Írta berczy04 gazdi (Mexi), 2010. November 19. 12:16:31 #11977

A zöldfülű... (1. rész)

Tegnap este apa megijesztett.
Nyugodtan hédereztem nagymuteréknál, vártam apát, hogy jöjjön, menjünk már esti sétára, mert az esti a legjobb. Színtiszta szociális kör... Rengeteg ebtárs, gazdik, lányok.
Megjött apa, sietve elvitt nagymuteréktól, be a kocsiba, spuri haza, fel.
Mondhatjuk, hogy tele lett a kutyagatya, hogy a ma esti séta hamvába hol, véget ér, mielőtt elkezdődött volna. Szóvá is tettem neki:"Vau-vau papszi, ez így nem járja, ebednek séta kell, tiplizzünk má'..."
Motyogott valami olyat, hogy felvesz egy melegebb szerkót, de mondtam neki:"ne kábíts papa, én már így is megsülök, pedig kabátom sincs, neked minek?"
De nem kamuzott, szerencséjére, mert már készültem rendet rakni, de fádre belátta, hogy nem éri meg, s elindultunk.

Mexi adrenalin szintje már az egekben, nyitottan mindenre amire egy séta alkalmával lehetőség nyílik, de amit most megosztok veletek cimbik, az nem történik minden nap.

Ismét csak összefutottunk szokásos pajtikkal, Cuki, Beni, Lili... etc. De lessünk csak kicsit távolabb, mi az ott?Nehezen veszem ki, sötét van, s nem tudom eldönteni, hogy szalad-e vagy gurul... Be kell valljam férfiasan, elsőre labdának néztem. Már épp kezdtem rámozdulni, mint eb a labdára (ugye), de még időben jelzett a látásért felelős agyféltekém (nem értem ezt a kifejezést, szoktak aggyal tekézni, ráadásul félig?) , hogy nem öcsém, ez ugyan nem laszti, inkább kutyaforma. És míly'igaz, egy eb körvonalazódott a sötétben.

Ihajj, mondom, ez meg itt mi?Nehéz volt eldönteni, hogy hol végződik a talaj, és hol kezdődik a kutya, de aztán kivettem a négy lábat, s innentől minden kétség szerte foszlott. KUTYA! De milyen kicsi kutya. Kölyök, realizálódott bennem végre a kép.
No de, őt még nem láttam. S akkor, váratlanul, mint a villámcsapás hasított belém a felismerés, hogy újonc, egy Zöldfülű!!! Igen, igen, igen, igen... éljen, nem minden nap találkozik az ember egy kopasszal!

Folyt. köv.