Írta berczy04 gazdi (Mexi), 2010. December 21. 15:00:12 #12598

A visszatérés :)

Sziasztok kedves barátaim!

Nos, először is elnézéseteket kell kérjem, mert igen sokáig várattalak titeket a következő bejegyzéssel, de Mexi újra itt és a blogfolyam folytatódni látszik.

Rögtön mondanám is, hogy hóóóó van odakint. Oké persze, tudom, már egy ideje van, de nem tudok betelni vele. Ahogy kiérünk, első dolgom, hogy a fejem búbjáig beletúrok. Ejj, imádom... Apa kevésbé, de ugye magunk között szólva ez legyen az Ő baja!

Node, mint kutya életem során megtanultam (jó, nem túl hosszú még...), hogy az örömbe szügségképpen mindig vegyül némi üröm is. (no nem a város... )

Ez a hó fura szerzet, mert addig szép és jó, míg a füvön sétálok. Szép fehér, puha, kellemesen hűűűs. Kis tappancsom imád rajta tipegni. No, de ahol nem fűre esik... ott teljesen megbolondul. Épp lejöttem a fűről, mikor is látom, hogy az útra esett hó, pici, fekete szemcsés. No, mondom kiütéses a hó, ha nem fűre esik, de istenem, én is jobb szeretem a füvet, mint a kemény aszfaltot.
De... ezek a kis kiütései a hónak folyton megcsípnek. Nem is értem, ezek engem nem csípnek.
Persze, hogy nem szeret az úton feküdni, de miért kell Mexit megcsípni? És mindenhol, ahol útra esett. Kiütéses a hó és engem megcsíp.
Csak kapkodom érzékeny kis mancsomat, sietek vissza a füre esett hóra, Ő barátságosabb.

Pedig én jó eb vagyok, próbáltam az úton fekvő hóba is barátságosan beletúrni, mintegy ismerkedvén, de Ő nem viszonozta közeledésem. Ekkor is megcsípett.
No gondoltam, akkor nem barátkozok az úton fekvő hóval, irány vissza a fűves hó!
És ott megint kedvesen, puhán, hűsen fogad. Ez a tuti nekem!
A útra esett hó meg így járt, Mexi többé nem barátkozik az úti hóval, csakis a füves hóval!

Apát is interjúvoltam, ugyan bökje már ki, miért nem szeret az úti hó engem. Valamit elkezdett magyarázni csúszásgátlásról, balesetmegelőzésről, szórásról, de nem fogtam. Lehet, hogy eljár a ugatsuliba, de rettenetes dialektust használ, nagyon nehezen értem.

Nehéz vele, na!