak ki a futókat a kutyafutiba, majd meglátják a zsűritagok, hogyan lehet két másodperccel hamarabb célba érni, mint elindultak volna a sprinterek.
Nyugi, semmi dopping, csak a szabad futkorászás öröme...
Jól ki is futkorászom magam, bár némileg csalódást okozott, hogy nem tette tiszteletét egy ebtárs sem a futiban ,de azért én még jól elvoltam. Bár történt egy kis malőr, mert apci és Tűzróka egyszer csak kimennek a futiból. Naaa, és ezt így hogy???
Jujujj, távolodnak... Nos, itt bevetettem a nehéztüzérséget és fennhangon kiborulást szimuláltam. Hatott feleim, nagyon jó színészi képességekkel vagyok megáldva.
Visszajönnek. Bár itt megütötte a fejemet egy kósza gondolat, hogy tesztelésnek voltam kitéve barátaim. Ejj, ha ezt tudom, nem nyavalygok itten, menjenek csak, úgy is én fogok jobban hiányozni.
(legalábbis remélem!)
kommentek száma:0tovább
Na sziasztok!
Mint bejegyzésem címe is hűen tükrözi, igen kitaláltátok, a hosszú hétvégéről lesz itten szó!
Kezdődött egy furcsa péntek estével. Hogy miért is volt furcsa?Kezdődött azzal, hogy megjött apci nagymuterékhoz. Jujj, öröm, boldogság, belevágunk egy jó hosszú hétvégébe.
Röpke séta után bepattanunk a buliverdába, irány haza. No, de!Ácsi, ácsi, ki ücsörög odabent?Innye, Tűzróka bújt meg a kasztniban...
Na jól van rókuci, most hepi vagyok a hosszú hétvége miatt, ám legyen.
Hazaérünk. Apci makog valamit, hogy lelép, itt hagy Tűzrókával.
Há' de fádre!Addig okés, hogy befogadom a vörös démont, de hogy kettesben is hagysz vele, azért az már kimeríti ám a kisállat veszélyeztetése paragrafust! Feljelentelek Teeee!
Persze nem ijed meg, azt hiszi, hogy ilyen törvény Magyarhonban nincsen csak Kínában. (mert mégis csak valami ferde szemű harci eb vagyok ugye, a gyengébbek kedvéért! )
Lelép... No rókuci, itt maradtunk szemtől szemben. Kemény kis estének nézünk elébe... Bár miután róka adott némi szárított kacsahúsos jutifalit, gondoltam talán nem nyalogatom halálra, legyen neki is egy jó estéje!
Eme felindulásból viszonylag békésen telt az esténk kettesben, de ne higgyétek feleim, hogy nem figyeltem. Fél ferde szemem végig Tűzrókán volt, mert most mégis csak én voltam a ház ura fádre távozásával.
Másnap reggel furcsa dologra ébredtem.Apci meglehetősen sokat kolbászolt a mellékhelység felé...
Ne értsetek félre, nincsen a lakásban semmi füves gyep, semmi fa, itt most kifejezetten emberi WC-re gondolok.
Tehát sokszor látogatta... "mi van apa, felfáztál, vagy mi?"
Megint megy... Furcsa. Mintha öklendezne... "Fujj apci, mit ettél, elrontottad a gyomrod?" Nézek bután... Nem értem az embereket.
A szombati napunk a pihenés jegyében telt, mit mondjak, jól esett nagyon. Rá kell pihenni az elkövetkező napokra...
kommentek száma:0tovább
Ezután, mint a csatában megfáradt katona, hazaballagtunk.
Énekelhetném, hogy ballag a katona, de Szikorát sosem csíptem. Csípje Őt csak más, pl. rovarok, pókok, tán'belső ellenség.
Otthon nyogalomba helyeztem magam. Ránézek elégedetten Tűzrókára:Látod róka, mi így intézzük a dolgokat.
A jól megérdemelt pihenést megszakítja egy ismert érzés.
Már megint!
Apa, megint itt vannak, spuri az ajtóhoz, kaparás!
- Gyere, gyere apa, harc van megint kinézőben.
Már elsőre is érti. Tudtam én, hogy működik ez a metakommunikáció, még ha azt sem tudom mi az, de működik.
Indulunk ismét csatába... Zöld terület és indul a banzáj.
Nyomok, nyomok, érzem, hogy az ellen már menekül!De nem adok neki esélyt, lefosom ezt az alakulatot is. Nem menekültök, gonosz desszantosok!
Egy halom szoáré alatt végzitek mind!
Ez a csatát is nyertük, jók vagyunk apci, tudtam, hogy ütőképes csapatot alkotunk!
Otthon, pihi...
Na már megint, nem unjátok?Minket nem törtök meg, sem belülről, sem pediglen másképp.
Menekülsz galád?Véged van!
Elől akarsz kijönni, hogy a szoáré ne temessen maga alá???Erre is van ellenszerem. De hoppácska... Itt már nincs idő a csatatérre rohanni apa, itt kell megküzdenünk vele.
Hoppsz, csanda megint. Véged van belső ellen!
Ez is megvolt, elintéztük.
Jó-jó, bocs apa, hogy a szőnyegen kellett megküzdenem vele, de a győzelem a fontos.
Apa értő kezei, gyorsan feltakarítják a belső ellen hamvait. Jól nyomom apci?Elintézem mindet!!!
A nap hátra levő részében egyszer még megtámadott minket a belső ellenség, de ezt már nem kis rutinnal a hátunk mögött, simán kezeltük.
Sikerült elintézni az összes 'Belső Ellenség' desszantos alakulatot, remélem legközelebb kétszer is meggondolják, hogy a vonalaink mögött támadnak meg minket!
Álljon nekik örök tanulságul:Habár belül az ellen, s onnan támad Mexi ellen, azért Mexi az úr!
(szép-szép, de röviden összefoglalva:Mexi végig- fosta/hányta az egész vasárnapot. a szerk !)
kommentek száma:4tovább
Kedves Barátaim!
Igen komoly történésről fogok nektek ismét beszámolni.
A frontális támadásos hadjáratunk sikertelensége után az ellen ellentámadásba lendült, de nem egyszerű szinten.
Ugyanis bevetették ellenem a 'Belső Ellenség' desszantos alakulatot, amit hogy, hogy nem, átdobtak vonalaink mögé, mint az egy rendes desszantos alakulatnál lenni szokott.
Történt, hogy vasárnap egy szép napos napra ébredtünk apával és Tűzrókával, kinek még mindig gyanús a jelenléte, de ez most mellékes.
A reggeli séta megvolt, eseménytelenül telt.
Hazamentünk, s én épp jól megérdmelt délelőtti pihenőmet kezdtem el. Pontosabban kezdtem volna, mikor is hirtelen támadást véltem felfedezni. De nem ám akárhogy, kérem szépen, nem akárhogy.
Az ellen belülről tervez bomlasztani. Innye, a kutya fáját, ezmiez???
Jujj, a pocimba harap, már megint! Apci!!!Vinnyantok... Má' megint itt van a belső ellen!
Észleli, de semmi!
"Héjj öreg, ennek a fele sem tréfa, gyere, induljunk a csatatérre!"
Na, fater nagy öregesen mozdul!
"Gyorsan-gyorsan apci, közeleg, közeleg!"
Na végre kapcsol. Komolyan nem értem az emberek áramköreit, hogy ilyen nehezen kapcsolnak.
Gyorsan fel a hám, póráz, start a csatába.
- Huh, de lassan jön ez a lift!
- Megjött, végre...
- Huh, de lassan halad lefelé!
- Leértünk...
Usgyi, gyorsan a csatába...
Odarohanok az első zöldes területre, most elintézlek 'Belső Ellenség' desszantos alakulat...
És, mint a régi belső ellenséget, is elintéztem egy óriási... ööö... na jó:fosással...
Látod apu, milyen ügyesen, tapsifülesen intéztem el az ellent...
De várjunk csak... Nincs még vége.
Aha, megvagy! Asszed elbújhatsz bennem?Neeeeem. Gyere csak ki!Jön... De ne arra... Héééééé!!!! Rossz irányban akarsz kijönni! Héjj!
Áááá... Hoppsz, csanda... Hehe, belső ellen, asszed, hogy megtréfálhatsz, ha nem hátulról távozol?Nem, engem soha, szájon át is elintézlek.
kommentek száma:3tovább
Apci karjaiban is tele volt a gatya. Bevisz a fürdőbe!
- Fater, ugye te sem gondolod eztet komolyan?
Erre fogja belerak a kádba.
- Jujj, víííííz!!!!
Te jó ég, víz van a kádban, apci meg belerak. Oké, bokáig ér, meg nem fulladok, de vizes lettem!
- Apa, azt kamuztad, hogy olvastad a fajtajellemzésem, tudhatnád, hogy utáljuk a vizet!
- Édes, drága, egyetlen apukám, légysziii, vegyél ki, átázok.
De a kis galád, nem hogy kivenne, hanem elkezd valami vörös szivaccsal csutakolni!
Most komolyan srácok, lónak nézek én ki?Mit csutakolnak itten???
- Na most meg habzik a bundám. Jesszus, már érzem, hogy párolgok!
Közben nagymama és Tűzróka elégedett mosollyal konstatálják, hogy én milyen jót fürdök és milyen jól viselem. Tűzróka még fotóz is. Héjj vöröske, és a jogdíj???
Jajj, de jót fürdök, mit mondjak. Lennétek a helyemben!
Jól viselem magam?Persze, mert be vagyok tojva, mint egy sharpi, aki most fürdik először fürdőkádban.
Nocsak rés a pajzson, szökni próbálok. Uhh, apa lefülel, vissza a kádba. Lebiggyesztem fejem, farkam. Tán' hamarabb vége, ha hagyom magam.
Mikor már kezdtem azt hinni, hogy off, jön valami sistergő, vizet prüszkölő szörny. Persze rám prüszköli a vizet, kire másra...
Letusolnak.... Még vizesebb leszek. Ez már a vég...
Szegény bundusom, pedig már épp kezdett istenes kanszagom lenni. Mit fognak így szólni a csajszik???
Törlés... Tisztára, mint a kórházban. Megtörölnek. Nézek bután, miért kellett bevizezni, ha utána megtöröltök?
Jól áttörölnek, kezdek némileg megynyugodni.
Huh, túléltem! Azt hittétek tán' macsóMexi elolvad egy kis víztől?Ugyan, amatőrök, kemény vagyok!
Ami ezután törpént, már sokkal kedvesebb volt a szívemnek.
Miután véget értek megpróbáltatásaim, kaptam jutifalit!
Eztán apci megörvendeztetett egy jófajta virlis kis kajcsival, amit ha nem is kitörő örömmel fogadtam, de nektek bevallom, jót kajcsiztam.
Hát, nem értem én. Kínoznak, utána jutalmaznak... Eddig sem értettem az embereket, eztán sem fogom.
u.i..: nyugi srácok, nem árultam el nekik semmit!
kommentek száma:8tovább
Hello!
Skandallum!!!Feleim, komoly gondok vannak a családnál. Nem elég nekem, hogy a múltkori hadjárat után inkább úgy fest, hogy Tűzróka fészkeli be magát a mi bázisunkra, még egy kisebb állatkínzást is eszközölnek a védelem letörése érdekében, s teszik mindezt csoportosan, felfegyverezve.
Történt, hogy szombaton foglyul ejtettük Tűzrókát a saját felségterületén. (oké, oké, köszönjük a hősiességi nagykeresztet!)
Délután nagymuteréknál hédereztünk, finom falatok, egyebek...
De!És mindig ez a de! Valami volt a levegőben, és biztosíthatlak titeket, nem napalmszag volt. Csak éreztem, rezgett!
Furcsa mód valami esti progit emlegettek. Jujj, gondoltam, szeretem az esti progikat, de ez valahogy másnak indult.
Kicsit gúnyosan, kicsit szánakozva, kicsit... Kicsit nem úgy, mint általában, NA!Még Tűzróka is, holott neki éppenhogy félnie kellett volna, mégiscsak fogságban volt!
Este vár rám valami... Te jó ég apci, nincs még szülinapom, nem kell ajcsi, szeretlek én anélkül is. (próbáltam oldani a hangulatot!)
Esti sétánál jól viselkedtem, gondoltam, hogy kibekkelem az estét némi jófejséggel.
Hazaértünk. Ez még elment. Egyszer csak érkezik nagymuter.
Innye, gyanús ez nekem, vérszagra gyűl az éji vad, jutott eszembe. Csak reméltem, nem Mexivérre.
Szóval megjött, és már mind mosolyogtak rám. Kisvártatva, midőn majdnem elkezdtem már én is élvezni a helyzetet, egyszer csak bezáródik minden szoba ajtó.
Hoppsz, ennek a fele sem tréfa, Mexi vérre szomjazik a nép.
Iszkiri, gyorsan... De sehová nem tudtam menni.
Mit mondjak feleim, telerittyentettem a gatyeszt, hogy most mi lesz, mert okés, hogy harci eb lévén nem kellene, de ez a szitu most éles volt. Semmi próbariadó, semmi gyakorlat.
Jön felém apa. Ne tedd fádre, megjárod!Jön... Elkap. Szépíteném, szépíteném a helyzetet, hogy milyen derekasan helyt álltam, de remegtem mint a kocsonya, hogy most mi következik.
kommentek száma:2tovább
No és itt az idő!!!
harciMexit kiengedik a szorításból, egyenest a kertbe. Na itt jövök én a képbe. Felderítem a közvetlen környezetet, ez már a csapás előszele! Narancsfüst, hol a narancsfüst apa, hová bombázzanak???
Nem látom, jobban körbenézek. Futkosok fel-le, keresem, keresem...
Hoppsz, tyúkok a közelben. Nocsak, gerillatyúkok. Keresem az aknát apci, keresem. Nincs a tyúkokon... Hová tették...
Ott egy kakas, ő a vezér!Hol a bomba kakas, kiáltom!Kukurikú!!!
Kakas, ne hazudj! Kérdem a tyúkokat. Hol a pokolgép???
Kot-kot...
De megtanultátok a fedősztorit!
De nicsak egy eb a szomszédban. APA!!!! Közel az ellen, kérjél tüzérségi támogatást!
Odamegyek az ebhez. Németjuhász...
APA!Németek is vannak!!!Gyorsan, légitámogatás is kell!
Derítek tovább. Hoppácska, megvan a szag, BESZIVÁRGÓ!!!
Harcimacska a hintaszékben, apa gyere, megvan!!!
Jól megugatom, előlről, hátulról. A macska odakap... Innye cicus, SWAT-es vagy?Micsoda gyorsaság, alig tudom előle elkapni a nózim!
De megfélemlítem, elszalad. Erről van szó...
De csak nem jön az erősítés... Mi van itt, odefent valaki mégis békét kötött a rókákkal?Kezdtem magam kényelmtlenül érezni.
- Apa, kérj mentést, olybá tűnik itt ragadtunk. Kezdek kicsit pánikba esni...
Telik múlik az idő, de nem jön a felmentő sereg, de valahogy minket sem akarnak kiiktatni. Ezek szerint valakik ott fent békét kötöttek.
Így telik el a délután és a kora este. Egyszer csak apa mondja tipli...
Nocsak, ezek szerint megjött a kivonási parancs, megyünk vissza a főhadiszállásra.
Hát bajtársak... Szép kis csatának indult, de hamvába holt ez a rókavadászat. Pedig be szépen indult...
Hazaértünk, lepakoltuk a felszerelést, elszámoltunk az el nem lőtt skulókkal, majd apci odaadta az esti haditápot amit jó harciEB lévén, az utolsó falatig elpusztitottam.
Eztán nyugalomba helyeztük magunkat, várva a következő vér(nélküli)es küldetésre.
Hogy mi a tanulság...? Ne igyál előre a Tűzróka bőrére...
kommentek száma:2tovább
S immáron elérkezett a másnap!
Vártam, hogy a nehezen mozduló hadigépezet végre teszi a dolgát...
Reggeli séta, adja ki az ukázt apa.
Okés fádre, még egy uccsó terepszemle, s indulhat a rókavadászat!
Ámde... Itt valami nem stimmelt, ugyanis a reggeli felderítő túrára eljött velünk maga Tűzróka is.
Mizu Papa, elkábított a nőstény? A küldetésünk meg már smafu?
De gondoltam ez is csak a taktika része. Ismét hangorkánba borítottuk a környéket az itt-ott megbúvó, ellenséges gyalogsággal. Tudtam én, hogy apci okos gyerek, így legalább nem fogják hallani a bombázóinkat!
Azért jó ám a reggeli felderítés, egy füst alatt elvégeztem a dolgaimat. Igen, azokat, mert egy küldetésen lévő harciEB-nek is vannak szükségletei!
Vissza az ellenséges bázisra... Egyszer csak érkezik valaki. Egy idősebb róka. MOndhatnám, hogy öregróka, de távol álljék tőlem, hogy lebecsüljem az ellent!No, itt már nem bírtam a harciEB természetemmel, uccu, kaptam magam és kilógtam a bázisról felderíteni a terepet.
Utólag már sejtettem, hogy elsiettem a dolgot, mert apa tekert utánam, hogy menjek vissza, még nem jött el az idő!
Huh, papa, jó hogy szóltál, majdnem lelepleztem magunkat. De azért már a tettek mezejére, ne adj'Isten aknamezejére kellene már lépnünk, mert az idő csak telik-telik, mi meg egyhelyben toporgunk. De engedelmes katona lévén engedelmeskedtem feljebbvalóm parancsának visszavitettem magam vele a fészekbe!
