‹‹‹ vissza Naruto adatlapjához
A kis keresztlányom olyan hangosan sírt, hogy az udvaron pingpongozó fiúk is felfigyeltek rá. Még az életben nem láttam ilyen látványos érzelemkitörést. Nem tudtam mást csinálni, mint hogy felmarkoltam, és becipeltem mind a húsz kilóját a lakásba.
- Semmi baj, semmi baj...- mondogattam, miközben azon törtem a fejem, mit kellene csinálnom, hogy elhallgattassam ezt az fulladásig tartó, egy levegővel való zokogást. Meg kell mosnom az arcát - jutottam elhatározásra, miközben kinyitottam a fürdőszobát. A macska a mosógépen mosásra váró új nyári nadrágomon aludt összegömbölyödve, de felemelte a fejét az ajtónyitásra.
Moccanás nélkül leste, ahogy a térdemre ültettem Noncsit, és benedvesítettem egy törölközőt, hogy megtörölhessem a még mindíg keservesen síró kislányt. Félig-meddig számítottam rá, hogy önkéntes száműzetésbe vonul a hangok hallatán, így aztán kissé meglepődtem, amikor a macska a két melső mancsát az ölembe vett Noncsi térdére téve két lábra állt. Puszira nyújtózkodott, és hozzádörgölte a kis pofáját Noncsi egyik könnyes kis praclijához.
- Mi a baj? - kérdezte részvéttel. - Hé. Simogass meg.
Lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogy az én vörös kis ördögfiókám, aki megtámad minden betévedőt, most hirtelen bűbájos modorral elérte, hogy Noncsi végre elhallgasson. Kinyújtotta a kis kezét, és megsimogatta a törleszkedő cicát.
- Olyan szép a szőre, nem?
- De igen, nagyon.
- Felvehetem?
Enyhén szólva kételkedtem. Nekem meg szokta engedni, mert én etetem, de idegeneknek többnyire karmolással jutalmazza a simogatási törekvését. - Úristen, mi lesz, ha megkarmolja Noncsit? Lehet még ennél is hangosabban sírni?
Odanyúltam, hogy lefogjam, ha karmolni akar, de a macska már fel is ugrott Noncsi ölébe, és dorombolva dörgölődzött a kezéhez.
- Szeret engem, igaz? - A kislány hangjában diadal csengett.
- Én is azt hiszem.
***
- Ma nagyon kedves voltál, Nackó.
- Én mindig kedves vagyok. - közölte a macska önelégülten.
kommentek száma:7tovább
Az első cicáimat akkoriban szereztem, amikor Szigetváron kezdtem dolgozni. Egy cirmos-fehér mintás testvérpárt kaptam, és miután megszemléltem a tulajdonomba került kis állatokat, megállapítottam, hogy meglehetősen aprók, szutykosak és jellegtelenek a cirmos-piszkos-fehér bundájukkal.
Ők voltak Samu és Soma.
Nálam nőttek fel, és ők lettek a macskatenyésztő programom dicsősége, mert gyönyörűek, erősek és egészségesek voltak, és hihetetlenül kedvesek is. Ragaszkodó, aranyos, jó fej macsekok voltak, és amikor Samu elveszett, a megmaradt Somához még jobban kötődtem. Ivartalanított nőstény volt, nyugodt, hűséges, beszédes és okos, szép, aranyos-barnás szemekkel. Nagyon szerettem Őt, és hihetetlenül büszke voltam Rá.
Aznap, amikor elcsapta Őt egy autó, a világom alapjában rendült meg. Teljesen összeomlottam, és hetekig csak sírtam, annyira hiányzott. A barátok eleinte részvéttel voltak, aztán egyre kevésbé értették, miért, hogy még mindig gyászolok egy macskát. Minden hiányzott benne: az illata, a szőre puhasága, a szeme csillogása, a lyuk a hasacskáján, az esti ködben felbukkanó alakja, a kis mancsain az összeillő foltok, és az, amikor éjszaka felébredtem, és egy puha, cirmos kis lélegző szőrkupac volt mellettem a párnán.
Mindig Őt vártam és kerestem, minden macskában.
Azért lett újra macskám, mert újra azt akartam érezni, amit Soma iránt éreztem. Szeretni akartam egy cicát. Látni azt a lusta elégedettséget a pofáján, amikor a talpát mossa, és gyönyörködni a drágakő szemében és selymesen csillogó szőrében, és érezni az ujjaim alatt a puhaságát, amikor megsimogatom.
Nem gondoltam, sohasem gondoltam, hogy Soma pótolható.
De arra sem számítottam, hogy ez a macska, aki sokkal szebb, mint szegény Soma volt, egyátalán nem lesz kedves. Hogy pusztán az esztétikai élvezet kedvéért tartsak macskát, mert jóindulatot ugyan hiába is várnék tőle. Hogy egy macska macskaként viselkedjék, és ne figyeljen oda rám.
kommentek száma:1tovább
Sikerül meggyőznöm magamat, hogy mivel minden létező helyet átvizsgáltam, a macska pedig nincs sehol, valószínűleg nem voltam elég óvatos az ajtónál, és ő kiszökött. Szegényke biztos eltévedt a sötétben, fázik és éhezik, és ő is egy kamion alatt végzi majd! Kimegyek, eltrappolok a semmit sem értő kutya mellett, és hosszan kiabálok bele a sötét falusi éjszakába:
- Naaaackó!
