Írta Ghita gazdi (Naruto), 2010. May 21. 03:00:14 #8108

Somicek

Az első cicáimat akkoriban szereztem, amikor Szigetváron kezdtem dolgozni. Egy cirmos-fehér mintás testvérpárt kaptam, és miután megszemléltem a tulajdonomba került kis állatokat, megállapítottam, hogy meglehetősen aprók, szutykosak és jellegtelenek a cirmos-piszkos-fehér bundájukkal.
Ők voltak Samu és Soma.
Nálam nőttek fel, és ők lettek a macskatenyésztő programom dicsősége, mert gyönyörűek, erősek és egészségesek voltak, és hihetetlenül kedvesek is. Ragaszkodó, aranyos, jó fej macsekok voltak, és amikor Samu elveszett, a megmaradt Somához még jobban kötődtem. Ivartalanított nőstény volt, nyugodt, hűséges, beszédes és okos, szép, aranyos-barnás szemekkel. Nagyon szerettem Őt, és hihetetlenül büszke voltam Rá.
Aznap, amikor elcsapta Őt egy autó, a világom alapjában rendült meg. Teljesen összeomlottam, és hetekig csak sírtam, annyira hiányzott. A barátok eleinte részvéttel voltak, aztán egyre kevésbé értették, miért, hogy még mindig gyászolok egy macskát. Minden hiányzott benne: az illata, a szőre puhasága, a szeme csillogása, a lyuk a hasacskáján, az esti ködben felbukkanó alakja, a kis mancsain az összeillő foltok, és az, amikor éjszaka felébredtem, és egy puha, cirmos kis lélegző szőrkupac volt mellettem a párnán.
Mindig Őt vártam és kerestem, minden macskában.
Azért lett újra macskám, mert újra azt akartam érezni, amit Soma iránt éreztem. Szeretni akartam egy cicát. Látni azt a lusta elégedettséget a pofáján, amikor a talpát mossa, és gyönyörködni a drágakő szemében és selymesen csillogó szőrében, és érezni az ujjaim alatt a puhaságát, amikor megsimogatom.
Nem gondoltam, sohasem gondoltam, hogy Soma pótolható.
De arra sem számítottam, hogy ez a macska, aki sokkal szebb, mint szegény Soma volt, egyátalán nem lesz kedves. Hogy pusztán az esztétikai élvezet kedvéért tartsak macskát, mert jóindulatot ugyan hiába is várnék tőle. Hogy egy macska macskaként viselkedjék, és ne figyeljen oda rám.