Írta dzsucmó gazdi (Maci), 2009. July 16. 18:46:12 #987

Visszaemlékezés

Amikor nagyon pici voltam egy nagyon nagy bácsihoz kerültem meg a családjához,meg a bácsi anyukájához.Bent laktam a lakásban,bent feküdtem az ágyakban.Aztán egyszer történt egy kis baleset....odakakiltam az ajtó elé,és kaptam a nagy bácsitól óriási verést.Ekkor voltam mindössze két hónapos kb.Utánna nagyon féltem tőle,a mai napig!Aztán ez a bácsi nem tudom mit gondolt,de úgy döntött,hogy neki nem kellek és bárkinek odaad,csak vigyenek!A gazdinak meg pont akkortájt tűnt el az előző kutyája és sokat sírt utánna.Meglátott,magához ölelt és kérte a szüleit,hogy hagy lehessek az övé.Megengedték!Csak az volt a baj,hogy többé már nem bent laktam a házban,hanem kint a kertben,de ez nem zavart,mert abban a nagy házikóban ott maradt a régi kutyus szaga és úgy éreztem,hogy nem vagyok egyedül,nem is nyüszítettem egy percig sem.Éreztem,hogy nagy feladatot kaptam,ez a zöld ház a gazdik háza és azt őrizni kell!Ezután lett csak a jó életem!Gazdival álandóan jártunk mindenhova,felfedeztük az erdőt,a réteket,a tavakat,az épülő házakat,de csuda élmény is volt az!Annnyi kis barátja volt a gazdinak és mindegyik szeretett és mindig kaptam tőlük is mindent!Csak az volt a baj,hogy a nagy bácsi közel lakott hozzánk és sokat járt át a gazdi apukájához-akit szintén nagyon szeretek,gazdi után ő az első!Megláttam a nagy bácsit,fülem,farkam behúztam és magam alá pisiltem. Az meg mindig hívott magához,hogy "Maci,gyere ide!"De féltem,de a gazdi mindig velem jött és úgy egy kicsit jobb volt.Ma sem szeretem ezt az embert,de hála égnek elköltözött és ki tudja mikor láttam utoljára!
Még azt szeretném elmondani nektek,hogy rám mindig azt mondták,hogy örök kölyök maradok!Hát,igen,sosem bántottam senkit,imádok mindenkivel játszani,inádom a labdát,a focizást,a bolondozást mind a mai napig.Csak egy a baj,már nem igen látom a labdát és hamar elunom.De a gazdival azért szeretek bolondozni!