Maci (kutya,német juhászkutya) blogjai

Írta dzsucmó gazdi (Maci), 2009. July 16. 18:46:12 #987

Visszaemlékezés

Amikor nagyon pici voltam egy nagyon nagy bácsihoz kerültem meg a családjához,meg a bácsi anyukájához.Bent laktam a lakásban,bent feküdtem az ágyakban.Aztán egyszer történt egy kis baleset....odakakiltam az ajtó elé,és kaptam a nagy bácsitól óriási verést.Ekkor voltam mindössze két hónapos kb.Utánna nagyon féltem tőle,a mai napig!Aztán ez a bácsi nem tudom mit gondolt,de úgy döntött,hogy neki nem kellek és bárkinek odaad,csak vigyenek!A gazdinak meg pont akkortájt tűnt el az előző kutyája és sokat sírt utánna.Meglátott,magához ölelt és kérte a szüleit,hogy hagy lehessek az övé.Megengedték!Csak az volt a baj,hogy többé már nem bent laktam a házban,hanem kint a kertben,de ez nem zavart,mert abban a nagy házikóban ott maradt a régi kutyus szaga és úgy éreztem,hogy nem vagyok egyedül,nem is nyüszítettem egy percig sem.Éreztem,hogy nagy feladatot kaptam,ez a zöld ház a gazdik háza és azt őrizni kell!Ezután lett csak a jó életem!Gazdival álandóan jártunk mindenhova,felfedeztük az erdőt,a réteket,a tavakat,az épülő házakat,de csuda élmény is volt az!Annnyi kis barátja volt a gazdinak és mindegyik szeretett és mindig kaptam tőlük is mindent!Csak az volt a baj,hogy a nagy bácsi közel lakott hozzánk és sokat járt át a gazdi apukájához-akit szintén nagyon szeretek,gazdi után ő az első!Megláttam a nagy bácsit,fülem,farkam behúztam és magam alá pisiltem. Az meg mindig hívott magához,hogy "Maci,gyere ide!"De féltem,de a gazdi mindig velem jött és úgy egy kicsit jobb volt.Ma sem szeretem ezt az embert,de hála égnek elköltözött és ki tudja mikor láttam utoljára!
Még azt szeretném elmondani nektek,hogy rám mindig azt mondták,hogy örök kölyök maradok!Hát,igen,sosem bántottam senkit,imádok mindenkivel játszani,inádom a labdát,a focizást,a bolondozást mind a mai napig.Csak egy a baj,már nem igen látom a labdát és hamar elunom.De a gazdival azért szeretek bolondozni!

kommentek száma:2tovább

Írta dzsucmó gazdi (Maci), 2009. July 16. 18:26:05 #986

Doki

Úgy kb.két héttel ezelőtt hazajött a gazdi.Autóba ültünk és mentünk,mentünk.Gondoltam jó,szeretek kocsikázni.Aztán hát,igen kiszálltunk az állatdokinál.Rég jártam ott,de megismertem a szagát,mondjuk ez a kedves doki szag volt,nem az a kutyautáló.Szóval sokat kellett várni,aztán bejutottunk.Mindenki nézett,gondoltam biztos jól tartom magam így nyanyaként is vagy mi.Bemegyünk,doki kérdez,gazdi válaszol,doki kérdez,gazdi válaszol.Majd egy sztetoszkóppal megvizslatott,bólogatott hozzá,no,ez jót jelent,gazdi mosolyog!Megtapogatja a cickóimat,majd ránéz a gazdira,gazdi arca elborul!No,akkor gondoltam,hogy ideje lenne kimenni innen,mielőtt a gazdi sírna,mert azt nem szeressem.Nyitottam volna az ajtót,majd a gazdi megnyugtatott,hogy semmi baj,csak nyugodjak meg.Aztán jött a 100.veszettség oltás,már az se fáj.Aztán egyszercsak azt hallom,hogy soha többet nem ehetek csontot!Akkor aztán megint azt gondoltam,hogy elég,tömi itt a gazdi fejét ne adj csontokkal,uzsgyi ki!De ezek meg tovább beszélnek,receptet kapok és viszontlátásra.Majd ezt a kuszaságot a gazdi elmagyarázta otthon,mikor ott ültünk a lépcsőn kettesbe,mint régen.Jaj,jaj,még sírt is! Szóval kiderült,hogy beteg vagyok.Azért fájt nekem a fenekem-persze erről egy szót sem szóltam nekik-,mert összecsúszott az utolsó két csigolyám és beesett egy kicsit a medence csontom,erre kaptam gyógyszert.A cici tapogatásnál meg azért borult el a gazdi arca,mert megint van egy,de "csak" mogyorónyi daganat az egyikben és már nem operálnak meg.Mondta,hogy akkor nagyon megijedt,hogy elaltatnak!Hát ezért potyogtak a könnyei!Ennyire szeret engem!De azt is mesélte még nekem,hogyha szedem a gyógyszereket nem fog fájni semmim és mostmár puha ételeket kell ennem,mert a csont-amit imádok-rosszat tesz velem.És azt mondta neki a doki bácsi,hogyhaminden rendben megy,akkor még jó egy évig elélhetek,mert a szívem úgy ver,mint egy bakfisé.És a gazdi megölelt,én meg puszit nyomtam az arcára és azt gondoltam,hogy nála jobb gazdim nem is lehetne!