Írta berczy04 gazdi (Mexi), 2010. December 01. 14:02:52 #12203

Verbális ütközet.

A történet friss, néhány órás.

A reggeli séta közben esett meg a következő történet.

Sétálunk apával nagy nyugalmunkba, ill. még csak most kezdjük. Picit hüvi van, meg szálingózik a hó... Nem baj, imádom a havat, mint tudjátok.

Sétálunk, sétálunk (neeem, nem csücsülönk le egy dombra), egyszer csak feltűnik a távolban egy nagy fehér paca. No, ez meg itten micsoda? Nehéz volt megkülönböztetni a hóemberektől, jószerivel csak a mozgása volt mi különbséget tett.
De realizáltam, kutya. Nagy kutya.

Kicsit közelebb sietve megláttam, nagy, fehér angol bulldog. Orlandó, kiáltottam. Erre szólt egy hang:"nem kistáska, nem. én Lucifer vagyok."
Mi a lóf...?Itt az ördög?Körbepislogok, de sehol nem látom. No, mondom haluztam. "héjj fádre, jó volt a cucc!"
Ráeszmélek, hogy nincs itt ördög, nem jött el a földi kutyapokol, csak a nagy kutya ugatott. Orlandó tesója, Lucifer.

- Ácsi öcsi, minek is neveztél?Kistáskának Teee?Hófehérke, mit ugatol itt nekem?

- Úgy biz' kisöreg, kistáskának, tudd hol a helyed!

- Nem eszik azt olyan forrón apuskám, nézzél már rám! Harci eb vagyok!

- Ugyan gizda, ki vagy Te itt?Kétszer akkora vagyok, mint Te.

- Izomagy, eszed hol van?Gyúrással nem osztottak?Egy kör alatt kettőt verek rád!

- Viccelsz kiscsávó? Mancsom akkora, mint egy szívlapát, sokat morogsz lecsaplak.

- Ejnye apóka, meg sem tudod emelni!

- No haladj tovább öcsém, mielőtt berágok!

Mentünk...

Apáék csak annyit láttak, mi fej fej mellett szembenállva,
Szemtől Szemben morgunk, mint kutya a kutyára.
Fiatal az öregnek, öreg a fiatalnak,
Így volt ez mindig, mióta kutyák vannak.

Dominancia ez, mit gyakorlunk egymáson,
Kan a kanon, gyengék a lányon.
Nem balhé ez, csupán verbális ütközet,
Mióta világ a világ, kutyák közt így megy ez!

Itt a vége, fuss el véle, elfutunk hát mi is,
Lucifernek üzenem, találkozunk még mi is!
Nem lesz más feleim, csak verbális ütközet,
Mióta világ a világ, kutyák közt így megy ez.