A szomszédok minden bizonnyal imádnak most. A macskát is imádhatják.
Hiába erőltetem a szememet, nem látok moccanó fehér foltot, így gyászolva vonulok fel a lépcsőn. Hiszen, ha valahol itt lenne, biztosan előjönne. Végül meggyőzöm magamat, hogy mivel éjjel egy óra van, muszáj aludni menni. Holnap vissza fog jönni a cica, és nem lesz semmi baja egy szabadban töltött éjszakától.
A szobában rácsodálkozom a széttúrt ágyra, de beugrik, hogy amikor a macskát kerestem, akkor dobáltam szét az ágyneműt. Vissza kell raknom mindent. Ahogy a lepedőt tűröm be, észreveszem, hogy nagyon nehezen moccan a pléd, ezért benézek az ágy támlája és az ágyneműtartó fiókja közé. Mit látnak szemeim: egy narancssárga lábat. "...vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de feltámadt, elveszett, de megkerült."
Ezerszer hívtam. Több, mint másfél órán keresztül kerestem. Eget-földet megmozgattam a megtalálásáért. Közben rettegtem, mi van, ha kiszökött, eltévedt, elázott, elütötték. Hülyének véltem magam, aki magányában egy macskát fantáziál magának. És közben folyamatosan hívtam, kedvesen és barátságosan, hogy jöjjön vacsorázni.
Ő pedig az ágyneműtartós fiókban ült, és a füle botját sem moccantotta.
Ez a macska nem kedves, nem szeret engem, és nem ragaszkodik hozzám. Hanem csak szép. És hideg. Hiába, hogy én szeretem, mert teljesen felesleges. Ez egy állat. Nem tud szeretni, és nem is értékeli azt. Ösztönlény. Csak önzés, semmi más.
kommentek száma:0tovább
Egyik pillanatban még ott ül az ölemben, és békésen szagászta a tejesbögrémet. Aztán egyik pillanatról a másikra elkezd vadul csapkodni a farkával, majd leugrik. Mivel ma - tekintettel a hűvös estére - befűtöttem, és ilyenkor a macska imád a kályha mellett sziesztázni, nem sértődöm meg, hogy Nackó lecserél engem egy meleget is adó tárgyra.
Éjfél után jut eszembe, hogy le kellene feküdni. A kutyát kitoloncolom a ház elé esti tisztasági körjáratra, és elkezdek készülődni.
- Hol lehet a macska?
Mivel a lakás mindössze szoba-konyha-fürdő-előszoba helyiségekből áll, a macskának nem túl sok lehetősége van elrejtőzni.
- Nackó! - szólítom, a varázsdobozzal nyomatékosítva a hívást.
A macska sehol. Talán kintmaradt a folyosón, amikor behoztam a kutyát. Rövid mustra után nyugtalanul konstatálom, hogy ott sincs. Szólóngatom, de hiába. Itt csak a módszeres kutatás segíthet. Talán valahogy kiszökött az udvarra? Felmászom a szekrényre, bekukkantok mögé, félretolom az ágyat, benézek alá, a fotelból kidobálom a mosott ruhát, és kipakolom a videokazettás állványt, és kifogyok az ötletből, hova bújhatott a macska. Átkutatom a fürdőt, a konyhát, még az előszobai hamusvödröt és a szennyestartót is megvizsgálom, de közben végig motoszkál bennem a gyanú, hogy a macska kint fagyoskodatik a szakadó esőben, hiszen biztos válaszolt volna, ha idebent rejtőzne, mert már kerek egy órája kutatok ebben a papírzsebkendőnyi alapterületű lakásban.
De mi van, ha valójában nem is volt macskám? Csak képzelegtem, és Nackó nem is létezik? Miből gondolom, hogy valóság? Kinyitom a frigót, hogy egy darab sajtot ragadjak magamhoz, hátha beindul tőle az agyműködésem, és valóban: a nyitott frigó alsó polca tele van alutasakos macskakajával. Ezek szerint a macska nem fantázia. Vagy rendkívül jól kidolgozott és alátámasztott, rögeszmés megszállott lettem. De nem. Létezik a macska, ott a lábnyoma a figó tetején.
kommentek száma:0tovább
A macska ott fog éhenveszni a szekrény mögött!
- Most mit vársz tőlem? Hogy az ördögbe foglak kimenteni?
- Azt nem tudom, de ki kell húznod innen! Sötét van! És piszok mindenütt! 
- Jó-jó, maradj nyugton, és semmiképpen se kakilj, tartsd vissza!
- Miről beszélsz, nem is kell vécézni! Szedj ki innen!
Hallom, hogy Nackó megpróbál kiugrani. 
Puffan. Visszaesett. És újra. És újra. Hallom, hogy a karma a szekrény hátulján szánkázik. Hangosan sír, és panaszol. 
- Segííts, kééérlek, segííts!!!
Felmászom egy székre, hogy az asztalra állva belássak a szekrény mögé, de csak a kétségbeesett macskát látom a félhomályban. Próbálok áthajolni a szekrényen, de eleve tudom, hogy hiábavaló, hacsak nem növesztek hirtelen kétméteres karokat. Valamit be kéne ereszteni, hogy felmászhasson rajta. De honnan fogja tudni, hogy fel kell másznia a "valami"-n? 
