Írta Ghita gazdi (Naruto), 2010. May 21. 02:34:00 #8107

Ilyenek a macskák?

Sikerül meggyőznöm magamat, hogy mivel minden létező helyet átvizsgáltam, a macska pedig nincs sehol, valószínűleg nem voltam elég óvatos az ajtónál, és ő kiszökött. Szegényke biztos eltévedt a sötétben, fázik és éhezik, és ő is egy kamion alatt végzi majd! Kimegyek, eltrappolok a semmit sem értő kutya mellett, és hosszan kiabálok bele a sötét falusi éjszakába:
- Naaaackó!
A szomszédok minden bizonnyal imádnak most. A macskát is imádhatják.
Hiába erőltetem a szememet, nem látok moccanó fehér foltot, így gyászolva vonulok fel a lépcsőn. Hiszen, ha valahol itt lenne, biztosan előjönne. Végül meggyőzöm magamat, hogy mivel éjjel egy óra van, muszáj aludni menni. Holnap vissza fog jönni a cica, és nem lesz semmi baja egy szabadban töltött éjszakától.
A szobában rácsodálkozom a széttúrt ágyra, de beugrik, hogy amikor a macskát kerestem, akkor dobáltam szét az ágyneműt. Vissza kell raknom mindent. Ahogy a lepedőt tűröm be, észreveszem, hogy nagyon nehezen moccan a pléd, ezért benézek az ágy támlája és az ágyneműtartó fiókja közé. Mit látnak szemeim: egy narancssárga lábat. "...vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de feltámadt, elveszett, de megkerült."
Ezerszer hívtam. Több, mint másfél órán keresztül kerestem. Eget-földet megmozgattam a megtalálásáért. Közben rettegtem, mi van, ha kiszökött, eltévedt, elázott, elütötték. Hülyének véltem magam, aki magányában egy macskát fantáziál magának. És közben folyamatosan hívtam, kedvesen és barátságosan, hogy jöjjön vacsorázni.
Ő pedig az ágyneműtartós fiókban ült, és a füle botját sem moccantotta.
Ez a macska nem kedves, nem szeret engem, és nem ragaszkodik hozzám. Hanem csak szép. És hideg. Hiába, hogy én szeretem, mert teljesen felesleges. Ez egy állat. Nem tud szeretni, és nem is értékeli azt. Ösztönlény. Csak önzés, semmi más.