Apa és Tűzróka lelépnek... Nocsak, kezdődik. Engem pedig egyedül hagynak a tegnap megismert középrangú rókával. Apa, te egy úr vagy, hagyol nekem is prédát.
De mit is hallok?Az ellen mozgolódik, közeli ugatást hallok. Hinnye, apa bajban lehet, nekiállok harsányan nyöszörögni, mire kisvártatva apa megjelenik. Huh fádre, egy rugóra jár az agyunk, már kezdtelek félteni.
Itt mondjuk már kicsit kezdtem furcsállani, hogy Tűzrókán még egy árva karcolás sincsen. Apa mikor, oh mondd, mikor???
kommentek száma:1tovább
Úgy fest apa egy hosszútávú, az ellenség kifárasztásásra építő haditervet eszelt ki. Ami esetünkben érthető is, hisz mégis hazai pályán kell legyűrni az ellent, nekünk meg még kell a helyismeret. Jó taktika apci, ki sem néztem volna belőled!
Ezen okból kifolyólag az este a taktikai helyzetfelmérés jegyében telt, amit én, mint kiképzett harciEB, kisujjból kiráztam!Felmértem mindent.
Őszintén mondhatom nektek bajtársak, alapos munkát végeztem. Ugyanis...
1, Tudom, hogy a fotelben jót lehet aludni, bár nem olyan kényelmes, mint a hazai,
2, A báránybőr a földön szintén kényelmes és meleg is,
3, Az előtérben hidegebb van, mint a szobában,
4, A konvektor mellett van a legmelegebb,
5, Vacsiellátmányt itt is kaptam,
6, A bejáraton nem mehetek ki,
7, Az ágyra nem mehetek fel,
8, Fura, de Tűzrókának is olyan játékai vannak, mint nekem,
9, A konyha padlója hideg,
10, A hűtőbe itt is kényszeres benézhetnékem van, akárcsak otthon.
Nos feleim, eztán mondjátok, hogy nem vagyok jó mélységi felderítő! Bravo2.0 a hívójelem!
Este felderítés... Bár apa csak esti sétának hívja, de értem én a katonai szlenget, megyünk felderíteni.
Nos, kellett ám ez. Ugyanis a felderítésünk közben derült fény pl. arra, hogy Tűzróka igencsak körbe van véve védelemmel, mondhatom, hogy nem is kicsivel. Ugyanis háztól házig végeztük a felderítést, de mindenhol akadtak bástyái a védelemnek, hol keményebb, hol némileg puhább. (a katonai szlengben járatlan olvasóim kedéért mondom, hogy ezek kutyák voltak. Sok-sok kutya a Tűz(róka)fészekben)
De szemrevételeztük, hogy hová és mikor kell kérni holnap a légicsapást. Csak azért nem ma, mert már esteledett és Isten őrizz, hogy a bombázók célt tévesszenek és apának a Pentagonban kelljen magyarázni, miért volt ilyen sok járulékos veszteség!
Az éj leple alatt visszasasszéztunk a már bevett helyre, s az este folyamán, Tűzróka figyelmét kedélyskedéssel elterelve, nyugovóra hajtottuk fejünk, készülve a holnapi ütközetre!
kommentek száma:1tovább
Persze tudom én a dörgést (főleg az ágyúdörgést), belemegyek a színjátékba. Titkon azért forrongok, mint az arabok mostanában, hogy mégis szenyó dolog ám engem itt parlagon hevertetni, miközben kajálnak, mert bevetés ide, rókafüstölés oda, egy harciEB-nek is kell a hadtáp!
Egy darabig emígyen telt az idő. Apa és Túzróka beszélgetnek. Gondolom apa jó taktikus lévén, megvárja az erősítést, hogy az ellenre kétoldali csapást mérjünk.
Egyszer csak érkezik valaki. Nocsak, itt az erősítés!!!De nem...
Nem a mieink, sokkalta inkább a rókasereg egy tagjának tűnt, bár a tűzróka jelző rá nem illett, de Istenem, nálunk is több egységből áll a csapástmérő sereg, feltételeztem rókáéknál sincs ez másként.
Olyan parancsnok félének tűnt, mert Tűzróka feltünően kedves volt vele, de mégis éreztem némi távolságtartást, mint tiszt és katona között.
- Közel vagyunk apci, érzem, már a vezérek is megjelennek, érzik...
Tűzróka valami anyu jelzőt használt, de minket nem tévesztenek meg, tudjuk, hogy csak kódnevek...
Apci vele is kedélyes!Papa, felnézek rád, lehetnél igazi színész is, ha a háborúnak vége, csak el ne feledkezz hű társadról, ha majd befutsz!
Egyszer csak azon kapom magam, hogy bezárkózik tűzrókával. FATER, NEEEE, csapdába csaltak!!!!! Huh, be kell vessem magam, apci segítségre szorul!
Easy emberek, erre is kaptam kiképzést. Azzal a lendülettel nekiállok alagutat ásni. Illetve csak állnék, mert az ajtó nem annyira akart engedni. Persze még nagyobb vehemenciával nekiesek. Király, esik szét, nyugi apa, mindjárt, mindjárt, kiszabadítalak Tűzróka karmaiból!!!
Egyszer csak nyílik az ajtó. Már borzongtam milyen véres látvány fogad majd, de apa ott állt egészben, egészségesen!
- Papszi, egy hős vagy, karcolás nélkül megúsztad!!!Büszke vagyok, hogy te vagy a parancsnok!
Ámbátor Tűzróka még él!Nocsak fater, nélkülem nem bírtál vele, mi? Legközelebb nem lesz akkora az arcod, hogy majd egyedül is elbírsz vele!
kommentek száma:0tovább
Megérkeztünk a bevetési helyre. Apa leállítja a verdát, kipattanunk, mit két sokat látott veterán, vállt vállnak vetve vártuk, hogy az ellen reagálja le érkezésünket.
Én, mint jól kiképzett harciEB vártam, számítottam az ellen nem túl barátságos fogadtatására. És akkor megjelenik Tűzróka!
Itt már tudatában voltam annak, hogy igen, megjöttünk, jó helyen járunk. Bevetés indul!
- Apa, apa, add már ki a parancsot!!!!
- Szőr, készen állok a támadásra!
- No, mi van már???
- Naaaa!!!!
Semmi... Oké, gondolom az ellen megtévesztése fontos feladat. Rájöttem, nyugi, mert látom apát, amint kedélyesen üdvözli Tűzrókát. Értem én szőr, taktika, nyugi, Mexi nincs híján eme képességnek sem. Tudok ám én olyan megtévesztően jófiú lenni, hogy még Tűzrókát is megtévesztem, sosem szúrja ki szándékomat.
És apa terve beválik, Tűzróka beinvitál minket hajlékába. Részsiker, jelentem is a törzsnek, hogy bejutottunk! Immárom Tűzróka fészkében leledzünk apával, Ő mit sem sejtve kedveskedik velünk, mintha csak valami otromba béketárgyalásra érkeztünk volna, de végül is ez volt a cél. Az ellent saját felségterületén elkapni.
Nem mondom bajtársak, hiányzott a fejem felett elhúzó gépek hangja, géppuskarpopogás, napalmszag, de istenem, a cél a fontos. És ha az íly' módon tudjuk elérni, hát istenem. Első a küldetés, nem az élvezet!
Ha jól sejlett fel bennem, apa és Tűzróka egy asztalhoz ülnek. Apa, jól nyomod, béketárgyalást színlelsz, majd, mikor már az ellen mit sem sejt, lecsapunk.
Bár mit mondjak volt itt egy kisebb gigszer, ami nem nyerte el tetszésemet. Ugyanis a nagy tárgyalás közben Ők nekiálltak elfogyasztani az ellátmányt. Ez idáig még elmegy, de nekem nem adtak!!!
- Papszi!Az addig oké, hogy csalunk, meg álcázunk, de azért az mégsem járja, hogy Ti itt kedélyesen elcseverésztek, tápoltok a hadiellátmányból, a megtévesztés kedvéért, de hogy nekem nem adtok!!!! Ez már egyenesen felháborító!
De nem adnak!Hát ez meg mi??? Csak a parancsnokok kajálhatnak? Vagy ez is megtévesztés része?
kommentek száma:0tovább
Szép jó napot!
Nos, régen jelentkeztem, kezdett elhalódni a sztorilájn, gondoltam írok egy röpke beszámolót a hétvégémről.
Történt, hogy apa szombat délig nagymuteréknál hagyott héderezni, amit nagyra értékeltem részéről, ugyanis túl azon, hogy a késői érkezését, ill. az akkori hazaindulást kevésbé kultiválom, még degeszre tömhettem harci gyomromat mindenféle fini-falival.
Szóval szombat délben megérkezett. Húztam a számat persze, mert mégis csak EBédidőben érkezett, de nagyfater még ellátott ellátmánnyal a küldetésem előtt.
Apa megjön, uccu neki rögtön kezdi is a küldetési eligazítást. (szaknyelvben jártasak számára:Mission Briefing)
A kis szakbarbár nekiáll mindenféle küldetési specialitásokról hablatyolni, számomra némileg nehezen érthető nyelven, de annyit sikerült kihámoznom kusza mondandójából, hogy rókavadászat lesz. Nem is akármilyen.Tűzrókavadászat, amit a Tűzróka fészkében fogunk megejteni. Olvasatom szerint tehát Tűzrókafüstölés lesz...
Nocsak szőr, ma tényleg igazi ínyencséggel kedveskedsz egyetlen harci ebednek, ezt értékelem. Gyorsan magamhoz vettem a küldetési tápanyagot (missönTÁP), gyorsan magamra öltöttem kötött harci öltözetem és a biztonsági övet (hám. a szerk.), és már készen is álltam a bevetésre!
Az indulás nem is váratott magára sokat, nekieredtünk füstölni. Magunk között szólva már tényleg ki voltam éhezve egy kis napalm illatra, hisz 'Nam óta nem szagoltam már... Bepattantunk a harckocsiba, mit ez alkalomra apa álcázófestéssel is ellátott, ugyanis olyan volt, mintha tiszta kosz lenne, így nem látszott ebben a szottyadt időben.
Apci, apci, nem kellett volna lemosatni a kocsit, akkor nem kellett volna bajlódnod a koszos festéssel...
De a hatás nem maradt el, beleolvadtunk a tájba, az odaúton még csak fel sem tűntünk az ellennek. Se tüzérség, se légvédelem, se semmi ellenállás, úgy siklottunk át ellenséges területre, mint kés a vajon. Szó ami szó, apa ért az álcázáshoz!
kommentek száma:0tovább
Sziasztok!
Az előző, szinte fantasy-ba hajló beszámoló alapján az élet úgy hozta, hogy rövid úton kellett visszapottyannom a földre.
Tűzróka után gondoltam, hogy én már nem lepődöm meg semmin, sőt, szinte Gyűrűk Ura-i magasságokba sikerült csapnia a fantasy iránti lelkesedésemnek. Szinte láttam már magam Középfölde pusztáin iszkolva mindenféle orkok elől. Ugrok jobbra, ugrok balra, magamon is meglepődve, oly' kecsesen siklok a pusztában kikerülve Szarumán villámait, orkok nyilait, Szauron tekintetét.
Midőn magam Középföldére képzelve rohangáltam, pusztán, hegyeken, Moria bányáin, mint Meximillien of Lorien, észrevettem a távolban egy fekete démont!
Wow, végre egy kis kaland... Oké, még a tegez hiányzik, Legolas még nem adta oda, harci arcfestés sincs még, s még Gimli sem kovácsoltatott nekem szekercét, de a démon nem tűr halasztást. Mexi' o'Lorien a fekete démon elé áll remélve, hogy így méltó lesz a Gyűrű Szövetségének tagja lenni.
Látom halad felém, észrevett Ő is. Jer démon Mexi' o'Lorien színe elé, közeleg a harc pillanata. Itt egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mégis csak jobb lett volna tán' Elrond szavára hallgatni és kiképzés nélkül nem a pusztába vágni, de ismertek, Mexi nem az a betoji fajta, nem rémítik puszták démonai, Moria csarnokai, Mordor orkjai.
Így, harcra készen, puszta kézzel (manccsal) állok a fekete démon előtt, kinek szájában harci csont látszik, nem kezdő démon. Bongyor szőre, fekete szemei és a harci csont keresztbe azt vetette fel bennem, hogy ez egy harcos kutyadémon. És ki más győzne le egy íly' gonosz teremtményt, mint a harci eb, Meximillien of Lorien? Ugye...
Odaér. Elém áll. Kiengedem kegyetlen, velőtrázó harci üvöltésem. Rámorgok, amolyan Mexisen.
Erre... Fogja és elkapja a grabancom és megtépkedi. Ejj démon, ez nem olyan fantasy-s, mi van veled?Több átélést!
Megint megtépkedi. Naaaaa! Ezt így hogy?Kellett volna a kiképzés. Rohanok Elrond házába!
(Apa csak annyit jegyzett meg: "Mexi, Mexi, nem kellene mindenkire morogni!" )
kommentek száma:3tovább
Miután a szombat éjjelt is nagyfateréknál töltöttem, elérkezett a vasárnap. Nem mondom, nem rossz ott lenni, finom falatok dögivel, de azért hiányzott apci kicsit. Távol álljék tőlem, hogy nyálasnak tűnjek, de hiányzott. (el ne mondjátok neki, még elbízza magát!)
Kora délután környékén megint csengetnek. Apa az. Látom, ismét a Tűzrókával érkezett, semmi Jégfarkas. "Hehe apci, nem sikerült az éjjeli vadászat?"
Megjöttek, ettek, mennek... Ööö, megyünk. Na végre, már azt hittem nagymuteréknál őszülök meg, végre megjött fádre jobbik esze, hát mégiscsak egy kutyát választ, mindenféle róka helyett.
Ácsi-bácsi, jön velünk. "Apa, és ezt így hogy?"
De jön. Dúlok-fúlok, de nagy nehezen csak megbarátkozok a gondolattal, hogy egy lángoló rókával kell megosszam a mai délutánt. Csak meg ne égessen...
Otthon már elővettem csábító énemet, gondoltam mégiscsak megenyhítem Tűzróka szívét, kedves leszek vele. (ne higgyétek, hogy ez olyan jófejség, pusztán önvédelem, mert egy tüdőgyulladás után leégett budával mászkálni nem lehet túl kellemes)
Gyorsan hoztam neki játékot, egészen pontosan a sárkányomat, csak hogy stílszerű legyek. (gy.k.: a sárkány ugye tüzet okád)
Gondoltam, hogy ha Tűzróka eleme is a tűz, a sárkányé is, hát a következő elmélet szerint dolgoztam ki önvédelmi stratégiámat:
- "Két egyenlő nagyságú, de ellentétes erő egyenlő nullával"
A sárkány tüze és Tűzróka tüze kioltja egymást. És itt már biztonságban is tudtam magam. Háhá... Azt hittétek mindenféle vöröslő Tűzróka majd sakkban tarthat a budnám leégésének rémével, mi???Ejj feleim, rutinos ró... kutya ám Mexi, nem járnak túl az eszén.
Miután Tűzróka is belátta, hogy a kialakult status quo-n neki sem érdeke változtatni, egy kis játék vette kezdetét. Sőt, egész kellemes kis játék. Ki tudja, még tán' megkedvelem Tűzrókát...
u.i.1: Azért jól megharapdáltam a kis kezét, csak a miheztartás végett.
u.i.2: Az ebciklopédiai tanács pedig jóváhagyta a Tűzróka bejegyzést, by Mexi.
kommentek száma:6tovább
Sziasztok!
A történet még hétvégén esett meg, de a tavaszi bezsongás miatt, csak most nyílt időm megosztani veletek kedves barátaim.
Történt ugyanis, hogy a péntek éjjelt és a szombati napot nagymuteréknál héderezve töltöttem. Apa valami péntek éjjeli melót rebesgetett, de odavakkantottam, nekem ne, jó fádre, nem nyalok be mindent...
De nem is ez a lényeg. Szombat délután tájt' csengetnek! Nocsak, ki lehet?Apci az. "Nya öreg, végre itt vagy, kezdtem depis lenni. "
Node, nem egyedül érkezett. Egy nő... Micsoda???Gyorsan körbeszaglászom, felmérem a helyzetet, mert oké, hogy apci kavar itt nekem jobbra, balra az engedélyem nélkül, de ki tudhatja, le ne csapjam kicsi kacsójáról...
Szemügyre veszem. Innye... Aranyos nőstény. Apát gyorsan kiszorítom, itt van macsóMexi ideje. Apa itt már nem rúg labdába.
Nocsak, milyen kis vörös a budája, bár láttam jár vágatni, mert csak a feje tetején volt. De szép vörös...
Hoppsz! Várjunk csak. Okos kutya, s még a konspirációkra is fogékony ebként kezdett derengeni a helyzet. Ugyan-ugyan hölgyem, engem ugyan nem dob át a palánkon, hiába tartja karban szép vörös bundáját, átlátok a szitán. És akkor belémhasít! Hoppáré, lehet csak álcázza magát. Sőt, biztos:Egy róka!!! Tűzvörös budájú róka!!!