Megvan! Szétszedem a polcrendszert, hogy kétfelé bonthassam a szekrénysort, és lebontom a hátulját, amivel nyerek kb. fél métert, és a reményt, hogy másfél méter magasra már fel tud ugrani a macska!
Fél óra pakolás, csavarhúzózás és bútorrángatás után felbukkan a rés, és én átdugom rajta a fejemet.
- Nackó, hol vagy?
- Hol késlekedtél?
- Ugye, nem kaksiztál?
- Van okom kimenni innen?
Fáradtan mászom le a szekrények összevisszaságáról, és kimegyek a konyhába.
Megrázom a bűvös dobozt, és egy tompa puffanás jelzi, hogy a munkám eredményes volt: Nackó kiszabadult a fogságból. Lehajolok, és megsimogatom a lábamhoz dörgölődző, pihe-puha kis jószágot.
- Ígértél nekem valamit...- dorombolja. 
- Kizsaroltad, te, istencsapása...
Naci csalódott pillantással veszi szemügyre az InDoor-t.
- Száraz? Legalább ragut adnál. 
- Hol szoktál te rá a ragura?
kommentek száma:2tovább
A nagy dörrenésre összeszalad a ház népe ( 
+ ) a konyhában. A fridzsider előtt a kiborult macskakajás doboz hever, körülötte, mint ezernyi üvegszilánk, a belső tartalom. Az apró, aranyszemű tettes sehol. A kutya jólnevelten várakozó álláspontra helyezkedik, nyálcsorgatva és néma imádattal bámulva rám, hátha engedélyezek neki egy kis desszertet, de egy csettintéssel a folyosóra száműzöm, mielőtt kísértésbe esne áthágni egyes házi szabályokat. Fogom a partvist, hogy feltakarítsak, természetesen csak ahol a papok táncolnak, a maradékkal a vadorzónak áldozok, aki - a konyhapult jellemző mintázatából kiindulva járt ma már másutt is...Végezve a fel- és letakarítással, a bűnös felkutatására indulok. A szobában néma csend.
- Szivem csücske, merre jársz?
Semmi válasz. Ó, Istenem, fogadok, hogy a szekrénysor mögé bújt. A szekrénysor A-tól Z-ig a fal mellé van tolva, oda nem tudok utánamenni, de ami még rosszabb, ő sem tud kijönni, mert a szekrények tetejéről le még csak leugrik a gravitáció segítségét igénybevéve, de felfele már nem fog neki sikerülni a két méter magas szekrényrendszer megmászása.
- Édeske, hol vagy? Gyere anyucihoz, csibém!
A válasz halk zörgés formájában érkezik - balsejtelmemet igazolandó - a szekrénysor mögül.
- Apró idióta vagy. - közlöm a szekrénysorral, illetve a mögötte rejlő macskával. - Sz*ros kis idióta, aki oda fog piszkítani, én meg ott nem tudok kitakarítani, és amikor halálom után az örököseim elszállítják a cuccot, azt kérdik majd:
- Hogy tudott a nagyi ebben a szagban élni, mintha ezeréves macskapiszok lenne valahol...vagy ez egy macska oszló holtestének szaga is???
kommentek száma:0tovább
Senki sem törődik velem.
Magamnak kell élelmet kerítenem, pedig a lakásba zárt macska élelmezése köztudomásúlag az eltartó feladata. Az enyémtől akár éhen is veszhetek, pedig jól tudom, hogy az egész fridzsider tele van jófajta alutasakossal, a kutya tálja pedig a tűzhelyen várja a holnap reggelt, amikor végre elfogyasztatik. Ugyan miért raknak minden ehető dolgot olyan magasra az emberek, és csak az ehetetlen húsdarabokat hagyják lent, amihez jól tudják, egy magamfajta arisztokrata hozzá sem szagol?!?
Ma tojást is kaptam, amit azzal próbált a gazdi reklámozni, hogy fényes lesz tőle a szőröm! Mintha ilyen ostobaságnak akár egyetlen éppeszű macska is bedőlne! Mindenki tudja, hogy a macskaszőr a sok mosakodástól lesz olyan fényes, nem élelemtől, végtére is abba nem fekhetek bele!
Szóval éhezem. Vadászösvényre kell lépnem, hogy ősi jogaimat érvényesítsem, mivelhogy a narancssárga pingponglabda, amit kergetni szoktam, nem ehető.
A tűzhelyen a kutya lábosa: valami zöld folyadék van benne. Gépi elemzést megszégyenítően jól működő orrommal másodpercek leforgása alatt elemzem az összetevőket: zöldség, tej és zsiradék (szerk. megj.: spenót). További vizsgálat szükséges, ezért nyelvi ízlelés tesztje következik: EHETŐ! Mi több, egész jó. Fel sem fog tűnni sekinek, hogy megkóstoltam. Mivel a semleges félhomályba merülést mindenképpen szeretném elkerülni, a lábammal is beleállok a zöldbe, hogy lábnyomomat a konyhapulton hagyhassam, majd továbbállok.
A fridzsider teteje a következő lépés, ahol Lady Friskies InDoorCat várakozik lovagjára, vérontásra alkalmas vékony nejloncsomagolásban. Oppá, túl hirtelen mozdultam, levertem az egész dobozt. Száraz Macska Úrnő szétomlott a konyhakövön. Na, itten nagy ordibálás lesz...jobb, ha lelépek. Tökéletesen úgysem tudja senki feltakarítani az eleséget, a radiátor alatt senki sem seper, így az oda behullott szemekhez később is hozzájuthatok.
