‹‹‹ vissza Minuli adatlapjához vagy blogjaihoz

Írta Nadlernékissandrea gazdi (Minuli), 2010. January 25. 11:07:23 #5107

Magamról...

Sziasztok! Minuli vagyok! Egyedüli örzője egy nagy családi háznak és felügyelője gazdáim életének. Legfontosabb gazdimat ritkán látom, mert ő messze él tőlünk, de mindig várom, hogy hazajöjjön. Általában már előre érzem, mikor fog megjönni a férjével. Olyankor olyan boldog vagyok. A lakásba nem mehetek be, csak egy kicsit az ebédlőbe, de akkor tök jó velük együtt ücsörögni...
Az életkorom nem igazán látszik rajtam - talán mostanság kezdett jobban őszülni a pofim, de viszont fürge vagyok és izgő-mozgó. Sokan azt mondják, hogy szép kutyus vagyok keverék mivoltom ellenére (de hát a "turmix kutyusok" is szépek tudnak lenni). Beteg még sosem voltam, talán egyszer, amikor anyuka lettem másodjára és olyan sok volt a tejem, hogy egy szem gyermekem nem győzte inni. Na akkor begyulladt a hasam és lázam is volt. Nagyon fájt.
Ja, hát egy "kutya-nő" számára fontos dolog: kétszer voltam anya. Először öt gyermekem született: barna, fekete csemeték, úgy nyüzsögtek időnként - de gazdáim szerint nagyon jó anya voltam. És mindegyiknek lett jó gazdija. Másodszor egyke babám lett, ő viszont öt helyett is evett, szóval jó nagy kutyus lett. Hát, az apjuk. Tudod, nagyon szerelmes lettem, első látásra és igazából még megismerkedni sem volt időnk. Ő jött be a kerítésen keresztül. Mind a kétszer más szerelmem volt. De azért hűséges vagyok, mert az utcában él Radír, a pekingi (gazdáim csak hős lovagnak hívják) és ő rendületlenül jön minden évben kétszer és vár engem a kapuban. De nagyon illedelmes - rám pedig nagyon vigyáznak, mert a gyermekáldáshoz már idős vagyok, gazdámék szerint. Most röviden ennyi rólam, majd leközelebb írok a lakótársnőmről, Sáriról is, akivel három évig éltünk együtt ebben a házban és gazdim nagyon megsiratta őt, amikor átment a szívárvány-hídon...

Hozzászólások száma: 0