Gyorsan előkaptam az Ebciklopédia Galaktikát, de nem tesz említést eme kinézet besorolásáról, így kénytelen-kelletlen a saját kreativitásomra hagyatkoztam, és ki is találtam az új nevét: Tűzróka!
Igen ez jó lesz. Már ment is levél az ebciklopédiai jóváhagyó tanácshoz, mint új besorolási kérelem a Tűzróka cikkelyhez, várom a jóváhagyást.
Na de várjunk csak... Róka, itt?Hogy is van ez?"Apa, megint vadászaton voltál és engem nem vittél, mi? Péntek éjjel, meló... Tudtam, az ördögbe (vagy rókába) , tudtam."
Nem sokat voltak, hamar leléptek. Nem értem. Most valami buli lesz este. Persze... Fogadok megint vadászni megy, s engem itt hagy, de ha holnap egy Jégfarkassal fog beállítani, hát széttépem!!!
kommentek száma:6tovább
Drága Feleim!
Mint a bejegyzés címe is sejtetni engedi, esetünkben egy kabátról lesz szó. Nem is akármilyen kabátról, az én új kabátomról, mert hogy megtörtént a skandallum és rám, egy harci ebre, egy csatára, ütközetre, harcra termett kutyára kabátot kényszerít a sors. Egy kék-fehér kötött kabát. Értiteeek???Kötött!!! (a kék-fehér színre ehelyütt már nem is térek ki!)
Ezzel még nem is lenne baj, örülök én az ajándékoknak, de hogy ezt még rám is aggatják!!! Márpedig feladják rám és ha hiszitek, ha nem, ebben kell sétálnom.
Az addig rendben volt, hogy nagymuteréknál felvettem, mert mégis egy jól nevelt blöki vagyok, de hiába mondom apának, hogy ez így nem járja, ő is feladja rám.
Hát nem térek napirendre. Remélem átérzitek a helyzetem, macsóMexi kabátban kotor az utcán... Eddig a csajszik kedvenceként, óriási rajongásnak örvendett kutyaként kell viselnem egy ilyen kabátot. Mindenféle hülye tüdőgyulladás megelőzése végett. Hol van már a tavalyi hó, hol van már a tüdőgyuszi, mit nekem a kabát. Apa nem érti... Rámadja.
Tegnap este séta volt. A sors összehozott egy 6 hónapos, fekete labival. Jujj, de édes, és még nagyon játékos is, ez a tuti nekem!!! Bár kicsit pironkodva tettem neki tiszteletem, mert a kabát ott feküdt a hátamon, de legyen. Nagy rohangálás, harapdálás vette kezdetét.
Egyszer csak a labi gondol egyet és elkapja a kabátom, húzza...
- Ügyi vagy húúúúzd, húúúúzd, hátha vége lessz!
- Húzom pajti, de nem ereszt!
- Nem baj, tovább, érzem, mindjárt szakad!!!
- Oké, rajta vagyok...
Erre apa közbelép, labi kabátot elenged... Ez sem jött össze, nem tudott megszabadítani a kabáttól!
No, de!Labi okos eb, értette apa szavait legnagyobb bánatomra, ám de arról nem volt szó, hogy a kis grabancomra tér át!
- ejj labi, ez nem az, a kabátot cibáld!
- apád nem engedi!
- Jó, jó, de ne a grabancomat!!!
Hát így esett, hogy nem esett!Mármint a kabát le rólam. Azóta is hordom.
Én, a harci eb!
(magunk között szólva jó, hogy ilyen meleg, de apának el ne mondjátok!)
kommentek száma:5tovább
Hello, halló elektor kalandor... (hopsz, ez nem az a műsor!)
Sziasztok!
Nos kedves barátaim, most már igen jó hírekkel szolgálhatok. Meggyógyultam! Már abszolúte jól érzem magam, jó a kedvem, étvágyam, morgóvágyam, minden. Teljesen jól érzem magam.
A ma reggeli sétánál már morogtam is, mint szebb időkben. Mi kell még???Napsütés, szép idő, hó, kutyák...
Húztam is a pórázt, rohantam mindenhová, ahová csak lehet...
Apának a terrorista oldala is kezd kissé alábbhagyni, már nem stresszel mindeféle takarókkal, meg óvatoskodással.
Hál' Istennek, a lázmérős, bedugós jelenetek is kezdenek kikopni ami nem is baj, mert kezdtem már egy indentitását vesztett ebnek érezni magamat.
De úgy fest a sötét fellegek tovaszálltak, s nem maradt már, csak napsütés és ragyogás.
Fél füllel fogtam a mai progit, olybá' tűnik, ma nagyszülőknél fogok aludni. Wow, már előre csurog a nyálam, hogy milyen finomabbnál finomabb falatokkkal fogják kényeztetni ízelelőbimbóimat!Nyamm!
Szóval már hepiség van. Magunk között szólva, azért így sokkal jobban érzem magam. Kicsit még fáradékony vagyok ám, egy közepes séta során is elpilledek, de érzem, hogy a gyógyulás útján járok.
Most nem is fogom hosszúra barátaim, sok esemény még nem esett, de előttünk a hétvége, remélem tele lesz kalandokkal, sok kutyával, kiket megmoroghatok...
Kellemes és élményekben gazdag hétvégét kívánok minden kedves barátomnak!
kommentek száma:3tovább
Kívánok jó napot barátaim!
Hát, hol is ragadjam meg a történet fonalát, de panaszkodnom kell néktek!
Mint tudvalévő ugye, valami tüdőkórságban senyvedek. Jó, jó, persze éreztem én is, hogy valami nem okés, de amit emiatt el kell viseljek...
Rögtön itt volt hétfő, ahol is kaptam Doc-tól megint egy szurit. "All right Doc, nincsen itt semmi para, de ami sok az már sok. Mi vagyok én, valami tűpárna?" Merthogy gyerekek, már a hetedik (és nem a film) injekciót kapom mióta beteg vagyok. Eleddig imádtam Doc-ot, de fura kezd lenni, hogy böködi belém a tűket számolatlan.
No problem, régen, Vietnámban túlétem néhány lőtt sebet is, de ott mégiscsak para volt.
Esküszöm, kezdem azt hinni, hogy szelelni fog a bundusom...
De ez még hagyján. Apától is tiszta terrort kell elszenvednem. Rögtön kezdeném azzal, hogy a sétáink fura mód lerövidültek. Fontolgatok egy próbapert, a Kutyák a Hosszabb Sétáért egyesülettel karöltve, mert az mégsem járja, hogy én mennék, mennék, apci meg kivágja a tutter, "Mexi megyünk haza" Mindezt valami régmúlt betire hivatkozva.
Asszem utána nézek a kutyasétáltatási törvénykönyvben, hogy jogilag megteheti-e apci.
Az idő pénz, ugye kedves barátaim!
De még nincs vége. Hazaérünk. Látszatra minden oké... Csak próblájak meg lefeküdni. Megteszem, percek múlva fádre betakar. Hádde fater! Én kutya vagyok, harci ráadásul, mit takarászol itten?
Felkelek, lerázom. Elég. Lejövök a fotelből. Apu, ha ki akarsz túrni, van annak kúltúráltabb módja is. Lepilledek a parkettára. Kisvártatva megint betakar. Na most már kezdek dühi lenni apci, ez mi ez már???
Kifekszem a kőre. No ez kiverte a biztit, fater robog, Mexi vigyorog, apci rámparancsol: "befelé, nem fekszünk a hideg kőre"... Mexi nem vigyorog.
Bemegyek. Lefekszem. Betakar... És kezdődik előlről!
Feleim, hát mi van itt? Egy kis beti és rögtön átveszi apci a hatalmat? Sőt, nemhogy átveszi, terrorban tart? Hogy is van ez?
De ne aggódjatok, csak gyógyuljak meg, lesz itt ne mulass, olyan, mit még világ nem látott!
(csatoltam egy képet bizonyítékként, hogy mit is művel velem ezzel a betakarással)
kommentek száma:3tovább
Sziasztok kedves barátaim!
Na, a körülményekhez képest egész jó híreket hoztam. Lábadozom, ahogy a címből is kitűnik, jórészt ez töltötte ki egész hétvégémet.
Sok időt töltöttünk apával nagyszülőknél. Gyerekek, komolyan... Betegen kétszer annyira pátyolgatják a kutyát. Mama egész nap ápolt, babusgatott, papa tolta arcomba a finomabbnál finomabb falatokat. Persze én nem voltam rest ezt lelkesen ki is használni, nehogy má' ne!
Szombat este Doc adott még három szurit. Nyugi cimbik, egész jól bírom már, csak megszokás kérdése. Viszont az uccsó nagyon csípett, s itt most nem mint kedveltet kell ám érteni srácok, nem... csípett...
Persze túléltem. Doc javallotta apának, mert kihallgattam ám, hogy vegyen nekem kabátot. KABÁTOT!!! Értitek? Rám, egy macsó harci kutyára... Hát most hogyan festenék benne? Na ugye... Csak sajnos apci mutattott ám némi hajlandóságot erre, de no para skacok, ezt még leboxolom ám vele, nem eszik azt olyan forrón!
Közben azért voltunk sétálni is, bár feltünően rövidek voltak a séták, igyekeztem minden pillanatát kihasználni. Nyugi, továbbra sem kell csalódnotok bennem, eleresztettem néhány jó kis morgást, csak a tiszténlátás végett, nehogy már azt higgyék a kutyapajtik, hogy holmi tüdőgyuszi miatt megusszák Mexi morgását, neeem!
Taliztunk Lucával, régen láttam. Mondanám, hogy nagyott nőtt, de nem, ellenben még mindig olyan kis kecses. Apci megint nem hagy játszani, löki a rizsát, hogy hideg van... Ejj. Csak gyógyuljak meg, komolyan...
Doc-nál megismertem egy kiscicát! Jujj, nagyon édes volt, jól körbeszaglásztam, de picit félt tőlem. Pedig még nem is üdvmorogtam meg.
Ma reggel ismét Doc. Huh, uncsi már... Szuri... Jó-jó apci, nincs ezzel még gond, de ez is már uncsi.
Amúgy egészen jól vagyok, már vasárnap óta kezd visszatérni az erőm. Remélem hamar kilábalok, mert már hív a séta, kutyák, játék, morgás, csajok... Minden, nem maradhatok ki sokáig!
Puszi mindenkinek!
kommentek száma:8tovább
Sziasztok!
Kedves barátaim, ma rossz hírrel tudom kezdeni, sajnálatos módon lebetegedtem.
Nem is értem teljesen. Alig állok a lábamon. De várjunk csak, tegnap este is már éreztem ilyesmit, csak nem volt ilyen intenzív. Csak gazdi taperolt össze vissza, valamit magyarázott, hogy azt érzi meleg vagyok. Na de apci!!! Én a csajokat csípem, ne vetítsd rám a problémáidat!
De aztán semmi...
Reggel valahogy megint levert voltam. No nem ám úgy... Neeem, Mexit nem oly' egyszerű ám leverni!
Csak nem éreztem annyira a dolgokat. Átmentünk nagyfaterhoz, nem kellett a kolbász. Ilyen sem volt még...
Azután haza apival. Nem volt itt semmi gond, visszajött a kedvem. Na, de miután felkeltem!!!!
Ejj gyerekek, de rosszul vagyok! Valami nem stimt!
Apci látom aggódik!
- "No para, apa!, csak összeszedem magam!"
- "Mi van veled kiskutyám?"
- "Nyugi fater semmi, neked nem szoktak rosszabb pillanataid lenni?"
- "Rosszul vagy?"
- "Még szemüveget is én adjak?" (amúgy szemüveges - a szerk.)
- "Húú, de meleg vagy"
- "Mondtam már, a lányokat csípem"
És a kis galád tesztel! a következő lendülettell a popómba cuppant valamit!Innye fádre, ez mán' nem vicc! Mondom, hogy a csajokat csípem, nincsen szebb, mint egy formás kis szukahátsó.
De csak ott tartja...
...na, végre leesik neki, hogy nem vagyok meleg, bár taperol tovább! "Apci vizsgáltasd ki magad!"
A következő pillanatban egy jó hidegvizes rongyot terít rám. Hoppácska, mit akarsz apci, mondtam már ezerszer, nem vagyok meleg... Bár rosszul vagyok, azért ne csalatkozzatok, elugrottam ám a rongy elől, s sokáig sertepertél apci a ronggyal, szét is tépem, rosszullét ide, vagy oda!
Hallom telefonál, kilencre megyünk valahová. Valami doc... Gyorsan alvást színlelek, fel ne keltsen!
(40,5-ös láz, zihálás, levertség, taknyosság --> 21:00-ra doki... - a szerk.)
(no, megvizsgálták, tüdőgyulladás. Kapott három injekciót. Reméljük hamar túl lesz rajta! - a szerk.)
kommentek száma:10tovább
... Következzen nagymuter.
Itt is termek mádre, jó szívű kutya vagyok én,nem hagylak ki a jóból!
Felugrom hozzá az ágyra, köszöntöm Őt, úgy Mexisen, kicsit megharapdálom a kezét, kicsit ráállok, kihúzom magam, hogy lássa milyen szép kis unokája van... Szóval csak a szokásos játék. Nagymamával nem merühetek bele mélyen a gém legmélyebb bugyraiba, mert mégiscsak vigyáznom kell rá! (...finom falatok örzőjére!)
És érzem, közeleg, érzem egyre jobban úrrá lesz rajtam. Mindjárt, mindjárt... Itt is van...
Éééééésssssss, következzék a buggyant sharpi futás...
Mexi kattan, huss, már futok is, fel az ágyra, puff, le az ágyról, kopp... Kikapar a lábam még a szőnyegen is, úgy gyűrve magam mögé, mint a rajzfilmek fénykorában Kengyelfutó Gyalogkakukk az aszfaltot!!!
Megint az ágy, visszapattanok a támláról, imádom... Leugrom, bimm, egy ajtó, "KITETTEEZTIDE???"- sebaj, mit nekem ez... nyomom tovább...!
Huh, kezdek lecsillapodni. Na, ez már kellett. Jöjjön ki aminek ki kell... Ugye... Mert mint tudjátok, az elfolytott feszkó hová is vezet? Khm, bocsesz, megint előtört a pszichiáter Mexi, asszem még előző életemből maradhatott itt!
Na következzen egy kis bőrfocirágás. Ezt is imádom, no meg nagyszülők is, mert ami bőr sikerül lehámoznom a labdáról, nem tüntetem ám el, szépen ott hagyom a szőnyegen.
S, csalódást ne okozzak, természetesen finom, apró darabokban rágom ám le...
Oké, műcsontrágás már rutin.
Hallom, tali lesz valakivel. Nocsak, fülelek, ki is lesz a szerencsés, kit Mexi kicsit megjátszhat, csak úgy grátiszként?
Apci húga és kisfia!
Nosza apci, kapjuk magunkat, nyomás. Indulunk, húzok, hogy siessünk, apcinak nem tetszik. Csak a szokásos...
Odaérünk, jujj, de örülök nektek! Ugrabugra, eszetlen rohangálás, szimat. Csak a szokásos.
Pici séta velük, én örülök továbbra is, erre apci szól. "Mexi, megyünk haza"... Ehhh, csak a szokásos...
Hát emígyen telt egy játékkal teli vasárnap!
kommentek száma:6tovább
Tiszteletem!
Siessünk leszögezni rögtön az elején, hogy a gém nem holmi kutat, hovatovább, még csak nem is kanalasgémet jelent. Nemes egyszerűséggel:játékot. Tudjátok:gém=game, némileg magyarra fonetizálva! (oh, azt a művelt kutyafajtámat...)
Szóval játék... Az eddigiektől eltérően, most emberek akadtak Mexi játékhorgára.
No, de nem akárkik... apci, nagyfater és nagymuter. (...már hallom a fújjolók hagját, hogy könnyű préda volt.)
Szóval történt, hogy vasárnap dél körül apcival átmentünk nagymuterékhoz. Persze és előtte jó nagy séta.
Megjöttünk, gyors lábtörcsi, már várnak a játékok, de ácsi-ácsi... valami lemaradt... Ja igen, a fincsi falatok, mikor megérkezem. Gyorsan kiszaladok a konyhába, tettetem a jó kutyát, leülök. Nagymuter persze be is dől, már jön is a finomság... (apci száján láttam némi félmosolyt, mintha kezdene kiismerni... )
Közben megérkezik nagyfater. "Szia-szia papszi, gyorsan dobd le a szerkót, iszkiri játszani!" Lefutok néhány tiszteletkört, pattogok, mint a bakkecske csak hogy gyorsan végére érjünk. Megsimogat:
- "Szia Mexike!"
- "Jól van, jól van papszi, cső, gyere már játszani!!!"
Érti Ő a börtönszlenget, már jön is... Hozom a nagymacit, nemrég kaptam nagymutertól, kedvencem lett.
Orránál ragadom meg, tekerek be a szobába...
Püff, nagyfater ismeri a dörgés, belecsapunk a lecsóba. Húzzuk-vonjuk a macit, hol én nyerek, hogy nagyfater. Néha apci is bekapcsolódik, nagymuter jókat derül rajtunk.
- "Nyugi mádre, te is sorra kerülsz!"
Hoppsz, most megragadom a macit, érzem, megvan, húzom... reccs!!! No, helyzet van! Mi történt itt?Csak neeem? De.. Maci harci sérülést szenvedett!
- "Szanitééééc!!!" - kiáltottam!