Trappolás. Jön. Ég veled, Friskies Baby, még találkozunk, akkor is, ha zacskót kell ölnöm érted... 
kommentek száma:0tovább
A kis lókötőt nagyon leköti valami. A bokorra mered minden idegszálával, én pedig oda tudok osonni, hogy egy merész vetődéssel elkaphassam a póráz végét. Persze, még akkor sem moccan, és nyugodtan, mondhatni, méla unalommal és természetes méltósággal veszi tudomásul, hogy ez az őrült ember felkapja és össze-vissza puszilgatja a feltámadott fejét. 
Végül mikor lenyugszom, túlesek az élményen is, hogy ilyen megrázkódtatást okozott nekem ez a macska, akkor fedezem fel, hogy a Őlordsága még mindig előrecsapott füllel mered a kerítésnél lévő bokor alól kilógó kutyapopsira. Az én kutyám popsijára. Közelebb megyek.
- Kitti, mit csinálsz? Gyere ki onnan. Fújj Kitti, nem szabad minden sz*rt a szádba venni! Fújj, köpöd ki?!?
- Nincs semmi a szájomban! Ott van valami. Ott, nézd meg!
Valami nagy. Látszik a körvonala a bokor még gyér lombozatán a keresztülszüremkedő fényben. Olyan, mint egy felálló cicafarok. Fú, de vastagnak tűnik, jó nagy macska lehet. Gyorsan végigfut az agyamon a környék macskatartóinak névsora, különös tekintettel azokra, akiknek természetellenesen nagy kandúrjuk van.
Még a végén odacsap, és megkarmolja a kutyát! 
- Kitti, gyere el onnan, hagyd azt a cicát, nem szabad!
Odahajolni készülök, hogy elvontassam a kutyát, de a bokorból egy hatalmas, meglehetősen dühös, fehér szárnyas röppen ki. 
Kis falkámmal riadtan ugrunk hátra, én pedig sikítok a kutyának:
-Kitti, gyere el onnan! Négyen kétfelé rohanunk, és a folyosóra bezárkódzva az üveges veranda ablakán kereszül vesszük szemügyre a félfenekű kacsát, aki éppen távozik a hátsó kerítésünk alatt. Úgy tűnik, valaki már belekóstolt.
- Te voltál az? - nézek a kutyára. Kitti elméllyülten mossa a fenekét. Felkapom a fejét, és megszemlélem a pofáját. Sehol egy csepp vér, sehol egy toll. Semmi lelkifurdalás a szemében.
- Félelmetes volt, nem? - kérdi. Gondolatban felmentem.
- Kísértet úr?
- Nincs nekem akkora szám. De valóban vonzó püspökfalat volt. - közli barátságosan. 
kommentek száma:0tovább
Én vagyok az oka, hogy odaveszett a macska. Egy állatot nem lehet szabályozni, megkötni, korlátozni, emberi viselkedési normákat rákényszeríteni, vagy azt elvárni tőle, hogy vigyázzon magára, csak mert nekem drága és fontos! Állatot csak akkor szabad tartani, ha elviseljük, hogy sokkal törékenyebbek nálunk, és gyakorlatilag minden, de minden apró cafatokra zúzhatja őket.
Mostantól macskagyilkosként kell nap-nap után tükörbe néznem, mert a megkötött macska egy ügyes mozdulattal kirántotta a pórázt a kezemből, "...és én nem mentem utánad az élet egyre sűrűbb erdejében."(J.Gy.) A két hámot viselő macska pedig eltűnt, maga után húzva a pórázt, "...mivel az igaz utat nem lelém."(D.A.)
- Megvan még az a szép, vörös macskája? Az, amelyik itt szokott ülni az ablakban, és zöld madzag van a nyakában...?
- Hát, most éppen nincs itthon, de majd hazajön!
- Csak mert amikor gombáért mentem, láttam az út szélén egy vörös macskát. Szerintem a magáé volt az.
...
Mi a r*ssebért ugat az az átkozott kutya, mint aki megveszett? Még gyászolni sem lehet nyugodtan? Tudom, hogy az ostoba szomszéd három napja folyamatosan részeg, és itt ordítozik, de ha három napig nem zavarta a kutyát az üvöltözés, most miért igen?
- Kitti, mi az ördögért ugatsz? Ha valaki bejön, csöndben harapj a fenekébe, és ne ugass! Mégis mit vársz el ilyenkor tőlem? Hogy jöjjek ki, és harapjam meg én a betörőt? Akkor téged miért tartalak?
- Izé, bocs, de...csak azt akartam mondani, hogy...
- Nem érdekel, mit akarsz mondani, csak maradj csendben!
A kutya a földre ül, szégyenkezve lesunyja a fejét, és a kerítés felé sandít. Bemegyek, és kikukkantva az ablakon megerősítő mordulást hallatok az alázatos kutya felé. De az rám sem bagózik.
- Mi a baj, Kitti?
Ott van a fatuskó mellett. Egy apró, vörös kísértet. Minden szőrszála elevennek tűnik. Sőt, elevenebbnek, mint valaha. Feltámadt!
- Kitti, te vagy a legjobb. Most pedig kisértetvadászatra indulunk!
- Mehetünk.
kommentek száma:1tovább
Még ott a lábad nyoma a mosdóban, ahol olyan szívesen hűsöltél.
