Írta berczy04 gazdi (Mexi), 2010. November 22. 12:52:41 #12046

Hétvége. (1. rész)

Sziasztok!

Kissé ellustultam így hétvégére, nem is írtam mik történtek velem. Először arra gondoltam, hogy kipihenem ezt a kalandosra sikerült hetemet, de ez nem teljesen jött össze, mert a kalandok megállíthatatlan áradata ismét elért, nem tudtam menekülni előle!

Mindjárt itt a szombat reggel, mikor is szokásos reggeli séta követte az ébredést. Mondjuk ezt a reggelt nem is értem teljesen, mert hogy, hogy nem, apa keltett!!! Mondjuk nem voltam boldog, mert épp egy óriás velős csontra mozdultam volna rá, úgy igazi Mexisen, de csak hallom, csak nem múlik:"Mexi, ébresztő, Mexi, Mexi, Mexi!" Hoppácska, mintha engem keresnének!S lőn, tényleg. Kinyitom a szemem, pillázok, és látom apa ott áll felettem és mosolyog. Nem is értettem mi történt, mert ugye ez nem túl jellemző, mármint, hogy nem én ébresztem.
No de sebaj, az eredmény ugyan az, felkelt Ő is, én is ----> SÉTA!!!

Nagyon szép idő, napsütés volt, tiszta tavasz. Meg is érintett a dolog, mert éreztem, hogy bezsongok. Ha nem tudnám, hogy november van, még az sejlett volna fel bennem, hogy itt a tavasz.

Ahogy battyogunk előre sétánk útján, már látom is a domboknál, hogy nem lesz eseménytelen reggelem. Ám, de látom, hogy egy idegen van a megszokott társaságban. Ilyenkor következne szokásos Mexi csörtetés, hogy "na majd én". De itt kisebb hiba csúszott ez ezért felelős agyi folyamataimba, mert leblokkoltam. Ilyen még nem volt. Pici önvizsgálat után meg kellett állapítanonom, hogy ez annak a következménye, hogy az új jövevény egy 8 hónapos, kifejlett, óriás dobberman. Azt a leborult szivarvégit neki, ez már nem játék, ez nehézsúly kérem!

No, de Mexi nem egy beszari kutya, sőt... No nehogy már egy borjú itten átvegye az utcákat, azért ezt mégsem kellene hagynom, mert hová lenne így a világ dicsősége?Szóltam apának:"apuka, azért lessünk már oda!" Odalesünk. Kan. Jajj... Óriási, jajj...

Folyt. köv.