Maci keze off... Pedig komolyan úgy tanultam, hogy a medvék erős állatok. No, nem baj, megvárjuk míg felépül!
Folyt. köv.
kommentek száma:0tovább
Drága Feleim!
Jelen történet lehetne ismét egy hatalmas Mexis sikersztori, de az élet most úgy hozta, hogy nem lett. Pedig lehetett volna.
Történt, hogy apával sétáltunk. Szokásos kis reggeli séta, szokásos kis üdvmorgások betárazva. Össze-összefutunk néhány ebtárssal, de semmi jelentős. Odaszúrok néhány morgást, de ennyi.
Ámde... Csak feldereng a távolban valami izgalmas. Nagy fehér paca, apró, ám meghatározó pöttyökkel.
Mivel a napokban végeztem a nagy kutyahatározó tanulmányozásával, csípőből rávágtam:egy dalmata.
Nosza, végre egy morgásra méltó ellenfél.
Rögvest odarángatom apcit, hát ez nem semmi, hanem valami!!!
Odaérünk és természetesen jó öblős morgásokkal készültem neki. Tudta mi a tünet, nem is nagyon akart ellenkezni, vágta itt, hogy mi a szitu!
Vagyis tán' mégsem. Történt, hogy a nagy sürgés forgásban hirtelen szembe került velem. Belenéztem a szemébe... Amit ott láttam... Ejj...
Persze azért nem vagyok ám én olyan puhácska fából faragva, hogy egy démoni szempár elijesszen mindenféle morgásoktól.
Erre a kis/nagy galád tudjátok mit tesz?Nagy lendülettel fogja és ráugrik a seggemre. Hátulról lefog. Hát de komolyan, hogyan képzeli ez???
Hátulról támadni és lefogni???Hol tanultál ember (khm, eb), Bolíviában, hogy ilyen ronda harcmodort alkalmazol???
Csak fog. Hát higgyetek nekem drága barátaim, én próbáltam, próbáltam szabadulni, de nem tudtam. Erős ez a dalmi nem mondom, de akkor is...
Egyszer csak elenged. Na, kapok az alkalmon, mondom most aztán véged dalmi, lemorgom a fejedről az üstöködet!!!
Ám csalatkoznom kellett, mert valahogy súlytalan lett itten a morgásom. Hogy is van ez?Eddig mindenki teljesen kiivolt, ez meg csak így tűri???
Mi van itt?Ekkorát változik a világ, hogy már egy dalmit sem tudok megfélellíteni???
Huh, komoly gondok vannak, mert valahol mégicsak harci eb volnék, vagy mi a szösz, a dalmi meg legfeljebb 101, de semmi harc.
Értitek Ti ezt drága feleim?
kommentek száma:4tovább
Sziasztok!
Nos drága barátaim,összehozott a sors egy eleddig általam ismeretlen ellenséggel.
Ám,de annál agyafurtabb, alattomosabb ellenséggel.
Tegnap nagy nyugalmamban héderezek nagyszüleimnél, szokásos ejtőzés, néha fincsi falatok, ejtőzés. Kutya jó életem van, halljátok-e!!!
Node... Egyszer csak érzem, hogy valami történik. Valami az alfelem táján. Kellett némi idő a pozíció pontos befogásához, mint a GPS-nek az első indulásnál...
De Mexi megfogta ám a jelet és egyre határozottabban érzem, hogy a pici pocim felől érkeznek a jelzések.
Okos eb lévén éreztem, hogy itten figyelni kell ám, mert valami kis ismeretlen támadó, a hasacskám felől próbál meg támadni.
Sejtéseim beigazolódni látszottak, mert éreztem, hogy egyre közelebb jut a pocimhoz.
Éreztem, itt gyorsan kell cselekeszni, mert a finomabbnál finomabb falatokat el akarja lopni tőlem ez a kis láthatatlan tolvaj.
Viszont egyszer csak beleharapott a hasamba belülről. Innye, ez fájt... Nagyon kis erőszakos behatoló!!!
Oké, visszavonul. Nem, megint, belemar, szinte már csikar...
Huh, itten gyorsan kell nekem mozdulni, mert ez a kis alamuszi-nyuszi behatoló el akarja kummantani a finomságokat a hasamból. Ennek a fele sem tréfa!
Megint, egyre erősebb!!!
Megálljunk már kérem szépen, nem járja, hogy nagy puncsolások árán megszerzett finomságokat, nehogy már egy kis ismeretlen lenyúlja.
Odakapok, de semmi, nem ijesztem el. Megint belekarmol a hasamba, egyre erősebb. S mintha mozgolódni kezdett volna a pocim.
Érzem, neki sem tetszik.
Valamit tennem kellett. Egy kicsit még küzdöttem, de beláttam, otthon nem tudom az ellent legyőzni, siettem apához, hogy gyerünk a szabadba, komoly, belsőséges csata veszi kezdetét.
Apci gyorsan fogta az adást, nem hiába jár a suliba!
Leérünk, odaiszkolok egy zöld területre, no ez már az én pályám. Érzem, nyerésre állok, menekülni akar a gaz. Hát menj csak, távozz belőlem, de Mexi bosszút áll ám!!!Nem menekülsz!
Azzal a lendülettel, nemes egyszerűséggel lefostam! Pici pocim megköszönte, nem csikart tovább. Az ellen pedig odaveszett.
Győzelem!!!
kommentek száma:6tovább
Sziasztok Kedves Barátaim!
Első nekifutásra engedjétek meg nekem, hogy megkésve bár, de törve nem, boldog új évet kívánjak minden kedves blöki.hu-s olvasónak!
No, így az ünnepek folyamán kevés irományt sikerült kiizzadnom, s apa sem segített potyabejegyzésekkel, de új év, új lendület, igyekszem gyakrabban jelentkezni!
Bár a kép teljessé tételéhez hozzátartozik az is, hogy így télvíz idején viszonylag kevés az említésre méltó történés.
Döglés, gyors séták, döglés. Némi játék, döglés... Kaja, döglés... Szóltam is már apcinak, hogy ha lehet, a legközelebbi plasztikai műtétem során legyek maci (egy Kismaci!!!), hogy ilyen időben át tudjam aludni ezt a rettentő időt!
De persze megint kikerülte a választ, mert jött nekem mindenféle kifogással. Nem vagyok elég nagy, nincs elég szőröm, nem tudok brummogni... De itt azért megállnék, mert apci, nem hallotál még morogni engem?Egy medvével is felveszem a versenyt apukám!
Na mindegy, maciként akarok megszületni. Vadon, szabadság, szabad morgás (ez kritikus pont nálam), téli álom... MI kell még?
Nem is olyan jó otthon.
Ha nem veszem a meleget, a finom kaját, a sok szeretetet, a vigyázó kezeket.... Nem is olyan jó otthon. Ha ezeket nem veszem, akkor lennék inkább maci...
MA reggel összefutottunk Oszival. Új év, új időszámítás, új minden. Oszi a régi, nem szeret engem továbbra sem. Ki érti ez?Pedig csak üdvmorgást produkáltam direkt neki, de ezt sem értékelte. Semmi nem jó neki...
Na asszem sarokba is dobom a billentyűzetet, mert megvolt az újabb tevékenységpáros:blogolás, döglés... most jön a döglés fázis.
Legyetek jók, idén gyakrabban fogok jelentkezni!
Puszi mindenkinek, megyek dögleni!
kommentek száma:2tovább
A karácsony másnapja az előzőekkel ellentétben igen nyugodalmasra sikeredett.
Apával átmentünk nagyszülőkhöz, komolyan már többet vagyok ott, mint otthon. Félre ne értsetek, imádok ott lenni, csak mint tényt jegyeztem meg.
Átmentünk, jól bekajáltam megint, mint mindig... áááá, imádom!
Ejtőztem egy jó nagyot.
Utána sipirc haza. De marha hideg volt. Skandallunm tudom, de most én erőltettem a hazasietést, mert nagyon fáztak a kis tappancsaim.
Otthon az este további része is eseménytelenül telt, pihentünk egy jó nagyot apával közösen. Megengedte, hogy melléfeküdjek a kanapéra... Jajj, ha tudnátok mennyire melengette kicsit kutyaszívemet, hogy apához bújva alhatok a szeretet ünnepén!!! 
De ezt csak nektek mondom el. Nehogy már elbízza magát!S külöben is, nem is sejti még a kis buta, hogy mekkora hibát követett el, mert ugye nem gondoljátok, hogy a meghatottságtól elveszítettem ördögien ravasz gondolkodásomat!!!Ezentúl sokkal többet fogok odafeküdni!
Jajj apci, ha tudnád mi vár rád...!!!
Nos barátaim, röveiden ennyi volt a kis karácsonyi szösszenet...
Nem történtek nagy dolgok, de mégis hatalmas dolog szeretetben, békében, nyugalomban tölteni a karácsonyt. Sokkal többet számít, mint mindeféle "nagy" dolog!Ha más nem, hát álljon ez itt tanulságul, hogy nem a dolgok teszik a karácsonyt naggyá, hanem a szeretet az ami a legkisebb dologból is hatalmasat tud varázsolni!
Ha nem is mindig értem az embereket, de ezt megértettem, ill. megéreztem, s ez a kis morgós, szeleburdi, lázadó kis szívemnek nagyon sokat jelentett!
(és még a brit gyereket is kíméltem!)
Remélem kedves barátaim, nektek is hasonlóan szépen, szeretetteljesen telt a karácsony!
Sziasztok!
u.i.: A félreértések elkerülése végett, senkit ne tévesszen meg ez a hirtelen elérzekenyülés, kiheverem...
kommentek száma:1tovább
Természetesen örömmel fogyasztottam el legújabb hódolóm étkét.
Nem emlékeztem meg még nektek egy szintén új jövevényről.
Nem tudom még pontosan fajilag besorolni, nem fértem annyira oda hozzá, de a felhajtásból kiindulva egy új felfedezett faj lehet, mert annyira, de annyira el voltak vele foglalva...
Távolról emberszabásúnak tűnt. Volt lába, keze, feje, de a pontos besorolással még várok, hogy jobban megszemléljem. Legrosszabb esetben megvárom, hogy az akadémia sorolja be, biztos ami tuti...
De megérzésem szerinte embergyerek... Pici még, gondoltam megkímélem a Mexi féle beavatási szertartástól, ráérünk még a fegyelmezéssel!
Itt gondoltam eljött a megérdemelt délutáni szunya ideje. De körbe lesek, minden hely foglalt. Hoppá, hogy is van ez?Erről azért nem volt ám szó a meghívóban... De egye kutya, alszom a földön, toleráns eb vagyok.
Aludnék, aludnék, de ez az angol gyerek, Gyömösz, csak nem akar hagyni. Elkezdi nyalogatni a lábam. "Öcsém ne má... ez olyan nyálas!!!"
Ránézek csúnyán... semmi, csúnyábban, semmi. Legcsúnyábban, semmi. Na jó, látom angliában nem tanítanak illemet, hamarabb szabadulok, ha hagyom. Hagytam, hamarabb szabadultam.
Utána gazdi lelépett valahová. Kicsit rástresszeltem a dologra, de mivel marad itt még elég társaság, látványosan tojtam rá, hogy fádre lelécel. Hátha kicsit a fejéhez kap, hogy ezt velem ne...
De kisvártatva jött, nem kellett sokat várni. Örültem neki, hazaballagtunk.
Illetve csak ballagtunk volna, ha nem most ért volna ide a hurrikán!!!Télen???Olyan hófúvás volt, mint szibériában. Szólok is apcinak:"Papa, nem tudom feltűnt-e, de én nem egy sarki kutya vagyok. Én nem bírom ám jól ezt... "
És csodák csodájára értette, elkezdett sietni hazafelé.
Bár a kételkedés jogát fenntartom, hogy csak azért sietett, mert Ő is nagyon fázott.
Kíváncsi lennék mit tett volna, ha Ő nem...
kommentek száma:0tovább
A szenteste békéjének vonalán tovább gördülve, következzék a 25-e elemzése, ami azért izgalmakban jobban bővelkedett már.
Apával jó későn ébredtünk, hovatovább Ő keltett engem. Hiába, kezd megkopni régi fényem... De tudjátok mit, jól esett sokat pihenni.
Nem sokat tökölünk, apa mondja, hogy megyünk át nagyszülőkhöz. Persze Mexi szájában azonnal megindul a nyálelválasztás, tudom én mi vár rám ott. Igen, minden finomság, mi szem szájnak ingere...
De nem ez szolgálta aznap az izgalmakat. Az izgalmak tárgya nem más, mint Gyömösz. A gazdi húgáéknak a kutyája. Néhány szó Gyömöszről:
- kb. 1.70 magas, majomszármazék és.... ööö, ácsi ez nem az a lap.
"Terike!Rossz papírt hozott be nekem!!! "
Szóval:
kan, kb. 0.50 magas, kb. 35-40 kiló, fehér és barna, bika és farkas keverék angliából. Népszerűbb nevén:Angol Bulldog...
Már az indítása is rossz volt neki. Késett. Apával ott kellett állnunk, vagy két kutyaöltőt, hogy megérkezzen. Hát illik késni egy ismerkedésről???
De csak megjöttek. Persze én készültem válogatott üdvmorgásokkal. Át is adtam neki. De látszólag nem örült, sőt egyenesen nem tetszett neki. Láttam a testbeszédből...
"Állj meg Bull! Ne húzd a szádat, tanulj meg visszaköszönni!"
Ellenben itt rágyüttem, hogy ismerem én már őt valami előző életemből. Gondoltam kíméletes leszek vele, nem villantom meg oroszlánkörmeimet, mégiscsak kari van, vagy mi a szösz...
De STOP!Barátaim, mielőtt azt gondoljátok, hogy fel is adtam, természetesen tévedtek! Párszor azért még helyre raktam a britet, hogy mégis azért érezze a törődést.
No, de jön a kaja... Itt azért pici aggodalom felmerült bennem, mert azért ez mégiscsak vízválasztó és azért a brit csávó egy súlycsoporttal feljebb leledzik, mint én.
De láss csodát, mégis ért valamit, hogy helyre raktam, nem volt gubanc. Sőőőt, annyira jól sikerült a helyre rakás, hogy még át is csúsztatta kajája egy részét nekem. Tudja mi a dörgés, tisztára, mint a sitten...
Foly. köv.
kommentek száma:0tovább
Sziasztok kedves állatbarátaim!
Meglepő módon, s a címből is ítélhetően, természetesen a karácsonyról lesz szó...
Sietve szögezném le, hogy itt megint előjött a Mexi nem érti az embereket szindróma. Szenteste, ill még csak Szentdélután...
Jön gazdi és nagymami. Cipelnek valamit. Nocsak, érdekesség... Mexi persze odacsörtet, nehogy már ne tudjam mivel állítanak be. Egy fa, egy fenyő. Luc, ha szimatom nem csal... Picea abies, csak hogy villogtassam határtalan tudásom...
Kérdőn nézek rájuk, és ezt így hogy?Semmi válasz... Helló, ősök, ez itt mi?Semmi... Hát velem nem lehet ám ki... izélni. Jól körbeszimatolom ismét. Fenyő, Luc. De miért hozzák ezt ide?
Beviszik a nagyszobába, felállítják. Itt kiszúrtam, hogy kicsit közel került a fekhelyemhez, heves rohangálással igyekeztem jelezni, hogy, eddig és ne tovább, Mexinek el ne vegyétek a helyét!!!
Oké, értették, nem vették el. Bár veszélyesen közel került a fekhelyemhez, nem tartom kizártnak, hogy lesz még összetűzésünk a fenyővel, hogy ki hol aludjon, de mégis csak én vagyok itthon...
Nem értem az embereket. Persze, oké, szép egy fenyő, meg minden, de minek hozzák ide be? Még le találom pislantani...
De ami utána jött. Nekiálltak mindeféle csillogó, világító izéket aggatni szerencsétlen fára. Kérdem én, miért?Persze válasz nincs. Valami olyan hablaty hangzott el, hogy karácsonyfa. Most karácsony, vagy fa???
Ki érti ezt... Én a természetesség híve vagyok ugye, mint eb. Nem értem minek szegény fára ilyeneket tenni? Elcsúfítják szegényt...
De ha már így alakult, gondoltam megnézem közelről milyen így a fa. Díszes, állapítom meg egyszerűen. Kicsit közeledek, óvatosan, de megszúr... "Innye Te fa! És ezt így hogyan...?Mit szúrkálódsz itten?" Ezzel még azt a kis esélyét is eljátszotta, hogy megtiszteltetésképp lepislantsam. "Ennyit rólad Fa!"
A szenteste tovább része nagyszülőnél telt. Jól belakmároztam minden jóval... Ez a része tetszett a legjobban.
Folyt. köv.
kommentek száma:0tovább
Sziasztok!
Így egy nappal karácsony előtt gondoltam feldobom egy csöppet a reggeli sétánkat apával. Nagy volt a várakozásom, hogy sok ebtársal futunk össze, s várakozásaimat nem is követte csalódás. Sok ebbel futottunk össze.
Gondoltam olyan Mexisen feldobom a találkozásokat, s minden ebet jól megmorgok. Neki is kezdtem az összes ebbel. De tudjátok, nem értem... Nem igazán zavarta őket...
A végén már azon kaptam magam, hogy morgolódok ott magamban, már rám sem hederítenek az ebtársak. Sőt, a gazdák is csak kérdezték, hogy mit morgok?
