Írta berczy04 gazdi (Mexi), 2010. November 16. 12:12:42 #11922

Kis reggeli udvarlás :)

Sziasztok!

Jó hírem van, asszem meggyógyultam. No nem azért, mert mondták, ugyan, én nem hiszem a kétlábúaknak, hisz hogyan bízzak valakiben, aki ilyen bizonytalanul áll a talajon?Ugye-ugye... Viszont jobban érzem magam...

A ma reggel nyugisra sikerült. Szokásos reggel, keltettem apát, szokásos, ágyra felugrálós taktikával, de megint be kellett vetnem a szokásos 2.0-ás, arcbaugatós változatot. Apa szokás szerint nem örült. Olyan bolond, ha az ugrálásra felkelne, nem kellene továbblépnem. De nem tanul, pedig rajta vagyok.

Mentünk reggeli sétára, alig vártam, éreztem, hogy jó lesz. Sajnos kevés négylábúba botlottunk, no de ott volt Luca... Ismerem már egy ideje, tetszik is. Próbáltam már csapni a szelet neki régebben is, de valahogy olyan, "haggyá mán' kiccsávó"stílusban leszerelt, mielőtt a lényegre térhettem volna. De ma... Gondoltam közeledek jó kutya mintájára. Jó, persze csak az első métereken ment, utána már elkapott a hév (no nem az a csúnya zöld kígyó!). Még sosem engedett ilyen közel. Kaptam is az alkalmon, jó alaposan körbeszaglásztam, ha már itt vagyok ugye...
És hagyta. No anyukám, végre tudod mi a jó, gondoltam. És özetlen módon gondoltam, hogy miért ne legyen neki még jobb, felugrottam a hátára... Hát ez már nem aratott osztatlan sikert, mert úgy kellett elkapmon a bajszomat Luca összecsattanó állkapcsa elől. Ejj... Most mi nem tetszett kiccsaj?Ilyen szép kiállású pali nem akad minden bokorban. Gondoltam oldom a helyzetet egy kis játékkal, de Luca nem akart játszani. Ki érti ezt...

Addig rendben van, hogy nem értem az embereket, mert fura dolgaik vannak, no de, hogy már a kutyákat sem... Se játék, se semmi komoly...
Az az érzésem, hogy Lucánál többet kell udvarolnom, nem adja könnyen magát. Talán elviszem egyet vacsorázni, mielőtt rámászom, hadd legyen egy jó estéje. Apával le is zsírozom ma!

Ezután felmentünk nagymuterékhoz, ott fogok ma lebzselni. Oh, az a sok finom csemege, csak apa meg ne tudja!