Még lusta voltam letörölni a tükörről a mancslenyomatodat.
Még ott a macskaszőröd a frissen mosott fekete pólómon.
Még ott a szétszórt száraz macskakaja a konyhakövön.
Még ott a vizeleted szaga a folyosón, a Frontline Combo csomagolása a szemetesben, a számtalan megkezdetlen csomag macskakaja a frigóban, a bicikli kosarában pedig a gemancsba dagasztott esőkabát, amin előző éjszaka aludtál.
Még mindenhol érzem a jelenlétedet, pedig Te már elnyerted azt a szabadságot, amitől én - joggal - meg akartalak fosztani.
Most már tudod, mi a kedvenc macskakajád - nekem sohasem árultad el.
Most már tudod, mennyi nősténymacska kóborol a világban, akikhez nem jutottál hozzá.
Most már tudod, milyen érzés minden percben máshova kakálni piszkítani.
Most már minden fűszál a Tied, minden nőstényt lerohanhatsz, minden csábítóan illatozó tálat megkóstolhatsz, és semmi sem árt a bélrendszerednek.
Most már mindenki méltányolja a szökdécseléseid kecses ívét, a szemed aranyló színét, a szőröd puhaságát, és most már mindenki elismeri, mennyivel felsőbbrangú vagy minden más élőlénynél.
Mostantól kezdve nincs többé gemancsba gyűrt esőkabát, csak a frissen mosott ágyneműre fogsz feküdni, illatozol majd az öblítőtől, és senki sem kiabál Veled, ha kiborítod a testápolót, mert lesz saját testápolód is.
Saját fürdőszobád lesz mindig csöpögő csappal, hasig érő, melegvizes tocsogóval, öblítős vécével, saját, széles ággyal, és felhőkarcolókkal, amelyeket megmászva mindenki láthatja, Te vagy a KIRÁLY.
Soha nem lesz több olyan macskám, mint Te voltál.
A kutya és én örökké emlékszünk majd Rád, és reméljük, TE is szeretettel gondolsz majd ránk onnan fentről, az égi egerészmezőkről, ahol most vagy.
Isten Veled, Drága Nackó.
kommentek száma:4tovább
A fürdőszoba a macska birodalma.
Mindent szeret benne: A mosdóban hűsölni 
- akkor is, ha kezet mosok - hogy aztán kiugorva szerteszét rázza a bundájáról a vizet, beterítve mit sem sejtő áldozatait.
Érdekli őt a tükör is. A mosdón két lábra állva édes kis mancsa nyomát otthagyja a tükrön , és ha az alját telenyomkodta, mert ő maximalista, ugorva eléri a felső sarkakat is.
Szereti a mosógépet, ami tele van rakva különféle tisztítószerekkel és mosószerekkel, pl. mosóporral, amelyben kotorászni igazán a macskaálmok netovábbja - bolond gazda, ki ezt nem érti.
Szereti a törölközőt, amely a fogasról lóg le, és karmaival kapaszkodva fel tud kaptatni a kencés polcra, leszedni a vécépapírokat és apróra darabolni mindet 
, majd amikor ezzel végzett, nekiállhat lelökni a testápolós flakont, hogy azán belefeküdjön , akárcsak a kiömlött tusfürdőbe, melynek kupakját zseniálisan fel tudja nyitni a karmával. Felugrik a két tusolót leválasztó három falra is, a tetejéről szemléli, amint zuhanyzom, közben időnként átsétál a zuhanyzófüggöny rúdján 
. A zuhanyrózsától még csak egyszer riadt meg, viszont akkor végighasította a függönyt.
Ő igazándiból egy 300-as IQ-val rendelkező zseni, még fejlődőben.
A vécé iránt különös szimpátiával viseltetik, néhányszor fejjel lefelé bele is zuhant már, amikor inni próbált belőle, a frissítőrudat is próbálta már kihalászni.
Két napja azonban rájött, hogy működik a lehúzó. A tartály fél perc alatt telik meg - tudom, mert lemértem. Naci ugyanis ismeri a víztakarékos lehúzó gombját, és gondoskodik róla, nehogy véletlenül takarékoskodni tudjak a vízzel.
Percenként lehúzza a vécét!!! Megnyomja a gombot, a párkányra ugrik, megcsodálja a fertőtlenítőtől kék víz lezúdulását 
, aztán visszaszökken a tartályra, megvárja, amíg elhallgat a feltöltő, és újra lenyomja a gombot...és kezdődik minden előről! Még nem unta meg. Gyermeki örömét leli benne 
, és diadalmas pofácskával kapja fel a fejét, ha feltűnik a színen a dühös ábrázatom.
kommentek száma:0tovább
A szorosra húzott hámban Nackó úgy néz ki, mit egy mirelit csirke. 
Különösen a melső mancsai idézik a mirelit csibecombokat, a beszorult szőrtől pedig nem is lehet túl kellemes állapot a macskának sem. Tiltakozik is rendesen. De ha már úgyis ott van, teszek még egy kísérletet, hátha megsétáltathatom Mr. Mirelitet.