"Há' nem tűnt fel nektek, kétlábúaknak, hogy én itten most komoly kari morgást igyekszem kivitelezni?"
De ezeknek nem tűnt fel... Biztos már telenyomták magukat minden széppel és jóval. Ám fura, mert nekem eddig semmi nem esett le az asztalról karácsonyra való tekintettel. Asszem apát némi megrovásban kell részesítsem, mert az mégsem járja, hogy Mexi kimarad a jóbol, ugye.
Folytattam üdvmorgásomat. Lassan nekem is feltűnt, hogy már pisilés közben is morgok. Ácsi, ácsi, hát hülye vagyok én, hogy morgok még pisilés közben is?De jött a felmentősereg egy vizsla személyében.
No, gyorsan odatekerek, végre egy morognivaló eb, hátha ő értékeli. Itt ismét kisebb hiba csúszott a számításomba, ugyanis ez a vizsla itten játszani akart... "Drága felem, vizsla. Oké, hogy játékos eb vagyok, persze, de nem esik le néked, hogy itten most morgónapom van? Ilyenkor ne gyere nekem játékkal!"
Odaér, játszik... ELÉG vizsla!Morgás van!!! És azzal a lendülettel lemorogtam a haját. Pontosabban csak morogtam volna, de ez a kis galád rámacsarkodik!!! "Héjj TE!Neked nem mondták otthon, hogy ma itt én morgok?" Nem mondták neki. Hanyagság, nem tudta mik a szabályok. Nekem ugrik... Picit betojtam, mert kemény eb vagyok, de ez úgy csattogtatta a fogait... Nem tudta, hogy itt most én morgok. Ilyet...
21. század és nem terjed az infó??? Nem értem ezt a világot. Inkább menjünk haza apci!
kommentek száma:2tovább
Sziasztok kedves barátaim!
Nos, először is elnézéseteket kell kérjem, mert igen sokáig várattalak titeket a következő bejegyzéssel, de Mexi újra itt és a blogfolyam folytatódni látszik.
Rögtön mondanám is, hogy hóóóó van odakint. Oké persze, tudom, már egy ideje van, de nem tudok betelni vele. Ahogy kiérünk, első dolgom, hogy a fejem búbjáig beletúrok. Ejj, imádom... Apa kevésbé, de ugye magunk között szólva ez legyen az Ő baja!
Node, mint kutya életem során megtanultam (jó, nem túl hosszú még...), hogy az örömbe szügségképpen mindig vegyül némi üröm is. (no nem a város... )
Ez a hó fura szerzet, mert addig szép és jó, míg a füvön sétálok. Szép fehér, puha, kellemesen hűűűs. Kis tappancsom imád rajta tipegni. No, de ahol nem fűre esik... ott teljesen megbolondul. Épp lejöttem a fűről, mikor is látom, hogy az útra esett hó, pici, fekete szemcsés. No, mondom kiütéses a hó, ha nem fűre esik, de istenem, én is jobb szeretem a füvet, mint a kemény aszfaltot.
De... ezek a kis kiütései a hónak folyton megcsípnek. Nem is értem, ezek engem nem csípnek.
Persze, hogy nem szeret az úton feküdni, de miért kell Mexit megcsípni? És mindenhol, ahol útra esett. Kiütéses a hó és engem megcsíp.
Csak kapkodom érzékeny kis mancsomat, sietek vissza a füre esett hóra, Ő barátságosabb.
Pedig én jó eb vagyok, próbáltam az úton fekvő hóba is barátságosan beletúrni, mintegy ismerkedvén, de Ő nem viszonozta közeledésem. Ekkor is megcsípett.
No gondoltam, akkor nem barátkozok az úton fekvő hóval, irány vissza a fűves hó!
És ott megint kedvesen, puhán, hűsen fogad. Ez a tuti nekem!
A útra esett hó meg így járt, Mexi többé nem barátkozik az úti hóval, csakis a füves hóval!
Apát is interjúvoltam, ugyan bökje már ki, miért nem szeret az úti hó engem. Valamit elkezdett magyarázni csúszásgátlásról, balesetmegelőzésről, szórásról, de nem fogtam. Lehet, hogy eljár a ugatsuliba, de rettenetes dialektust használ, nagyon nehezen értem.
Nehéz vele, na!
kommentek száma:1tovább
Kedves Barátaim!
Szörnyű napom volt tegnap. Ritkán gondolom így, mert öröm az élet egy olyan széplelkű ebnek, mint amilyen én vagyok, de most mégis kénytelen vagyok azt mondani, hogy rettenetes napom volt. És itt most a séták viszontagságai miatt értem.
Ne értsetek félre, semmi rémeset nem esett, de a természet kibabrált Mexivel. Már fent gyanúsnak kellett volna lennie a dolognak, mert kukkoltam reggel ki az ablakon. Látom a fák dőlnek jobbra, dőlnek balra... Hejj mondom, be jól érzitek magatokat fák! Sietve kivertem apát az ágyból, mondom neki:"Ugrás papa, még a fák is táncot járnak!"
Kivételesen gyorsan felkelt, meg is dícsértem jól, ha lett volna nálam jutifalat, adtam volna neki...
Lemegyünk, ki a kapun... Erre jön a fekete leves, az eszmélés, a ráébredés, a döbbenet... nem találok rá szavakat, mint azt látjátok.
Fák táncolnak mi???Én ki naív... Tudjátok mi fogadott?Orkán, egy eszeveszett "szélvihar, ami támad utánunk"...
Gyorsan felveszem a szemkontaktust apával (ilyenkor persze azonnal megy, nem úgy, ha Ő akarja!) , apuciiiii, tégy valamit, fázik a budusom....
De csak nézett. Itt kicsit felkaptam a vizet, persze nem a földről, mert oda már odafagyott, hanem az agyvizet. (igeeen, nekem olyan is vaaaan) , hogy nem akar tenni semmit. "Öreg, neked könnyű, kabát, kapucni, szemüveg... vagyis az nem. Jó, hogy nem fázol, de én!!! Itt állok Ádámkosztümben, befagy a valagam"
Nem tesz semmit... Ilyet... Így nem jó sétálni...
Ne értsetek félre, szeretem a szelet, hozza a jobbnál jobb szimatokat. Imádok beleállni, feltartom a fejem, s jönnek a szagok, mennem sem kell. De ez... Ez milyen már...
A nap további része elmegy kategória, leszámítva, hogy otthon a bejárati ajtó szélén egész este fütyülést hallottam. No, kétszer be is ugrottam, odasöpörtem, hogy füttyszó, de nem volt ott senki. Harmadszorra nem mentem már oda...
Velem nem fogtok szórakozni, nem megyek, ne is fütyüljetek!!!
kommentek száma:3tovább
Kedves Barátaim!
Tegnap este történt, hogy fádre lelépett. No, de ilyet, komolyan, gyalázat. Sötétedik, kint hideg van, "sűrűn hull a fehér hó" és apa itt hagy. Gagyarászott valamit, hogy nem sok idő, siet haza, meg hoz valakit... "jó öreg, nekem ne! én is ebből élek!" szelíden jeleztem neki, hogy nem kell a rizsa, egyedül hagysz, pont. Így is lett... a francba.
Nem telt beléje néhány óra, kulcscsörgés... No, végre, apci itthon. Nyílik az ajtó, de ketten voltak. Egy nőszemély volt a társasága. Nos, ebből kiindulva, midőn én társas kutty vagyok, nagy sietve megörömködtem a nőszemélyt, hadd tudja milyen az igazi pasi... Gondoltam állítok papinak némi konkurenciát, ne higgye már, hogy macsóMexi csak úgy hagyja, hogy mindenféle nőszemélyekkel mászkáljon haza és őt kihagyják a jóból... Neem, nem olyan családban neveltek engem.
Rögtön következett a séta. És képzeljétek. A NŐ nem tudott ellenállni delejes csábításomnak. Ő vette kezébe a pórázt. No apci, ennyi, figyelj és tanulj! Így kell ezt csinálni. Épp hogy megszaglásztam, máris Ő sétáltatott.
De ne higgyétek kedveseim, hogy csalatkoznotok kell Mexi vehemenciájában, mert az addig tiszta, hogy bókolok, meg nyomulok, de a kiscsajnak is meg kell mutatni Mexi karakterét....
A kiscsaj, bár készült, nem tudta még milyen macsóMexivel sétálni. Nos mit mondjak barátaim, adtam neki egy kis ízelítőt:
Ki az ajtón, pórázhúzás, jobbra-balra rohangálás... Bevetettem a fél repertoárt.
No, de. Itten elveszítettem a dolgok értésének képességét, mivel ez a HÖLGY (kénytelen így nevezem) nem volt egy szívbajos. Rögvest rövidre vettte a pórázt, keményen megfogott: "Ejj, anyjuk, erről nem volt szó!!! Nem érted, hogy itten most én irányítok???" Mondanom sem kell, nem értette. Ilyet... Ő sem jár a nyelvsuliba!
Beláttam, apát legalább már tudom kezelni, de ez a démoni nőszemély... Nehogy már itten korlátozzon, ez nem járja így. Tennem kellett valamit, de keményen. Tettem is:
"APA!!! SEGÍTS!!!! "
kommentek száma:2tovább
Drága barátaim!
Nos, komoly gondok vannak itten. Én nem tudom mi törpént itt néhány nap alatt, de a szép hóból nem is tudom mi lett.
Megyünk sétálni apával, kiérünk a ház alól... Nekiindulok jó szokásomhoz híven, hogy nagy rántásokkal ösztökéljem fatert a gyors sétára, mert kell ám a rohanás, hisz annyi, de annyi lepisilnivaló van, hogy így is szűkös az időkeret. "gyere Fater, tipli, hát ne tökörésszünk már!" Neki is rugaszkodom, de itt történt valami. Történetesen orra buktam. Nocsak, négy lába van, mégis orra esik, mi az?Hát Mexi!!!
Analizálom a helyzetet, hogy ilyen mégis hogyan történhetett. Hosszasan törtem a fejem, de mint művelt eb, természetesen rájöttem. Ez itten kérem jég. JÉÉÉÉG!Azt a ráfagyott mindenit neki!Hát mégis hogy a jó fenébe gondolja itt mindenféle folyadék, hogy idefagy nekem???Skandallum!
És ebben a pillanatban realizálódott a kép, hogy itt nem lesz eszétveszetett pórázrángatás. Próbáltam feleim, ne higgyétek, hogy nem, de akárhogyan tekertem, nem tudtam mit tenni, kipörgött a futómű. S mivel nem egy fullextrás eb vagyok, ezért kipörgésgátlót sem szereltek még belém. Nem Forma-1 ez kérem, távol a csúcstechnika.
És itt jött mégegy sokk. Mégpedig, nem elég ennek a kis galád jégnek, hogy csúszik, mint a frissen felkent bowlingpálya, neeem. Ennek a kis szenáynak még élesnek is kell lennie. Komolyan mondom, a természet összeesküdött Mexi ellen. Nem elég, hogy húzni nem tudok, még vágja is a lábamat a jég.
Gondolhatjátok, nem volt egy élvezetes séta. El voltam keseredve, nem ehhez vagyok ám szokva. Tiszta piros lett a kis tappancsom, kikezdte a jég...
Írtam is már egy petíciót a Kutyák a Természet Viszontagságai Ellen (KaTVE)egyesületnek, hogy tegyenek valamit, mert mégsem járja, hogy ez a sunyi kis természet ennyi kutyának rontsa el a séta közbeni szórakozását. Ez ellen fel kell lépnünk testvéreim!
Egységben az erő, nem fog ki rajtunk a természet!
kommentek száma:0tovább
Ma reggel történt némi gond.
Faterral lelkesen sétálunk, én, mint jó kutya túrom a havat nagy serényen. Egy csepp hiba csúszott a gépezetbe, mert a túrkálás eredménye:némi szoáré került az orromra!Értitek szoáré! Komolyan mondom, nem értem. A kis gonosz szoáré megbújt a hó alatt, csak rám várva, hogy egy hirtelen túrástól vezérelve az orromra toccsanjon.
Fújjj azt a leborult, havannai szivar végit neki, lesből támadó szoáré! Erre nem készültem fel, legalább annyira nem, mint a Pirosszkában a kecske a lavinára:
A szoáré az orromon, s én nem készültem fel,
Bár vadbikaként fújtatok, a hányinger fog el.
Ez iszonyú, ez túl büdös, hát prüszkölök nagyon,
De megment tán a dalom, hát bőszen dúdolom!
De nem mentett meg, ott ragadt. Apa letörölte... Huh fárde, köszcsi, már majdnem... Szóval majdnem.
Továbbhaladva találkoztunk Maszattal, az 5 hónapos goldie-val és Oszkárral, a törpe tacskóval. No, ez volt itten a probléma. Maszat őrült farokcsóválás mellett örült nekem, hát Oszkár kevésbé. Viszonyunk sosem volt felhőtlen, de amit ma tett!!!
A kis... izé... Nekemugrott. Oké, ez még szokásos eljárásnak is mondható lenne, de addig hepciáskodott, hogy belecsípett győnyörű pofimba jobb oldalt. "Asztalabaszta Oszi, há' emmeg mi volt?" Elöntötte agyamat a kutyadrenalin. Há' mondom, most odacsapok, mert még undokság OK, hepciáskodásOK, nekemugrás OK, de hogy belém is csípjen... No az már nagyon nem OK. Pláne, hogy most gyógyult meg Bambi sérülésem, erre megint.
Szerencséje volt a kis hasoncsúszónak, hogy jó passzban voltam. Nem mentem bele, mert okos ebnek neveltek, ha megdobnak Oszival, visszadobom mosollyal!
Nem szóltam egy szót sem, apa meg is dícsért, hogy milyen jó kutya vagyok, nem balhéztam.
Hazaérve apának elmagyaráztam, hogy oké, hogy én jó kutya vagyok, de basszus fádre, az én pofim vérzik és különben is, hogy jön ez a harci kutya imidzsemhez???Még elterjed, oszt' lenéznek!Ez nem járja...!
De ne féljetek tesókáim, legközelebb Oszi nevelés lesz!
kommentek száma:1tovább
Sziasztok!
Jajj srácok, a tegnap estém nagy élmény volt. Apa sietett haza hozzám... "szia Mexi, látod, hogy siettem?" erre én:"Még szép apci, ezt várja a szakvezetés."
Mentünk sétálni. Kiértünk a ház alól, szembe rohan egy mini yorkie. Édes volt... A kis drága gyorsan eldobta magát nekem a jó latyakos földre. Húúú, a gazdija nagyon nem örült neki, sípolt, mint egy gőzmozdony, mert ruha volt a yorkie-n. De így megy ez.... Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de aranyos volt.
Sétáltunk apával tovább. Imádom a havat, túrtam is, mint egy vaddisznó a makkért, a szemöldökömig havas (nem Henrik)lettem. Apa aranyosan mosolygott. Imádom a havat...
Már épp hazafelé tartottunk, amikor láttam a távolban két ebet. Nosza, sürgettem apát, söpörjünk mán' oda, játék van kinézőben!
Közelebb érve látom, ezek haverok. Füge, a nagy haver, és Samu a rivális beagle. Odasiettem, gyorsan jeleztem, hogy itt vagyok amit Füge kitörő örömmel konstatált, Samu már kevésbé. Sokszor rámripakodott, de én fölényesen csak elhúztam magam, jelezvén, hogy nem kívánom felvenni a kutyalábtyűt! Nem tartott soká, megbékéltünk és egy nagyot játszottunk hárman a hóban!
Nagyon élveztem, mert a mai este is a jobbak közé tartozik, sok séta, haverok, játék, hó... mi kell még? Ugye semmi...
Hazaérve, jól eső fáradtság mellett gyorsan betömtem a hamit, s kellemesen elpilledve tértem nyugovóra, remélve, hogy a reggel is hasonlóan élménydús lesz!
kommentek száma:0tovább
A történet friss, néhány órás.
A reggeli séta közben esett meg a következő történet.
Sétálunk apával nagy nyugalmunkba, ill. még csak most kezdjük. Picit hüvi van, meg szálingózik a hó... Nem baj, imádom a havat, mint tudjátok.
Sétálunk, sétálunk (neeem, nem csücsülönk le egy dombra), egyszer csak feltűnik a távolban egy nagy fehér paca. No, ez meg itten micsoda? Nehéz volt megkülönböztetni a hóemberektől, jószerivel csak a mozgása volt mi különbséget tett.
De realizáltam, kutya. Nagy kutya.
Kicsit közelebb sietve megláttam, nagy, fehér angol bulldog. Orlandó, kiáltottam. Erre szólt egy hang:"nem kistáska, nem. én Lucifer vagyok."
Mi a lóf...?Itt az ördög?Körbepislogok, de sehol nem látom. No, mondom haluztam. "héjj fádre, jó volt a cucc!"
Ráeszmélek, hogy nincs itt ördög, nem jött el a földi kutyapokol, csak a nagy kutya ugatott. Orlandó tesója, Lucifer.
- Ácsi öcsi, minek is neveztél?Kistáskának Teee?Hófehérke, mit ugatol itt nekem?
- Úgy biz' kisöreg, kistáskának, tudd hol a helyed!
- Nem eszik azt olyan forrón apuskám, nézzél már rám! Harci eb vagyok!
- Ugyan gizda, ki vagy Te itt?Kétszer akkora vagyok, mint Te.
- Izomagy, eszed hol van?Gyúrással nem osztottak?Egy kör alatt kettőt verek rád!
- Viccelsz kiscsávó? Mancsom akkora, mint egy szívlapát, sokat morogsz lecsaplak.
- Ejnye apóka, meg sem tudod emelni!
- No haladj tovább öcsém, mielőtt berágok!
Mentünk...
Apáék csak annyit láttak, mi fej fej mellett szembenállva,
Szemtől Szemben morgunk, mint kutya a kutyára.
Fiatal az öregnek, öreg a fiatalnak,
Így volt ez mindig, mióta kutyák vannak.
Dominancia ez, mit gyakorlunk egymáson,
Kan a kanon, gyengék a lányon.
Nem balhé ez, csupán verbális ütközet,
Mióta világ a világ, kutyák közt így megy ez!
Itt a vége, fuss el véle, elfutunk hát mi is,
Lucifernek üzenem, találkozunk még mi is!
Nem lesz más feleim, csak verbális ütközet,
Mióta világ a világ, kutyák közt így megy ez.
kommentek száma:3tovább
Odaérünk, s mit látok... Samu az. Ejj. Samu. Az korombelil beagle srác.
Nem tudjátok még, de mi Samuval, papíron nem nagyon szeretjük egymást. S emígyen készültem már a találkára.
Mondjuk apáékat sem értem, minek kell nekünk odamenni, ha nem bírjuk egymást.
No, de ha már itt vagyunk... Mexi mindig kapható egy kis morgásra, balhéra... Nem is voltam rest sokat váratni az egybegyűlteket, rögtön neki is kezdtem. De a kis izé Samu felvette a kesztyűt. "mi a tünet ecsém? Értem, hogy tél van itten, meg hó, s minden jó, de ne izéjjé má velem! "
De Samu tartja magát. Itt már éreztem, hogy komolyan kell vennem a dolgokat, mert apáék kedélyesen elbeszélgetnek, s nekem már megint egyedül kell megoldanom a dolgokat. Csak tudnám, hogy akkor apát minek tartom... nem értem.
És mi történik???Samu rámozdul Majára. A csajra akire hajtottam... Rámozdul a galád!Na ez már kiverte nálam is a... biztosítékot (fujj, mire gondoltál???) . Odacsörtetek: "hátrébb az agarakkal szépöcsém, nem eszik ám ezt olyan forrón" Samu nem tágít. Játszik vele. Maja élvezi.
No, itt sebtiben át kellett értékelnem a hozzáállásom, mert ez így nem nyerő. Majának nem a macsók jönnek be. És mint tudjuk Mexi macsó. MacsóMexi. De ez itten nem nyerő. Domináns énemet kicsit háttérbe szorítva gondoltam bekapcsolódom a játékba, hátha így.
Itt ismét egy nem várt furdulat következett, ugyanis egy hatalmas játék kerekedett hármunk között. Maja, Samu, én. Samuval egész jól összebarátkoztunk. (feleim, félre ne értsetek, a komoly dolgokat lerendezzük majd, de nem egy hölgy előtt)
Szakadó, mély hó, Maja, Samu, Mexi, játék... Hát komolyan, kell ennél több egy békés vasárnap délutánra?Na ugye kedveseim, hogy nem.
Jól elfáradtam, hazaballagtunk apával a meleg odúba, s azzal a tudattal tértem este nyugovóra, hogy ez egy jó nap volt, soha rosszabbat. S közben Majára gondoltam remélve, hogy tudunk még négyszemközt találkozni!
Drukkoljatok!
kommentek száma:2tovább
Sziasztok!
Kicsit megcsúsztam itten a blogírással, mert... Hát nézzetek ki, hóóóóóó! Imádom a havat, s ebből kifolyólag nem volt időm blogolni itten, pedig nagyon szeretlek Titeket!
Vasárnap történt, hogy otthon punnyadtunk apával. Hideg is van, szottyadt idő is van, jó is az otthon melege, mind a kettőnknek. Azért ne aggódjatok, nem hagyom apának, hogy túlmelegedjen!
Este nézelődök ki az ablakon, s valami fehér izé esik. Nézek, mint kutya az ablakon ki, s kérdően apára, ez mi a szösz?Erre:" ...tudod, a pihécske, ami pl. a takarón, a párnán..."Mondom neki, apa neee, én is ebből élek, a frankót mondd az ebednek!Erre: "hóóóó"
Na mondom már megint a kicsit bogarakat dobják a hálóba, de apa gyorsan mondja:"nem óóóó, hanem hóóóó" nagy különbség.
No, csak leesik lassan, jééé, azt én szeresem! Már kapom is magam, apci, apci, menjünk leeee, légysziiii, légysziiii!!!!
Nagyon, nagyon cukorfalat tudok lenni ilyenkor, be is vetettem legszebb bazsajgásom és lássatok csodát, bejött, indultunk le!
Oh, legjobb éljen, éljen, havas séta!!!
Hogy ma minden jó dolog összejön, mi sem példázza jobban, mint az, hogy összefutottunk Majával, az öt hónapos keverék lánykával. Jajj, imádom, olyan aranyos!
Jó nagyot rohangáltunk együtt a hóban, de nagyon gyors volt a dárga, alig bírtam befogni.
Node, s itt jön a filmes fordulat. Mielőtt rátértem volna a Mexi féle, ellenállhatatlan udvarlásnak, feltűnt a látóhatáron egy kan. Értitek, egy kan a távolban megzavarja önfeledt játékunkat, amiből még bármi lehetett volna, hisz hosszú az este. De nem. Neki fel kell tűnnie... Nem hiszem el.
És mindennek tetejében, apáék arra indulnak... Húzom, rángatom a pórázt, hogy faterka, ne arra nyomuljunk mán', há' kell nekem egy rivális???Na ugye. De csak megyünk. Ilyen nincsen... Ááááálj!!!! Semmi. Na oké, ha Ti így... akkor én is. Készültem már a lelki terrorra, hogy az idegent jól leoltom, ne már, hogy udvarlás előtt elhappolja a csajszit!!!
Foly. köv.
kommentek száma:1tovább
Drága (állat)barátaim!
A tegnapi stresszes estém után, ma reggel ismét visszavettem a reggeli ébresztés kezdeményezését és én keltettem apát. Bár némileg mellényúlhattam, mert igen jajveszékelve kelt fel. Lehet köze van ahhoz, hogy ráugrottam az ágyban, se ugye nem vagyok már egy balerina súlyú blöki, sőt mondhatom, hogy lassan igazi harci eb súlyba jutok. Viszont, ha nem csalnak az érzékeim (jelzem, nem szoktak), akkor a nemesebbik felére sikerült ráguranom, s imígyen érthető apa jajveszékelése. No nem baj, legalább gyorsan kipattant.
Viszont kicsit érteltlenül állok az elmúlt napok eseményei, ill. eseménytelenségei előtt. Eddig ugye, kaland, udvarlás, játék váltogatták egymást, de néhány napja semmi. Se új barátok, se csajok, se játék... Nem értem. Elkiabáltam a jó szériámat na, most böjti van...
De azért történt ma reggel is érdekesség. A fentebb vázol ébresztési procedúra után, irány a séta. Láttam, szép az idő, ez kell Mexinek.
Szokásos úton battyogunk, de látom, hogy a domboknál valami változott. Nagy, magas karók meredeznek az égre. "Asztalabaszta", gondoltam, kétszer annyi lepislantanivaló, mint eddig, ejj, ez a tuti nekem. Gyorsan belefekszem a hámba, ösztökélve fatert, hogy nyomuljunk, mert meg kell jelöljem az új cuccokat. De nem siet. Ejj apa, nem értesz meg. Legközelebb elektromos ösztökét fogok alkalmazni, hát az mégsem járja, hogy holmi jött-ment ebek előbb pislantsák le az új karókat és apa meg itt tökörészik! De persze Mexi mindig győz, odaértünk, látom, hogy még rengeteg új karó van, s mellé egy kisebb, vékonyabb karó van kötve. Hejj, csattantam fel, ezek cserjék! Kölyök fák és ha megnőnek, nagy fák lesznek sokkal több pisilhető felülettel!
Rohangáltam az új fák között, mint a mérgezett egér, alig győztem pisivel! Mindegyiknek hagytam kicsit, ki ne maradjon akár egy is! Jól megöntöztem mind, "nőjetek cserjécskék, nőjetek jó nagyra!"
(Más kérdés, hogy a végére teljesen dehidratálódtam! Otthon megittam fél liter vizet!)
kommentek száma:0tovább
Mi tagadás, rendesen telekakkantottam a gatyát. Rögtön eszembe jutott, hogy hallgatnom kell, mert felhasználják ellenem. Valamit telefonálni is akarok, szólnom kell az ügyvédemnek, hogy Mexi bevarrták a kóterbe.
De sehol egy telefon.
Itt már kicsit tényleg megijedtem, mert ez nem a szokványos eljárás, még tán' terroristák kezébe kerültem, akik váltságdíj fejében nem robbantanak fel.
Gyorsan végighesszöltem magam, hogy nincs-e rámerősítve robbanószerkezet, de azt nem találtam.
Ezen a ponton már reméltem, hogy csak lesitteltek...
Gondoltam megnyugszom, mert lassan kezdődik a jó zsaru, rossz zsaru játék. Addig is odamentem a tükör elé és jól belegrimaszoltam, mert tudom, hogy mögötte mindig lesnek. Hehe, jól megmutattam nekik mindenemet ami gusztustalan. Megtanulják egy életre, hogy nem lehet Mexit csak úgy, következmények nélkül sittre vágni...
Egyszer csak kulcs csörgés. Már találgatok, hogy a jó, vagy a rossz zsaru kezd. Általában a rossz szokott, hogy a jó még jobbnak hasson.
Kaján vigyorral a pofámon várom, hogy nyíljon az ajtó. Várakozásom nem is volt hiábavaló, nyílt az ajtó, de...
De számításaimmal ellentétben apa és nagyfaterék voltak. Lányos zavaromban nem is tudtam hirtelen kihez szaladjak... Huh, ezt is megúsztam, mégsem találtak meg, mégsem kaptak el. Örömködtem, mint a frissen szabadult sittes, szinte dalra is fakadtam! Bár ezt nem biztos, hogy sokan értékelték volna, még tényleg elvisz az erkölcsrendészet. Gondoltam nem kísértem tovább sorsomat, a dal elmaradt. No majd a Megasztár 6-ban.
Mutattam nekik, hogy milyen ügyi kutyi voltam, majdnem sikerült kiásnom magam az ajtón át, már a fehér réteget le is szedtem , nézzétek, itt vannak a maradványai. De várakozásaimmal ellentétben nem örültek, s meg sem dícsértek. Nagymutertól csak azt hallom:"a tapéta, a tapéta". Mit izélsz nagymádre, az a falon van, ahhoz nem nyúltam, annyi eszem nekem is van, hogy falon át nem megy...
Apa annyit jegyzett meg halkan:"Az ajtón is VOLT!"
kommentek száma:1tovább
Kedveskéim!
Tegnap este egy kisebb probléma merült fel. Történt, hogy nagyszülőknél hédereztem egész nap. Gondolom tudjátok, imádok ott henyélgetni, fini csemegék, nagymuter folyton babusgat! Király élet....
Azonban egy szokatlan, sőt egyenesen ijedségre okot adó esemény történt este. Nagyiék hipp-hopp leléptek, engem meg otthagytak. "Mi a tünet? És ezt így hogy?" kérdem én... Azé' ezt nem kellene grandik!!!De csak lelépnek. Ilyet... még nem tapasztaltam. Itt hagynak.
De sebaj, gondoltam, nemsokára jön fater, majd megrendszabályozza őket, hogy ilyet nem csinálunk. Velem nem fognak itten szórakozni, beköpöm ám őket apának, lesz itten ne mulass, ha hazaérnek!
Kisvártatva csöng a csengő! Na végre, itt van apa. Usgyi az ajtóhoz, "nyílj már ki, na gyerünk, nyílj már!", de nem nyílik. Hallom apa hangját... Beszél... De az ajtó csak nem nyílik. Mi van itt, az égiek összeesküdtek Mexi ellen???
Még mindig nem nyílik ez a... ajtó. Na ne, csak nem gondolják a kétlábúak, hogy egy ilyen ajtó majd utamba áll, elválasztja tőlem apát? Engem sem ejtettek ám a fejemre régen, vagy csak nem emlékszem, de most is, mint mindig, saját kezembe kell vegyem az irányítást. Velem nem szórakoznak. Majd én ások egy alagutat az ajtó alá. El is kezdtem lelkesen kaparni az ajtót. Tegyük gyorsan hozzá, hogy nem volt eredménytelen, ugyanis az egyik, fehér réteget sikerül gyorsan le is szednem. Alatta már barna volt, no végre, itt a föld, ássunk tovább.
Ezzel kicsit meggyűlt a bajom, mert bár nem tudom mi történt ezzel a földdel, kiszáradt vagy mi, de nagyon kemény volt. Szinte nem is tudtam ásni. Hát mi van itt kérem szépen???Gondoltam a fehéret azért csak tovább szedem, hátha elgyengül a barna alatta, de semmi. Kemény. Majd beletörik a mancsom.
Úristen, tudtam!!!Lesitteltek. Tudtam, barátaim, már régebben is megírtam nektek, hogy fosok a kutyapolice-tól, erre tessék, megtaláltak. Nem tudom hogy, de megtaláltak. Rámrohad a műanyag lakat!
Folyt. köv.
kommentek száma:1tovább
Sziasztok!
Drága barátaim, sajnos ma nem tudok nagy kalandokról beszámolni néktek, lévén tegnap este, ill. ma reggel semmi izgalmas nem törpént velem. Kezdődött azzal, hogy apa hazaért este. Persze izgalom, séta, ilyenek. Csakhogy a séta során nem futottunk bele egy ebtársba se. Nem is sétáltunk nagyon sokat, mert hideg volt, nem is bántam. Úgy fújt a szél, hogy....
Hazaértünk. Mondjuk fura volt, hogy apa sietve vetkőzik, nyitja a hűtőt, kivesz valamit, rohan a szobába. "Papa! Hova, hova? Hisz semmi nincsen a szobába amiért iszkolni kellene!!! " De csak nyomul tovább. Oké, ha neki ez bejön, én gyorsan befészkeltem magam a fotelba, alvásra készülve.
No de! Már épp kezdtem elmerülni álmaim tengerében, mire apa elkezd ordítani, hogy "óóóóóóóó"!Felriadtam, hoppá, ennek a fele sem tréfa, gáz van apával! Kipattantam, odasiettem hozzá, hogy:"mi van apci, akarsz beszélni róla?", de csak ölelgetett. Ezzel mi van??? Visszafekszem... Kisvártatva, ismét:"óóóóóóó" Na mi van már megint???Oda hozzá, örömködik, semmi...Én meg pillázok rá bután, hogy: "má' megin mi a gyík van fádre, mit ordibálsz?" Semmi.
Ránézek a tévére (merthogy már tudom mi az!) , zöld paca, fehér és fekete bogarak rohangálnak. Mit élvez ezen fater???Óóóóóóó, már megint!Idegroncs leszek... Látom, hogy akkor örül, mikor egy kis fehér bogár beakad egy nagy hálóba. Nézek rá bután: "papi, minek örülsz annyira, ez mindennapos?" Még egy bogár akadt a hálóba, megint óóóóóóóó! Hát komolyan... "Papsi, nooooomális?"
Ismét rájöttem, hogy nem értem a kétlábúakat. Az odáig rendben van, hogy nézi ahogy a bogarak rohangálnak a réten (bár ez is beteg kissé, ha belegondolunk), de hogy miért kell ennyire örülni amikor egy bogár a hálóba akad???Nem is szólva arról, hogy mindig a legkisebbet lökik a hálóba a nagyok... Szegény. Apa meg örül neki. Hát van neki szíve?A végén már nézni sem bírtam, inkább aludtam.
u.i.: Ajax - Real 0:4!!! --->
kommentek száma:0tovább
Jó napot kívánok!
Hogy őszinte legyek, komoly problémákat kezdek felfedezni magamon. MInt említettem nem rég, múltkor apa keltett engem, holott ez nem volt eleddig jellemző!
No, de hogy ma reggel is megessen ez a szégyen... Komolyan nem értem. Ma reggel is arra eszméltem, hogy az igazak álmából, apa meleg keze ébreszt. Persze ez jó is, de azért gyorsan jeleztem neki, hogy: "apci, az oké, hogy jól esik ez a finom ébresztés, de én egyébként egy harci eb vagyok, hovatovább fickó is és nagyon nem járja, hogy itt simizel, mint egy lányt!" Erre simiz tovább. No, mondom ennek a fele sem tréfa, itt komoly ébresztési manőverbe kezdett apa, ráadásul kicsit már feszengtem, mint pasi.
Gyorsan felébredtem, mert gondoltam, "...eddig és ne tovább", mert még... szóval még. Kipattantam az ágyból, mert én kemény harci eb vagyok, ne simizzen már itten fater, mert még félre értem!
Azt hiszem be kell szerezzek egy ébresztő órát, mert mégegyszer nem szeretném, ha csorbát szenvedne harci ebi tekintélyem, főleg így...