A kutyával szorosan a nyomomban kis körmenetet rögtönözve visszük ki Nackót, keresve a legalkalmasabb helyet, ahonnan akkor sem tudna lelépni, ha megszabadul a csirke-jelmeztől is. Végülis Nackó választ, mert kiugrik a karomból. Egy darabig amerikai kandallóra akasztott mikulás-zokniként himbálódzik, aztán leeresztem. Felkészülök, hogy szökni próbál, menekül, kibújik a hámból, és ugrásra készen várom, mit is fog tenni.
Nackó a meglepetések macskája. A fűtartalmú InDoorCat mégsem tartalmazhat elég füvet, ugyanis a szabadság első 10 percét a fűben ülve, legeléssel töltjük. Csak eszik és eszik, mint egy kis kecske, egyik fűszálat a másik után. Odébb araszol két centit, és tovább legel. Aztán megint két centi, és folytatja. 
Egyszercsak elvágja magát, és kiterülve lapít a fűben, és amikor aggódva odahajolok, tán megmérgezte-e magát, felugrik, és elrohan, hogy visszapattanjon a póráz végéről.
A következő tíz perc az őrült ugrálásé. Nem futkos, hanem szökdécsel, mintha rugó volna a talpán.
Amikor pedig egy vakondok által felszántot területre ér, egy foxinak is becsületére válna, ahogy szétkaparja az első túrást. Belepiszít. És 10 centivel később a következőbe. Aztán a következőbe. És végigvágódik az utolsó jel mellett.
Hiszen megjelölte a pórázról is elérhető területét, ahol mostantól ő a császár.
Egy elégedett apró zsarnok. 
kommentek száma:2tovább
Két napja viseljük az új hámot. Ez a két nap enyhén szólva is megviselte a többféle eszközzel is próbára tett magyar terméket, mert a bájos kis Aranyszemű azonnal Edward Cullenné, a vámpírrá változott az eszköz viselésétől. A hám azonban kitartott, és viszonylagos stabilitással, de mindenképpen kellemes lazasággal ölelte át a macskát.
Ma délután a kutya és én úgy határoztunk, ez a kellemes időjárás megfelelő hátteret nyújt a hám és Nackó együttes letesztelésére, így a hámra csatoltam a pórázt, és karomban a nyugodtan lógó macskával kivonultunk a kertbe.
Ott letettem a macskát a fűre, és abban a pillanatban kiderült, micsoda naivitás volt részemről az a hit, hogy Nackó beletörődött a hám viselésébe. A letett macska ugyanis alig ért gyepet, úgy vetette le magáról a hámot, mint egy profi chippanddale fiú veti le magáról az atlétáját, csakhogy ő a szép testű táncostól eltérően nem várta meg a képességét dícsérő sóhajtásokat, és a gatyájába elhelyezett papírpénzeket, mert úgy elinalt, mint elődje, Edward Cullen, amikor vadászni indul.
Sohasem gondoltam volna, hogy képes vagyok ilyen sebességgel vetni magam a macska nyomába, de abban, hogy sikerült őt utolérnem, nem kis része volt annak, hogy a szomszéd ház oldalán lévő lyukat újságpapírral betömködte a közelmúltban valaki, így a macska - nem tudván menekülni - sarokba szorult.
A kis huncut azonban nem is próbált menekülni. Kényelembe helyezte magát a gyepen, és úgy fogadott, mint ha nem is ő lépett volna le alig fél másodperce. Hanem pont úgy, mintha már legalábbis fél órája várna, és én késésemmel mélyen sérteném az ő érzékeny lelkét. Megalázva nyaláboltam fel Őszentségét, és bevonultam vele a lakásba, hogy a székre ülve szorosabbra húzzam azt az átkozott hámot.
Bár nem tudom, miért kell tovább próbálkoznom. Úgyis megint átver ez a macska, aki oly ravasz, mint a róka, de nem ám a kis hercegé, hanem inkább a hollóval való affér után sajttal jóllakott fajta...
kommentek száma:0tovább
A cél egyértelmű: meg kell szabadulni a hámtól.
Nem elég egy macskának, ha kigolyózzák, megbillogozzák, kibolhátalanítják, és megfosztják a tisztességes egerészés örömétől, de még egy igát is a nyakába akasztanának? A macska a teremtés koronája, egy autonóm egzisztencia, szabadon kószáló állat, aki nem hagyatkozhat egy olyan élőlényre, mint az ember, aki képes a csupasz testére forró vizet folyatni, a polcon cserépben növeszt tüskés növényt, és belepiszkít a vécé tiszta vizébe - és egyetlen hasznosítható képessége a konzervnyitó használata.
Azonban amikor a majom leszállt a fáról, és két lábra állt, eszközt kezdett használni, hogy feljebb lépjen az evoúciós létrán. Nem tudom, van-e "fejebb" a macska után is,
de meg kell próbálnom megszabadulni a hámtól: a fürdőszobai vízfőcsappal. A konyhai radiátor gázcsapjával. A fogammal elöl és hátul is, és karommal, de úgy nem érem el. A kapocs még mindig tart.
Kezdek kétségbe esni. Dörgölöm a szőnyeghez. Az ágyhoz. A fotelhez és a cipőtartóhoz, és végső kétségbeesésemben a kutyához, de annak hiába vannak akkora fogai, mint a fejem, ha nem tudja, mire való, és csak a nyelvével nyal végig!
A szagom is más. Próbálom a mosdó vizével és a szárítóról levadászott mosott-öblítőzött ruhával is elnyomni, de rajtam van a szúrós szag!
Többé nem vagyok méltó a "szabad macska" névre. Értelmetlen az életem. Levetem magam az asztalról.