Mondjuk kicsit gyanús, hogy az öreg belekever valamit az esti kajcsimba, mert eddig azért nem szokok én aludni, s mint ebadta eb, igyekszem fatert hamarabb kelteni. Asszem be kell szerezzek egy adag igazságszérumut is és ki kell faggassam. Nehogy már itt játsza a főnököt!
A ma reggeli sétánk nem volt egy sikersztori, esett. Megfutottam a szokásos tiszteletköröket, hogy a ház mindkét oldalán esik. Továbbra sem értem. De kinézek, szakad. Nagyon. Apa meg kirángat. Komolyan, van ennek szíve? Szíve csücskét képes kitenni az időjárás ezen viszontagságainak?S mindezek tetejében még el is várja, hogy wc-zek! Ez ám az állatkínzás. Ázok, mint egy ürge, tiszta víz lesz a szép bundám, s olyan szagom lesz, mint egy kutyának, aki elázott. Hát hogy tehet ilyet?A tócsákról nem is beszélve. Ha tudnék dalolni, énekeltem volna, hogy ének az esőben. De ének órán még nem voltam. Viszont ami késik, nem múlik, lesz itt még kutyadal, csak győzzek kiadót találni!
kommentek száma:1tovább
Ám de, még messze nem ért véget a hétvége, mert még csak szombat délutánig veséztük ki, pedig volt itt még egy kevés izgalom.
Oké, nagymuteréknál nem volt egy eseménydús tartózkodás, de hamar jött apa, ballagtunk haza.
Magyarázott valamit út közben, hogy sok ember, meg ilyenek, de nem figyeltem, lelkesen szemléltem, hátha akad jáccipajti!De most semmi, hazaértünk. Apa vadul pakolászik, rendet rak. Mi a tünet fádre? Nem szokol Te ilyeneket csinálni. Megint magyaráz valamit, hogy sok ember, ilyenek. Jajj, mondom már mit beszélsz itt, a kérdésre felelj!Nem érti. MIlyen nyelvsuliba jár, de komolyan, hogy ennyit sem ért?De pakol tovább.
Kisvártatva megcsörren a kapucsnegő. Mi a... jött valaki. No, de ki lehet az?Fura, apa kienged a folyosóra. Ne legyek már rest, ki is iszkolok üdvözlendő az érkezőt. Jéééé, Te vagy???Ezer éve... Üdvözlöm, ugrálok, összeugrálom, harapdálom, örömködök.
No, végre valami izgalom. Épp kezdenék lecsillapodni, megint a kapucsengő. Folyosóra ki, jééé Ti vagytok?Ezer hónapja... Üdvözlöm, ugrálok, összeugrálom, harapdálom, örömködök.
Egyre jobb, komolyan. "Öreg, nem is szóltál, hogy itt vendégség lesz, hát legalább egy fodrászhoz elmentem volna"
Megint a csengő, már fáradok. Folyosóra ki, de má csak séta. Ti vagytok? De jó. Üdv, pici ugra, pici harapda, pici öröm, oké, elég, gyerünk már be, jóból is megárt a sok.
Valami összejövetel volt faternál. Imádom ezeket, mert mindig hoz mindenki csörgő zacskós eledelt és hogy, hogy nem, Mexi mindig kap belőle!Talán, mert annyira, de annyira ellenállhatatlanul vagyok képes nézni, hogy nem lehet ellenállni. Degeszre is tömtem magam mindenféle jóval, apa legnagyobb bánatára, de magára vessen, minek hívja a sok embert?
A hétvége másik napja inkább pihenéssel telt. Persze volt séta, de az eddigiektől eltérően, sok hullámot nem vert.
Összességében viszont elmondható, hogy ez is egy egész kis kellemes hétvége volt. Remélem a folytatás is hasonló lesz!
kommentek száma:3tovább
Üsse kő, bemutatkozom már neki, szó ne érje a ház elejét:"szia dobi, Mexi vagyok a 3-asból. Ez itt apa."Persze csak finoman, illedelmesen, mert... Óriás... No, neeeem, Mexi nem kakkantotta össze a gatyát, nem olyan ő, de lássuk be feleim, hogy még egy kiskutyát könnyen intézek, de egy ekkora borjú nagyon rosszul mutat átharapott torokkal, s mindennek tetejébe, nagyon nagy gödröt kell ásni neki. Hát kell ez nekem egy ilyen szép szombat reggelen?Ugye nem...
Az összképet tekintve még nem sikerült levonnom a konklúziót, hogy most milyen irányt vesz ezen túl a kapcsolatunk, bár árulkodó jel volt, hogy a dobi inkább játszott volna, sem mint belebonyolódjon valami hatalmi harcba, főleg velem... ugye... Azért összességében jó nyomokat hagyott bennem a találkozó.
A sétánk itt nem ért még véget, találkoztunk egy bolognese-vel. Rohannék oda, de a gazdija nem engedi. Vérebnek néz! Komolyan... Vakok az emberek???Tényleg azt gondolják, hogy az előző napi vérengzés nyomait felfedezik rajtam???Ne már, minden áldott nap szépen megtisztálkodom, véletlenól se látszon rajtam, ha valahol rendet kellett vágnom.
De nem, elhúzza. Azt mondja fél. A kutya... Értitek, a kutya... Tőlem. Odaugatok már:"héló rinyagép, a kutyád nem fél, csóválja a farkát, csillog a szeme" de semmi. "ne vetitsd ki saját félelmeidet a kutyára!"semmi... Lehet szakmát váltok és elmegyek Csodálatos Kutyalelkidoki-nak, megy ez nekem. De nem tudtam meggyőzni. Apa nem szólt bele, pedig mondtam neki, hogy faterka segíts már, nem akarják az igazságot!De nem. Elszontyolodtam, hogy itt most nem rúg Mexi labdába.
No sebaj, jön még kutyára dér, úgy is tél lesz...
A nap további része az estéig viszonylag eseménytelenül telt, sokminden nem történt. Délután apa átvitt nagymuterékhoz, hogy ott héderezzek kicsit. Bejáratos vagyok, nagyfaternak már az ajtóban adok egy ötös, nagymuternek dobok egy csókot, hát lehet engem nem szeretni???
Folyt. köv.
kommentek száma:1tovább
Sziasztok!
Kissé ellustultam így hétvégére, nem is írtam mik történtek velem. Először arra gondoltam, hogy kipihenem ezt a kalandosra sikerült hetemet, de ez nem teljesen jött össze, mert a kalandok megállíthatatlan áradata ismét elért, nem tudtam menekülni előle!
Mindjárt itt a szombat reggel, mikor is szokásos reggeli séta követte az ébredést. Mondjuk ezt a reggelt nem is értem teljesen, mert hogy, hogy nem, apa keltett!!! 
Mondjuk nem voltam boldog, mert épp egy óriás velős csontra mozdultam volna rá, úgy igazi Mexisen, de csak hallom, csak nem múlik:"Mexi, ébresztő, Mexi, Mexi, Mexi!" Hoppácska, mintha engem keresnének!S lőn, tényleg. Kinyitom a szemem, pillázok, és látom apa ott áll felettem és mosolyog. Nem is értettem mi történt, mert ugye ez nem túl jellemző, mármint, hogy nem én ébresztem.
No de sebaj, az eredmény ugyan az, felkelt Ő is, én is ----> SÉTA!!!
Nagyon szép idő, napsütés volt, tiszta tavasz. Meg is érintett a dolog, mert éreztem, hogy bezsongok. Ha nem tudnám, hogy november van, még az sejlett volna fel bennem, hogy itt a tavasz.
Ahogy battyogunk előre sétánk útján, már látom is a domboknál, hogy nem lesz eseménytelen reggelem. Ám, de látom, hogy egy idegen van a megszokott társaságban. Ilyenkor következne szokásos Mexi csörtetés, hogy "na majd én". De itt kisebb hiba csúszott ez ezért felelős agyi folyamataimba, mert leblokkoltam. Ilyen még nem volt. Pici önvizsgálat után meg kellett állapítanonom, hogy ez annak a következménye, hogy az új jövevény egy 8 hónapos, kifejlett, óriás dobberman. Azt a leborult szivarvégit neki, ez már nem játék, ez nehézsúly kérem!
No, de Mexi nem egy beszari kutya, sőt... No nehogy már egy borjú itten átvegye az utcákat, azért ezt mégsem kellene hagynom, mert hová lenne így a világ dicsősége?Szóltam apának:"apuka, azért lessünk már oda!" Odalesünk. Kan. Jajj... Óriási, jajj...
Folyt. köv.
kommentek száma:0tovább
Éreztem már, hogy itt be kell vessem magam, mert mégiscsak egy kopasz... Gondoltam gyorsan kezébe nyomok egy fogkefét, ultra derm-et, s kiaadom az ukázt, folyosót felmosni!
De Mexi nem egy szőrösszívű őrmester, nem akartam még elvenni a kedvét a telepi léttől, gondoltam előbb bemutatkozom. Jó szokásomhoz híven odacsörtetek, jelzvén, hogy ki a rangidős, de itten enyhe hiba csúszott a gépezetbe, mert félreértette félreérthetetlen célzásomat. Itt most nem térek ki e paradoxon magyarázatára, miszerint a félreérhetetlent hogyan tudta mégis félreérteni, én sem annyira értem. (majd tán' megkérdem apát, de nem akarnám, hogy buta ebnek tartson, inkább asszem felütöm az EBciklopédia Galaktikát!)
Szóval nem vette a lapot az újonc. Nem értette, hogy itt most fegyelmezés venné kezdetét. Sőőőt, elkezdett játszani. No itt már kiadtam a parancsot:"vi-gyázz!, balra igazodj!", de fingja nem volt mit ugatok. No gondoltam itt komoly kiképzés kell kezdetét vegye.
De nézegetve kicsit őt, felolvasztotta jég szívemet és gondoltam akkor legyen egy kis játék. (persze csak itt súgom meg, hogy azért nekem is nagyobb kedvem volt ehhez, de neki el ne mondjátok!)
Nos, kis ismerkedés után a következő adatokat gyűjtöttem: 10 hetes beagle lány, Liza álnéven, most került a darálóba!Egy lány, értitek, LÁNY! Már megint.... Bár kicsi volt még, de úgy döntöttem, feláldozom magam és leszek a mentora. Hatalmas rohangálás vette kezdetét, a kis drága kavart mindenfelé. Sőőőt, még a patámba is belecsimpaszkodott a kis tejfogaival. Persze azért mindennek van határa:"innye, kistáska, ezt azért nem kéne! "Pici tejfogai szúrták a lábam, de ma még elnéztem neki.
Kergettem én minden felé, csak apa vakkantott néha bele, hogy rá ne lépjek!Szó ami szó, lehet benne valami, mert tán' fél kiló, ha volt én meg 20. Köszi papszi, hogy jelezted!
De csalt ám a kiscsaj, mert átrohangált a hasam alatt... Én meg majd' nyakamat törtem.
Nos, emígyen zajlott az első találkozás egy Zöldfülűvel.
kommentek száma:1tovább
Tegnap este apa megijesztett.
Nyugodtan hédereztem nagymuteréknál, vártam apát, hogy jöjjön, menjünk már esti sétára, mert az esti a legjobb. Színtiszta szociális kör... Rengeteg ebtárs, gazdik, lányok.
Megjött apa, sietve elvitt nagymuteréktól, be a kocsiba, spuri haza, fel.
Mondhatjuk, hogy tele lett a kutyagatya, hogy a ma esti séta hamvába hol, véget ér, mielőtt elkezdődött volna. Szóvá is tettem neki:"Vau-vau papszi, ez így nem járja, ebednek séta kell, tiplizzünk má'..."
Motyogott valami olyat, hogy felvesz egy melegebb szerkót, de mondtam neki:"ne kábíts papa, én már így is megsülök, pedig kabátom sincs, neked minek?"
De nem kamuzott, szerencséjére, mert már készültem rendet rakni, de fádre belátta, hogy nem éri meg, s elindultunk.
Mexi adrenalin szintje már az egekben, nyitottan mindenre amire egy séta alkalmával lehetőség nyílik, de amit most megosztok veletek cimbik, az nem történik minden nap.
Ismét csak összefutottunk szokásos pajtikkal, Cuki, Beni, Lili... etc. De lessünk csak kicsit távolabb, mi az ott?Nehezen veszem ki, sötét van, s nem tudom eldönteni, hogy szalad-e vagy gurul... Be kell valljam férfiasan, elsőre labdának néztem. Már épp kezdtem rámozdulni, mint eb a labdára (ugye), de még időben jelzett a látásért felelős agyféltekém (nem értem ezt a kifejezést, szoktak aggyal tekézni, ráadásul félig?) , hogy nem öcsém, ez ugyan nem laszti, inkább kutyaforma. És míly'igaz, egy eb körvonalazódott a sötétben.
Ihajj, mondom, ez meg itt mi?Nehéz volt eldönteni, hogy hol végződik a talaj, és hol kezdődik a kutya, de aztán kivettem a négy lábat, s innentől minden kétség szerte foszlott. KUTYA! De milyen kicsi kutya. Kölyök, realizálódott bennem végre a kép.
No de, őt még nem láttam. S akkor, váratlanul, mint a villámcsapás hasított belém a felismerés, hogy újonc, egy Zöldfülű!!! Igen, igen, igen, igen... éljen, nem minden nap találkozik az ember egy kopasszal!
Folyt. köv.
kommentek száma:0tovább
Kedves Állat-barátaim!
Úgy tűnik, hogy a néhány napja tartó sikerszériám folytatódni látszik. Tegnap este már alig vártam apát, hogy jöjjön haza dolgozóból. Természetesen én már be voltam sózva, friss tengeri sóval a fenekemen, hogy "lecc góóó" sétálni. Vágyaim nem is várattak sokat magukra, apa kapta magát és már rajtam is volt a hám.
Várakozásimmal ellentétben, kevés jácctárs akadt a sétánk közben. No, de!Ámor nyila ismét közel suhant el mellettem, jutott a jóból nekem is. (ha már a Játék nyíl nem felém repült.)
Összefutottünk Ria-val. Ő egy fogalmam sincsen milyen fajta, keverék, nagyon pici, barna kutyi. Ellenben nagyon csábító.
Kicsit rosszul indítottam nála, mert a sötétből ugrott elém, én meg majd szívrohamot kaptam. Rögtön rá is mordultam, "há' ne ijeszgess te lyány! ". Ez nem jött be neki, taktikát kellett váltanom, s így már, heves farokcsóválások közepette sikerült felmérnem a terepet, hogy itt bizony lehet Mexinek keresnivalója, még kikaparható az a gesztenye.
A gazdik váltották a szót, s közben valami olyasmit mondott Ria gazdija, hogy tüzel. Nos barátaim, mondhatom nem vagyok egy hülyegyerek(kutya), vak sem vagyok, s a műtét után rendesen ki is tudom nyitni a szemem, de hogy én egy árva lángcsóvát sem láttam Ria felől fellobbanni, arra a nyakacskámat teszem. El kell vinnem apát már szemészetre is. Nem is sejtettem, hogy mennyi gond van a kétlábúakkal...
No, de visszatérve a hölgyhöz. Oké, hogy lángok nem csaptak fel belőle, mint valami démon lédiből, de olyan fini szimata volt, hogy kezdtem lángra gyúlni. No, mondom apci, lesz itten lángolás, de részemről! Rámozultam, mint igazi pasi, de volt egy bökkenő, elfért a hasam alatt a kislány. Így a hátulról ráugrós téma parlagon maradt, mert mindig a saját lábamra érkeztem.
De összességében jót flörtöltünk. Nehéz is mostanában az életem, ennyi lehetőség, s választani kellene... Nem is tudom, hogyan fogok megbírkózni a bőség zavarával. De asszem megoldom valahogy...
kommentek száma:3tovább
Nos, folytatva a tegnap esti jó szériámat - már ami a játékot illeti -, a ma reggelem sem volt eseménytelen. Bár itt azért jóval szerényebb felhozatalról kell beszámoljak, de én pozitív személetű eb vagyok, örülök a kicsit dolgoknak is. (no, persze nem kajánál, neeem! )
Reggel természetesen keltettem apát. Igazán nem értem, hogy ezen miért képes még mindig meglepődni, következetes kutya vagyok, mindig ezt csinálom. Mégis meglepődik. Ki érti a kétlábúakat...
Mondjuk a szokásoshoz képes hamarabb kipattant az ágyból.Itt vélek némi összefüggést felfedezni azzal, hogy ébresztés közben felborítottam egy virágot, mert lecsúsztam az ágyáról, pont meglökve a virágot. Ez persze apának nem tetszett. Mit van úgy oda némi gazért, örüljön, hogy nem pislantom le...
Séta, jó idő, friss levegő, szagok, illatok, emberek, kutyák --> JÁTÉÉÉÉK!
De senki nem akar játszani. Hopszika, hogy is van ez?Egy pincsi acsarkodik... Fel sem veszem, ki vagy Te itt, kérdem?Na ugye... Gazdija elhúzza... Húzzad csak, vele úgy sem játszanék, már csak azért sem!!! Meg különben is, még rálépek és agyonnyomom... Kell nekem a kutyapolice?Naná, hogy nem, méghogy egy hideg cellában kuksoljak, előzetesben... Áh, a börtönkoszt nem nekem való.
Továbbsuhanva viszont feltűnik egy fehér gombolyag. Olyan méretem. Huh, no itt alakulhat némi game, nosza usgyi oda. Kiderült, egy négy hónapos golden fiú. Imádnivaló... Na, itt az idő, most én leszek a tanár, megmutatom neki, mi a dörgés. Hívtam játszani, jött. Imádom! Bár a futkorászás elmaradt, mert gazdija nem eresztette, de nekem így is jó, naná. Aranyos volt, még olyan kis esetlen.