Közben felborítok egy vizespohárba állított lila virágot, ami eláztatja az egész asztalt, de nekem már minden mindegy. Ég veled, kegyetlen világ!
Oppá. Fennakadtam a hámnál fogva a szék támláján.
- Segítség! Valaki mentsen meg! Még a végén meg találok fulladni! Anyuci! Gyere és segíts!
A gazdi jön, leakaszt a támláról, mint egy csomagot, és a karjába vesz. Öblítő és narancsos testápoló szaga van. Szeretem a narancsos testápolót. Ma este fellököm a flakont, és belefekszem a kifolyt testápolóba. A gazdi a nagy, macskakaja illatú kezéve simogat.
- Semmi baj, drágám. - dorombolja, és én visszadorombolok.
kommentek száma:2tovább
Nem jól van ez így. Nackó fura, kígyózó lépésekkel menekül be a szobába, de hiába keresem az ágy alatt. Sok évnyi macskanevelői tapasztalatom azt súgja, hogy itt már csak a csoda segíthet. Előveszem a varázsdobozt, és megrázom. A hangja, akár a száraz macskakaját tartalmazó kakaósdobozé, és valószínűleg a cica is így értelmezte:
- Adj enni! Mindenképpen muszáj ennem, különben leesik a cukrom, és ájultan roskadok a lábaid elé! Adj ennem! Itt a tányérkám!
Ugyanazzal a mozdulattal, amivel leteszem a varázsdobozt a frigó tetejére, felkapom a riadtan nyekkenő macskát, majd egy lendülettel ledobom magam a konyhai székre, és leoldom róla a hámot. A póráznak, és ezzel együtt a kapocsnak a tarkón kell lennie. Vagyis fordítva kell ráadni az egészet. Elég nagyok a lyukak a madzagok között, lehet, a hátsó lába is belefér? Nem, semmiképpen, mert a fenekét nem felezheti meg a nyilvánvalóan állatkínzásra kitalált eszköz. Csak az első mancsokat bele, a kapcsot becsatolni, mert a macska fekvő pozícióból meglehetős hirtelenséggel vesz repülőrajtot. Megvető pillantással nyugtázza, hogy ezúttal agyafúrtabb voltam, mert a pórázt a csuklómra csatoltam.
- EEEEresssszzz már el, veeeeddd le rólam ezt a madzagot, mi vagyok én igavonó ökör?
Talán igaza volt a dokinak, és a szemben lakó Erzsi néninek.
- Ne aggódj, hagyok időt megszokni.
- Ó, egy örökkévalóságot a kárhozat megtapasztalására! 
Odahúzom a gyógyszertár-illatot árasztó hámtól bűzölgő kis mártírt, és lecsatolom róla a pórázt. Megigazgatom rajta a hámot, és konstatálom, hogy a bal első mancsát máris ki készül dugni, ezért szorosabbra kell vennem a karabínert. Az ölembe fektetem, és némi tollerancia-teszt után együtt oldjuk meg a feladatot.
- Nos, kalandra fel, édesem.
- Te még nem tudod, de úgyis lerázom bilincseimet, világgá megyek, és szektát alapítok az összes, ökör-sorban tartott, kényszer-domesztikált macska egyesítésével...- morogja Aranyszemű a bajsza alatt.
kommentek száma:0tovább
Hazaérve alig várom, hogy megmutassam Nackónak a szerzeményt. Persze, tudom, hogy nem lesz túl lelkes, de idejében meg akarom kezdeni a hozzászoktatást, hogy ne kelljen egész nyáron bezárni a fürdőszobába, ahol a tusfürdők és tisztítószerek kiborogatásával, valamint a zuhanyzófüggöny csíkokra hasogatásával múlatja az időt, nem is beszélve arról, hogy a mosógépről fel tud ugrani a falra, és felülnézetből terrorizál, amikor használni akarom a toilette-t. 
Ölembe veszem a macskát, és hagyom, hogy szaglásszon. A hám patika-szagú, még számomra is jól érezhető módon, a szimpátia létrejötte első szaglásra tehát eleve kizárt.
- Oké, akkor most már mehetek? - kérdi a macsek.
- Nem, most fel fogod venni ezt.
- De nem akarom! - esik kétségbe, és le próbál ugrani.
Kikapcsolom a hátizsákok zárjára emlékeztető kapcsot a hámon, és felfedezem, hogy a madzag-kombináció valójában két, nagy lyukat formáz.
- Ide dugd a fejedet...- utasítom, és ráhúzom a fejére.
- UTÁLOM! - ordítja a macska, és megpróbál újra leugrani.
- Jó, de akkor hova a fenekedet?
- A fenekem marad a helyén! - jelenti ki Nackó igen határozottan, és fején a hámmal harmadik kísérletre az ágy alá menekül.
- Gyeeere ki, Kicsim, nincs baj!
- Méghogy nincs, azt lesheted, hogy kibújjak! Mi ez a fejemen???
Hirtelen észreveszem a pórázt, ami a hámról lóg, és elkapva kirántom a macskát. Azonnal lekapom a fejéről a rosszul feltett hámot, és új kísérletbe fogok. Talán a két lába jön a két lyukba.
- NEEEEMMMM! HAGYJBÉKÉN!!!!
- Jó-jó csibém, mindjárt!