Aztán apa elhúzott. Valamit vartyogott, hogy meló, de nem értettem. Szóltam is neki:"héjj fádre! itt még lenne játszanivaló" de semmi. Szó ami szó, durci lettem. Hát hová ez a nagy tempó?Itt egy újónc akit be kell avatni és én ott vagyok ebben, erre fater elvisz. VÁCCÁP?
No sebaj, még visszatérek.... Mexi is back! Mint Arnold, naná!
kommentek száma:2tovább
Jó napot blöki.hu társaim!
Meg kell osszam tegnap esti élményemet. Történt, hogy apával este sétára indultunk. Persze esti séta bezsongás volt... Az elején találkoztunk szokásos sétatársainkkal, egy labival, egy bolognese-vel, és egy westie-vel, nevesül Bambi. Én nem értem őt, ki nem állhat engem, pedig sosem bántottam. Meglátom őket, lelkes farokcsóválás, minden egyéb, ilyenkor mi ilyenkor szokott. És akkor... jött egy orvtámadás. Bambi nekifutásból nekem ugrik. Apa semmit nem mond. Hoppáré, itt baj van, nekem kell odatennem magam, apa nem segít!Ripsz-ropsz, Bambi a földön, gazdija vinnyog, apa mosolyog. Gondoltam nincs itt gond, meglátod kiccsávó ki a főni!E kis közjáték után tipegünk tovább apával. (picit megkarcolta a pofimat a dög, hogy fogok így a csajok elé állni, ejj, sebhely. Bár lehet ez még vonzó is lehet...
Nem sokkal később kiszúrtam (én, apa nem, olyan vaksi) három harci ebet a réten játszani. Ez a tuti nekem, gondoltam, gyía oda!Apa repült utánam, én meg a pajtikhoz. Felmértem a terepet, mint jó eb:egy staffordshire, két bullterrier. A bullok (no nem red)lányok. Azt a leborult, hát ez kell nekem. Még sebhelyem is van, tiszta macsóMexi... Azért először rendbe raktam a staffit, mégiscsak ő a pasi, tudja hol a helye. Miután bőszen nyalogatta a pofimat, gondoltam, na itt baj nem lesz, győzött Mex! (pedig másfélszer nagyobb volt) .
Hatalmasat játszottunk, rohangáltunk négyen, mint a nagy cimbik. Remélem azok leszünk, szimpi spancik voltak.
Persze jó pasi lévén, játék közben felmértem a terepet és kiszúrtam, hogy a black bull lány kokettál a sebhelyemmel. Innye kiccsaj, emberedre találtál. Nosza, rá is mozdultam... Wow, olyan kis fara volt neki, vakkantottam apának, hogy vigyük haza, de valahogy nem érti... Jár egyáltalán a nyelvsuliba? Utána kell néznem...
Szóval emígyen zajlott a tegnap esti négyes party. Mondjuk a staffit nem értettem, meghagytam neki még egy lányt, de nem indult rá. Fura fiú volt...
kommentek száma:5tovább
Sziasztok!
Jó hírem van, asszem meggyógyultam. No nem azért, mert mondták, ugyan, én nem hiszem a kétlábúaknak, hisz hogyan bízzak valakiben, aki ilyen bizonytalanul áll a talajon?Ugye-ugye... Viszont jobban érzem magam...
A ma reggel nyugisra sikerült. Szokásos reggel, keltettem apát, szokásos, ágyra felugrálós taktikával, de megint be kellett vetnem a szokásos 2.0-ás, arcbaugatós változatot. Apa szokás szerint nem örült. Olyan bolond, ha az ugrálásra felkelne, nem kellene továbblépnem. De nem tanul, pedig rajta vagyok.
Mentünk reggeli sétára, alig vártam, éreztem, hogy jó lesz. Sajnos kevés négylábúba botlottunk, no de ott volt Luca... Ismerem már egy ideje, tetszik is. Próbáltam már csapni a szelet neki régebben is, de valahogy olyan, "haggyá mán' kiccsávó"stílusban leszerelt, mielőtt a lényegre térhettem volna. De ma... Gondoltam közeledek jó kutya mintájára. Jó, persze csak az első métereken ment, utána már elkapott a hév (no nem az a csúnya zöld kígyó!). Még sosem engedett ilyen közel. Kaptam is az alkalmon, jó alaposan körbeszaglásztam, ha már itt vagyok ugye...
És hagyta. No anyukám, végre tudod mi a jó, gondoltam. És özetlen módon gondoltam, hogy miért ne legyen neki még jobb, felugrottam a hátára... Hát ez már nem aratott osztatlan sikert, mert úgy kellett elkapmon a bajszomat Luca összecsattanó állkapcsa elől. Ejj... Most mi nem tetszett kiccsaj?Ilyen szép kiállású pali nem akad minden bokorban. Gondoltam oldom a helyzetet egy kis játékkal, de Luca nem akart játszani. Ki érti ezt...
Addig rendben van, hogy nem értem az embereket, mert fura dolgaik vannak, no de, hogy már a kutyákat sem... Se játék, se semmi komoly...
Az az érzésem, hogy Lucánál többet kell udvarolnom, nem adja könnyen magát. Talán elviszem egyet vacsorázni, mielőtt rámászom, hadd legyen egy jó estéje. Apával le is zsírozom ma!
Ezután felmentünk nagymuterékhoz, ott fogok ma lebzselni. Oh, az a sok finom csemege, csak apa meg ne tudja!
kommentek száma:0tovább
Szép jó estét!
Nos, a mai napom nem egy leányálom, és nem azért, mert nem leány vagyok. Megint hatkor keltem (jé, tudom az időt! apa legnagyobb örömére. Picit fájt a torkom, nyekeregtem is apának, de Ő valahogy nem örült neki. Próbáltam elmagyarázni. Azért fejlődőképes, mert bár nem értette szerintem, de mégis megérezte valahogy, mert a reggeli séta után elmentünk dokibácsihoz.
Szeretek oda menni, mert mindig van sok kutya akikre lehet morogni. Aztán dokibácsi majdnem lenyúlt a torkomba!"héjj doc, öklendezek, azt akarod, hogy lehánnyalak? " De nem értette. Jó, gondoltam rendes blöki leszek nem hányom le még. Valamit értekezett apával, utána bedugott egy lázmérőt a fenekembe. Jujj, gondoltam, de fura érzés. Már kezdtem örülni, hogy tipli innen, de egyszer csak egy bazi szúró fájdalmat éreztem a fenekemben, majd hirtelen mégegyet. Auuu!
Injekciók voltak. Kiderült, hogy torokgyulladásom van sajnos azért kaptam a szurikat.
De már nem szeretek annyira a dokihoz járni. Lenyúlnak a torkomon, fenekembe dugdosnak mindenféle eszközöket, majd jól megszúrnak. Hát ennyit nem ér egy kis morgás... Én nem fogok többé lelkesedni a dokiért. Értitek, jó kedvűen bemegyek és ez a hála.
Nem értem én az embereket, miért kell elrontani a jó kedvemet, hisz szerettem oda járni, na most már nem fogok szeretni...
Apával sem tárgyalok most egy darabig, nem védett meg.
kommentek száma:3tovább
Azt hiszem a mai reggelemet muszáj vagyok szavakba önteni. A szokásos problémával kellett megint szembesülnöm a mai nap folyamán, miszerint továbbra sem értem meg az embereket.
Történt, hogy apával tegnap este korán nyugovóra tértünk. Nem tudom miért, nem szokott ilyet csinálni, de gondoltam nem baj. Úgy is szottyadt idő van, a lakás meleg, nosza, szunya...
Mondjuk kukkoltam apát, mert olyan fura pózban eludt el, de gondoltam biztos valami kúra, fájhat a dereka. Így hát alaludtam én is, gondolván baj nem lehet. Midőn vadul futkosok a csontokkal tartkított álombéli kutyamezőkön, egyszer csak hangokra riadok, mintha valami történés venné kezdetét. Pillázok rendesen, mert még sötét volt, de felderengett apa körvonala amint épp feltápászkodik a fent említett fura pozícióból. Menten megörültem, mint kutya a farkának (még nem jöttem rá melyik részem az), korán séta, ihajj, fel is pattantam. Bár apa még mindig fura volt, mintha nem vett volna észre. Elé ugrottam, pattogtam, erre majdnem elesett bennem. Valamit mondott is, de nem értettem. Nem fér a fejembe, hogy miért nem tud megtanulni már a nyelvemen, sok ideje vagyok már vele és folyton tanítgatom. Úgy látszik Ő egy nehezen tanuló kétlábú!
Örömködök ott magamban, de csak nem történik semmi. Sőt, befekszik az ágyába. Hát, lestem ki a fejemből, hogy ezt így hogyan is gondolta, én már mennék sétálni. Nehogy már lefeküdjön, nem volt elég ennyi alvás?Én tudom, hogy elég volt neki és mivel én egy nagyon odafigyelő, empatikus eb vagyok, gondltam nem hagyom, hogy túlaludja magát, még fáradt lesz a drága.
Hát gondoltam nem hagyom és folyamatosan ébren kellett tartsam. Bár nem értem miért nem örült neki, hisz csak neki akartam jó. Jó közel is hajoltam, hogy értse mit ugatok, de nem fogta fel. Nem értem én, ennyire értetlenek az emberek?Komolyan fontolgatom, hogy beíratom apát egy nyelvtanfolyamra, hogy értse már mit ugatok neki.
Két óráig kellett tartanom a frontot, el ne aludjon! Remélem este meghálálja kitartásomat!
kommentek száma:2tovább
Nos ebtársaim, nem tudom hogy vagytok ezzel, de tegnap szörnyű napom volt. Leginkább az időjárás miatt.
Jó szokásomhoz híven felébresztettem apát, komolyan nem is értem, hogyan tud ennyit aludni, nem érti meg a kis buta, hogy sokkal jobb sétálni?De nem érti... Sebaj, okos eb vagyok én, biztos vagyok, hogy meg fogom értetni vele, hogy sokkal jobb dolgok is vannak az alvásnál.
No, felkeltettem. Fura volt, hogy nyúzottnak tűnt, picit meg is ijedtem, hogy én is így festhetek ébredés után. De persze ezt elvetettem, én csodaszép vagyok ilyenkor is.
Eztán fogta és bezárkózott egy szűk helyiségbe és ott ült egy keveset. Nem értem én miért jobb egy szűk helyen ülni, mint menni sétálni a szabadba. Kicsit kaparásztam az ajtaját, hogy el ne felejtsen kijönni!
Indulunk sétálni... Végre, örömöm az egekben, séta, séta, séta. Gyorsan ki a liftből az ajtóhoz, nyissad már apa várnak a szagok, ebbarátok, a nagyvilág. Kisvártatva meg is történik, kiszaladok, indulok a szaglókörútra, ill. indulnék, mert meglátom, hogy esik. Huh, ez egy nem várt fordulat. De sebaj, elszaladok a ház másik oldalára, hátha ott nem. De ott is... Nem értem, hogy tud egyszerre, ugyan abban az időben két helyen is esni. Picit lebiggyedt a szám széle, nem szeretem az esőt. Állítólag fajtám teszi, de én ezt nem hiszem, ki az a kutya aki szereti az esőt?
Igazából a kapualj alól kijönni sem volt kedvem. Ilyen időben... De apa csak húzott. KÖzben magyarázott valamit, hogy el kellene végeznem a dolgaimat, de komolyan, Ti értitek?Milyen dolgom lenne nekem esőben?Még a szagok sem az igaziak. Na jó megyek, ha már Ő ennyire akar. Nem értem én az embereket, miért jó esőben sétálni???Még figyelnem is kell, nehogy pocsojába lépjek, még vizes lesz a lábam. Gyorsan pisiltem kakiltam, erre apa úgy megdícsért. Nem értettem, nekem ez magamtól jön, meg sem kell erőltetnem magam. De siettem gyorsan végezni, mert esett, megázik a bundám.
A nap további részét otthon töltöttem, itt már nem esett.
kommentek száma:1tovább
Szép jó reggelt!
Hú a ma reggelem jó volt. Bár apát nagyon nehezen sikerült felkeltenem, kicsit nyűgösnek tűnt. Beletelt vagy egy órámba, mire rávettem, hogy keljen ki az ágyból, pedig gondolhatjátok, hogy mindent megtettem. Először is melléfeküdtem. Gondoltam ez finom célzás. De semmi, meg sem moccant. Kicsit váltottam, gondoltam a nyöszörgés majd hatásos lesz és leesik neki, hogy ne aludjon amikor már én sem tudok. De valami olyasmit motyogott, hogy Mexi hagyjál. Úgy tettem, mintha nem is hallanám. Ugatásra váltottam, de ekkor már hangosan szólt rám, már nem lehetett úgy tenni mint ha nem hallanám. De persze én nem adom fel... Odakúsztam hozzá és jó hangosan az arcába ugattam, hogy tessék felkelni, hasadra ül a kutya!Itt kicsit megijedt aminek következtében én talán még jobban. Felugrott. Én aranyosan néztem rá, csóváltam a farkam, hogy örüljön nekem, de nem örült annyira, biztos rosszat álmodott.
Utána irány a séta, már alig vártam. Szeretek sétálni, na!Jó nagyot sétáltunk, de valahogy ma reggel nem akadt játszópajtim. Már hazafelé tartottunk, én kicsit szomorúan, mert szerettem volna játszani. De a kutyaszerencse mellém állt, az útról látom, hogy a dombon sétál egy spaniel, olyan kis játékosnak tűnt. Elkezdtem rohanni, ill. csak kezdtem volna, mert gazdi nem engedett, csak lassan. Pedig már annyira, de annyira be voltam sózva. De azért végül csak oda értünk. Kicsit távolságtartó volt velem a spaniel, nem mert közelebb jönni, engem is csak lassan engedett apa, pedig már.... Aztán szépen összebarátkoztunk és játszottunk egy hatalmasat. Ő is korombeli volt, így hamar megtaláltuk a közös hangot, ugráltunk, futkostunk, harapdáltuk egymást, nyalakodtunk, fetrengtünk... Jajj, nagyon jó volt. Megtudtam a nevét is, Orpheus, egy 11 hónapos spániel.
Sajnos menni kellett, mert apa ment dolgozni. Nem is értem én az embereket, minek megy el, nem kényelmesebb neki otthon és még velem is lehet...
kommentek száma:0tovább
Sziasztok!
Ez lesz az első blogbejegyzésem, de ezt meg kell osztanom veletek. Történt ugyanis, hogy vasárnap reggel sétára indultunk gazdimmal. Én nagyon izgatott voltam, jó szokásomhoz híven, mert mégiscsak séta, szagok, alig vártam. Jó nagyot sétáltunk a telepen, már-már el is fáradtam, mire a ház előtt összefutottunk Fügével, egyik jó barátommal, aki játszani, rohangálni hívott. Persze jeleztem gazdinak, hogy engedje már el a pórázt, mert nehéz úgy rohangálni.
Ő meg is tette. Jó volt végre futkosni kicsit, kergettem fügét, de ő gyorsabb, nem érém utól általában. De jó volt futkosni.
Füge megunta, sokkal hamarabb, mint azt én szerettem volna, de sebaj, gondoltam körbenézek, hátha akad még játszópajti.
El is indultam felfedezőútra, bár fél fülemmel hallottam apa hangját, olyasmit mondott, hogy álljak meg, de nem voltam benne biztos, hát tovább mentem. Néha azért hátrapillantottam, hogy apa okés-e még, mert azért nem hagynám magára, ki tudja, mi lenne vele nélkülem.
De Ő jött utána. Hát gondoltam akkor semmi baj, jön játszani Ő is, sőt még rohangál is velem. Én meg, ha már így alakult, gondoltam felfedezem a helyszínt.
Rohantam, láttam, hogy gazdi jön utánam, semmi baj, hétvége van, jó idő, futkosás.
Távolban megláttam egy kutyát, szép nagy volt, egy nő hozta pórázon, nosza gondoltam játszópajtás, odaszaladok.Így is tettem, gyorsan odasiettem, jön apa is utána, mi baj lehet.
Amikor odaértem a nagy, csúnya kutya se szó se beszéd, beleharapott a farkincámba ami fájt nagyon. Nem értettem, én csak játszani akartam. De nem volt már kedvem tovább futni, megvártam gazdit, de amikor odaért nagyon lihegett, nem teljesen értettem, de még Ő is letorkollt, pedig én csak játszani, futkosni akartam és a gonosz nagy kutya megharap. Erre még a gazdi is leteremtett... Ki érti ezt...?
Otthon valami Betadinnal kenegette a farkincámat, de nem volt jó, mert még fájt. Nem értem ezt a világot, én csak játszani akartam.
kommentek száma:0tovább
kincseim2 bejelentkezett a blökire
kb 2 órája
zsazs bejelentkezett a blökire
1 napja
Pamacs Emlékére hozzászólt a saját képéhez
2 napja
hoffmannsaci bejelentkezett a blökire
2 napja
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
2 napja
Nitacyca bejelentkezett a blökire
2024. April 23.
kincseim2 bejelentkezett a blökire
2024. April 22.
Ada és Lilko barátok lettek
2024. April 21.