Bekapcsolom a hasán a kapcsot, és elkerülve egy termetes karmolást, sietve útjára engedem a megkínzott macsekot.
Hoppá. Most a hasáról lóg a póráz. Ez így nem lesz jó. Ráadásul a lapockája is furán áll ebben a cuccban. És SÁNTÍT! Ez nem lehet normális. Vajon mit rontottam el???
kommentek száma:2tovább
Nackó ma hámot kapott.
Bementem a siklósi állatpatikába, ahol a doki golyózta ki az én kis Aranyszeműmet, hogy a szép, egészséges, aranyszínű kis spermáiból ne legyenek kismackók, akiket agyoncsap a cicamami gazdija.
- Hogy vannak a macskák? - kérdi a doki, elengedve az emlékezete azon tényét, miszerint már csak egy cicám van, amióta egy éve elütötték a szép, kövérkés, ivartalanított, fura pofácskájú és bársonyszőrű, vad kis nőstényemet.
- Köszönöm jól. - feleltem. - Hámot szeretnék neki.
- Falusi macskát nem szoktak sétáltatni. - mondta a doki, felhívva a figyelmemet arra, hogy - jóllehet, két és fél éve élek a faluban - én sohasem leszek odavaló. Ezzel magam is tisztában vagyok.
- Eszembe sincs sétáltatni. - Mégis, hülyének néz engem???
- Csak biztonság miatt?
- Úgy van.
- Ott vannak, válasszál. - A doki valamiért tegez, pedig rég kinőttem már a pelenkából, de egyébként jó fej - és ő az egyetlen, aki nem felmosórongyként, hanem nőként kezel, szóval nekem aztán mindegy, hogy szólít.
Az állványhoz lépve körülszaglászom. Mindegyik póráz, vagy nyakörv. Van csinos lila is, ami jól illene egy kigolyózott kandúrnak, ha közben identitástudatot is váltott volna. Aztán felfedezem a szájkosarakat is, amire egy Nackó hangterjedelű macska mellett időnként igazán nagy szükségem volna. 
De hám nincs. Legalábbis abban az értelemben, ahogy én vártam, mert én olyan nyakörvvel összekötött, has alatt megkötős szerkentyűt vártam volna. Ami leesett a földre, az azonban egészen más.
- Hogy kell rátenni a macskára? - kérdem.
- Itt lehet méretre szabni, majd rájössz, ne válogass Mintha akarnék!, ez magyar termék, olcsó is.
Kint az utcán szemügyre veszem a magyar terméket. Nem tudok rájönni, hogy működik. Egyszerűen teljesen kilátástalan. De klassz a színe, katonai zöld-barna-drapp, remekül fog állni az én drágám vörös szőréhez! Menő lesz. Remélem, ha meglátom a macskát, tudni fogom, hogy passzol rá. És remélem, a macska türelmesen fogja tűrni, míg kikísérletezem a viselését.
kommentek száma:2tovább
Az én cicám szeret mindenhová felmászni, minden megnézni, és mindent megszaglászni.
Ma arra értem haza, hogy a folyosón minden fel van forgatva. A kutya vizestálja kiborítva, az újságok mind beleszórva a kifolyt vízbe, a bicikli fellökve, a szelektív hulladékgyűjtés jegyében elkülönített műanyag palackokat tartalmazó zsák felhasogatva, a macskaalom pedig kiborítva a kőre. A folyosón pisiszag terjeng, mindenütt pisis hamu és víz.
És hol van az én kincsem? Csak nem fulladt bele a kifolyt vízbe? Talán betörtek, és elrabolták a kis Aranyszeműt? Esetleg a kutya, akivel a folyosón osztoznak, felfalta az utolsó szőrszálig? - kérdi az aggódó gazdi.
- Hol a macska? - kérdem a Nackó terrorjától megrettent, felzaklatott és frusztrált labrador keverékemet, aki jámbor pofával a folyosó sarkában, a lábtörlőn fekszik összegömbölyödve.
- Ott van. - közli a kutya, és a kalaptartó felé pislant.
A kalaptartón azonban nincs senki!
- Gyagya vagy. - mondom a kutyának. - Nincs ott. De akkor hol van? Valamerre kijuthatott?
A kutya felül, és nézi, amint zaklatottan fel-alá rohangászom, és a kalaptartó alá üget. Felfele bámul, és akkor végre kapcsolok.
A fogasról ugyanis a hamusvödör lóg le. És benne...ott ücsörög az én drágaságom! Csak a feje lóg ki. Két méter magasból szemléli a folyosó eseményeit, és abszolút elégedettnek tűnik. Odarohanok, leakaszom a vödröt, és kivadászom a tetőtől talpig hamus macskát, aki békésen dorombolva tűri, hogy ajnározzam, és örvendezzek a megkerültén.
Aztán magamhoz térek.
Oppá. És ki fog rendet csinálni???
Nackó?
kommentek száma:1tovább
betty016 bejelentkezett a blökire
2 napja
Kitti0313 bejelentkezett a blökire
2 napja
Kitti0313 bejelentkezett a blökire
3 napja
Berci és Cipi barátok lettek
3 napja
Kitti0313 bejelentkezett a blökire
3 napja
Bella hozzászólt a Mi a kedvenc játékotok? fórum-hoz
2024. May 01.
Bella új tagja a blöki.hu-nak
2024. May 01.
Dancika404 bejelentkezett a blökire
2024. May 01.
